A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXtI. ÜLÉS. 201 program mponfiok a hadsereg egységét sértik, harczképességét veszélyeztetik és épen ezért a maguk részéről ehhez semmi körülmények között hozzájárulni nem fognak. Ha tehát ez a helyzet igy áll. nem lehet ezen tények elől egyszerűen elzárkóznunk, hanem arra a eonclusióra kell jutnunk, hogy itt egy fonák helyzet van. Magyar részről a dolog tiszta ; osztrák részről igaz, a Felség beleegyezése nélkül, de az osztrák kormány tudtával, az osztrák hatalmi factorok biztatására - izgatás folyik olyan reformok ellen, melyeknek végrehajtását mi óhajtjuk, sürgetjük és a mely reformoknak megvalósítását mi a nemzet érdekében fekvőknek tartjuk. Miért hoztam én ezt fel, t. országos bizottság ? Azért, mert én azt hiszem, hogy ez a kérdés másképen nem lesz eldönthető, mint tisztán és kizárólag csak hatalmi szóval. Nem a többség és nem a kormány részéről, hanem hatalmi szóval a korona részéről. Hiszen ha olvassuk a kiegyezés létrejöttének a történetét, hiszi-e azt valaki, hogy létre jött volna a 67-iki kiegyezés, ha O Felsége, a későbbi alkotmányos uralkodó, az ő osztrák tanácsadóira hallgatott volna? Hiszen sajnos, nemcsak az osztrák tanácsadók, egy Belcredi, egy Mennsdorff, hanem még magyar emberek is, az ó-conservativ pártból a kiegyezést és Deák Feruecz politikáját olyannak tekintették, a mely az egész dynastiát és vele a monarchiát a végromlásba viszi. Nekem, t. országos bizottság, meggyőződésem, hogyha ezek a kérdések továbbra is állandóan a felszínen nem tartatnak, ha a t. kormány és a többség ezeknek a kérdéseknek sürgős megoldását illetékes helyen nyomatékosan nem fogja kérni, akkor Ausztriában meg fog indulni ismét egy olyan campagne, a melynek eredménye bizonyára nem a magyar kormánynak és nem a magyar álláspontnak győzelme lesz. Es ebben a tekintetben bizonyos mértékig nyugtalanít engem az a nyilatkozat is, a melyet a t. ministerelnök ur egy más kérdésben az országgyűlésen tenni szives volt. O t. i., mikor egy pénzügyi politikai kérdésben felfogásom szerint a kormánynak határozott veresége után indokolni akarta a kormány álláspontját, azt mondotta volt, hogy el kellett ezt az álláspontot fogadniok, mert, ha mereven ragaszkodtak volna a magyar kormány által eredetileg elfoglalt állásponthoz, annak eredménye az lett volna, hogy Ausztriában az alkotmányos állapotok fenekestől felfordultak volna. Az tény, hogy mikor 1866-ban a kiegyezés megteremtése czéljából a kiegyezés megalkotója, Deák Ferencz azt a feltételt kötötte a kiegyezés létrejöttéhez, hogy Ausztriában is a teljes és tökéletes alkotmányosság tényleg életbe lépjen, soha nem képzelte és soha sem hitte azt, hogy az az eset fog bekövetkezni, a melyre Hegedűs Lóránt, t. barátom olyan helyesen czélzott, hogy mindaz, a mi magyar érdek, a mi magjar vágyakozás és törekvés, az Ausztriában eo ipso ellenkezésre talál. Bocsánatot kérek, iog\ na un minden ilyen ellenzéssel szemben subtitulo, hogy az osztrák alkotmányosság me»- mentessék, a magyar nemzeti álláspontot és aspiratiókat elejtjük, akkor ennek az lesz az eredmenve, hogy az osztrák alkotmányosság meg- marad, de a magyar alkotmányosság puszta for- malismus jellegévé sülyed alá., T. országos bizottság! Én a múlt alkalommal is kifejeztem és most is kifejezést adok azon meggyőződésemnek, hogy szeretném, óhajtanám, hogy a hadügyi kérdések végre-valahára nyugvópontra jussanak ; óhajtanám nem azért, mint hogyha talán engem, mint ellenzéki embert a kilenczes bizottság programmja a teljes mértékben kielégítene és mint hogyha nekem ennél sokkal messzebbmenő vágyaim és aspiráczióim nem lennének, de mégis óhajtanám, t. országos bizottság, hogy ez a kérdés végre-valahára ren- deztessék, óhajtanám azért, mert meggyőződésem, hogy ha ez a nyílt, vagy titkos és lappangó ellentét Ausztria és a magyar nemzet között még továbbra is, nem tudom mennyi ideig, de évekig tart, — mert hiszen már egy évtizede, hogy ez az ellentét itt a felszínen van — akkor ennek az lesz az eredménye, hogy mi ebben a harczban kifáradva, elmulasztjuk azon teendőinket, a melyek nemzeti államunk fejlődésére és annak előmozdítására elkerülhetetlenül szükségesek. És én azt tartom, hogy a mostani a kedvező pillanat arra, hogy ezek a kérdések végre- valahára rendeztessenek. Hogy a korona velünk szemben, a kiknek felfogása az ő felfogásától oly messze távol állott, talán bizalmatlan volt, nem is veszem rossz néven. De ma, midőn egy választás után egy oly többség alakult, élén a t. ministerelnök úrral, a ki úgy tudom és úgy képzelem, a korona teljes bizalmát bírja, aki a dualistikus államszervezetet, a kiegyezési politikát képviseli, lehet-e egy kedvezőbb alkalom és lehet-e egy kedvezőbb helyzet ezt a politikát jobban megerősiteni, mint hogyha azon szerény aspiratiókat és kívánságokat, a melyek sem a hadsereg egységét, sem harczképességét nem érintik, végre-valahára valókra váltjuk ? Mert én nem ringatom magamat illusiók- ban, és látom, hogy a t. többség és a t. kormány hajlandó meghozni azokat az áldozatokat, a melyeket tőle követelnek és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben már tulajdonkepen bevégzett tények előtt állunk, — s ha most meghozza ezeket az áldozatokat, ug), hogj elmulasztja a kellő garantiát megszerezni a saját programmjának végrehajtásához : akkor ne mel- tóztassék tőlem rossz néven venni, hogy ha azt a jó magyar közmondást használom, akkor bizony a " nemzeti munkapárt vagy szabadelvű párt kilenczes bizottsági programmjának is elhegedült már Szent Dávid. 26 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
