A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
206 XXII. ÜLÉS. szép. hogy tisztelt barátom ezt szives volt beismerni. De én azt hiszem, ha ezt beismeri, akkor ebből azután nem szabad azt a conclusiót levonni, hogy ennek a helyzetnek orvoslását bármilyen irányban alku tárgyává tegyük, vagy bármi tekintetben junktimmal hozzuk összeköttetésbe. (Élvük helyeslés.) Alku tárgyává tehetem azt, a mit mástól veszek ; ellenszolgáltatást kérhetek azért, a mit másnak adok, de a mit magamnak teszek meg, a mire nekem van szükségem, a mit azért csinálok meg, mert mint magyar ember, nem tartanám magamat hazafinak, ha hazámat tovább is ebben a helyzetben tartanám, azért ellenszolgáltatást követelni nem lehet és nem szabad. (Élénk helyeslés.) És, t. országos bizottság, ha egyszer ez a helyzet igy van. ha egyszer azt látom, hogy, bármikor álljon be újra egy európai conflictus, nem akarom felidézni a két év előtti tapasztalatokat — akkor ismét ugyanazok a következmények folynak abból, mint a két év előtti conflictus alkalmával, akkor ismét érezni fogjuk a helyzet hátrányait és veszélyeit ; ha ezeken a bajokon idejekorán nem segítettünk, akkor igazán azt mondom, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk és semmiféle olyan junctimot az ország érdekében nem tartok lehetségesnek, a mely tovább hátráltassa azokat a katonai reformokat, a melyekre a magyar ügy biztonságának, függetlenségének megmentésére vagy biztosítására feltétlenül szükség van. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés.) T. képviselőtársaim összeköttetésbe hozzák a katonai reformokkal az ujonczlétszámfeleme- lésének kérdését. És itt igen nagy sajnálattal hallottam Mezőssy Béla t. barátomtól ma azt az egyenes utalást a koronára, a magyar királyra, hogy ebben a tekintetben ő mondja ki a döntő szót. Hiszen egyfelől egy bizonyos elégtétellel constatálom, hogy t. barátom, a függetlenségi pártnak egyik kiváló tagja, ebben a kérdésben az ország érdekének megvédését a koronától várja. Az a bizalom, a mi ebben a tekintetben a koronával szemben megnyilatkozik, mindenesetre értékes, lia a függetlenségi párt részéről jön. De méltóztassanak nekem megengedni azt, hogy nagy történelmi momentumokban mit köszönhetett a magyar nemzet királyának, azt tudjuk mindnyájan, és jó volna, ha el nem felejtenők soha. (Igaz! Úgy van!) De azt azután, hogy mi minden egyes súrlódásunknál Ausztriával a magyar király palástjába fogódzunk és azt akarjuk, hogy ő küzdje ki nekünk jogos érdekeink keresztülvitelét, azt nem tudom összeegyeztetni azzal a loyalitással, a mivel én viseltetem, a király iránt. tÉlénk tetszés és helyeslés.) En azt hiszem, t. országos bizottság, legyünk egy kicsit több bizalommal saját erőinkben és képességeinkben; (Elénk helyeslés.) a mi küzdelmeinket küzdjük meg a magunk erejével; elég megnyugvás azt tudnunk, hogy a magyar király a magyar nemzet jogosult törekvéseinek ellensége nem lesz és nem lehet soha, de ne kívánjuk, hogy ő küzdje ki nekünk azt, a mit nekünk magunknak kell a saját érdekünkben kivívnunk. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés.) Azokat a programmpontokat, a melyeket a kilenczes-bizottság annak idején felállított, s a melyek a munkapárt programmjába is átvétettek. azokat igenis, a mennyiben még nincsenek megvalósítva mert nagyobb részük meg van valósítva meg kell valósítanunk (Helyeslés.) a létszámemelés előtt, vagy a létszámemeléssel egyidejűleg vagy azután, de a legrövidebb idő alatt, a melyet a dolog természete megenged. (Helyeslés.) Ehhez ragaszkodnunk kell egészen függetlenül a létszámemelés kérdésétől, de ezt semmiféle junctimba a létszámemeléssel nem hozhatjuk, mert sem az egyiket, sem a másikat junctimok felállitása által complieálni és késleltetni nem akarjuk. (Élénk helyeslés.) És ha itt nem ismei’ek el junctimot, t. országos bizottság, még kevésbbé ismerhetem el a junctimot a katonai reformok és az általános szavazatjog között. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok ezen kérdésbe belebocsátkozni, nemcsak azért, mert nem tartozik a delegatio elé, hanem azért sem, mert egyáltalán nem tartom czélszeriinek ezen kérdés feszegetését mindaddig, mig concret javaslatok alapján nem fogunk a választói jog reformjának méreteiről positiv és meggyőző érvek felhasználásával (Helyeslés.) beszélhetni. Azonban itt ismét tiltakoznom kell az ellen, a mit egy közbeszólás alakjában Batthyány Tivadar gróf t. tagtársunk mondott, t. i. a királv személvének direkt bevonása ellen. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy ilyen kérdésben a koronának állásfoglalása mindig csak azon korlátok között történhetik meg és ez bizonyára nem is történik máskép, a melyek alkotmányos országokban a király és tanácsosai között fennálló viszonyból természetszerűleg folynak. Midőn a korona ebben a tekintetben állást foglalt, felelős tanácsosok tanácsára tette ezt és a koronának mindazt az állásfoglalását, a mely történt, nem lehet és nem szabad másnak tekinteni, mint az alkotmányos király állásfoglalásának felelős tanácsosai tanácsa alapján. (Úgy van!) Én tehát ezt nem tekintem máskép és semmi irányban sem akarok fegyvert kovácsolni a dologból, de azért arra az egyre figyelmeztetni kívánom t. bizottsági tagtársaimat, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett a korona soha semmiféle formában állást nem foglalt. A korona állást foglalt a Kristóffy-féle választói jogi tervezet mellett, a melyre vonatkozólag. most igazán nem emlékszem, titkos szavazást akart-e vagy nem? (Mozgás.) de mindenesetre csak a felnőtt férfinépességnek (il)°/o-ára terjedt ki. A korona megadta az engedélyt a pluralitásos, eoalitiós javaslat beterjesztésére. A korona megadta a sanctiót ahhoz az állás
