A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
202 XXII. ÜLÉS. Épen azért, mert én kívánom és óhajtom, hogy a katonai kérdésekben, hacsak egy lépéssel. egy tapodtat is előbbre jussunk, mindaddig, a mig ebben az irányban semmi változás nem történik, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést megszavazzam. (Helyeslések.) Elnök: A ministerelnök nr kiván nyilatkozni. Khuen-Héderváry Károly gr. ministerelnök : T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Néhány szóval kívánok reflectálni a t. bizottsági tag ur szavaira, és pedig arra a.részükre, a melylyel a t. bizottsági tag ur a bankügyben elfoglalt álláspontomat összehasonlította azzal, a melyet esetleg a czimer- és jelvény ügy tekintetében az ő véleménye szerint elfoglalok. E részben van szerencsém arra utalni, hogy a bankkérdés megoldása egészen más hasison alapul, mint a czimer- és jelvénykérdés megoldása, és a mi az egyik esetben talán helyes volt, az, legalább az én felfogásom szerint, a másik esetben nem is alkalmazható. (Helyeslés.) Werner Gyula jegyző: Mailáth József gróf! Mailáth József gr. : T országos bizottság ! Mielőtt a hadügyi albizottság jelentésére és magára a költségvetésre áttérnék, legyen szabad egy simptomaticus jelenségre rámutatnom, és a t. országos bizottság szives figyelmét felhívni arra, a mi a másik delegatióban jelentkezik. Megszokott dolog, sajnos, már hozzátartozik alkotmányos életünk jogos védelmének fegyvertárához, hogy nekünk a másik állana parlamentjének támadásai ellen mindig védekeznünk kell. Az osztrák delegatióban. a mely jelenleg fővárosunkban élvezi a vendégjogot, minduntalan oly felszólalások történnek, a melyeket egészen szó nélkül hagyni nem lehet, mert különben azt a látszatot keltenők, mintha mi azokat nem tudnók vagy nem akarnók megczáfolni. A magyar parlament, bármit mondjanak ellenségeink, ha szintje, szerény véleményem szerint, 8—10 év óta sülyedt is, ha olykor oly elfajulások jelentkeznek is benne, a melyek sajnálatosak, de a melyeket nagyrészt önvédelemnek vagy az elnyomási szándék okozta elkeseredésnek tulajdonítok, vagy pedig túlságos személyes torzsalkodásnak, mégis a mi parlamentünk a világ összes parlamentjei közt a legloyalisabb, — a loyalis szó alatt értem nemcsak a királyi hűséget, de minden becsületes, tisztességes ellenféllel szemben való magatartást, — a legtisztességesebb és a legmérsékeltebb, soha másnak érdek-, vagy hatáskörébe bele nem avatkozik. Az osztrák delegatióban a magyar parlamentet közelről érintő insultusok, úgy látszik, az elnökség szunnyadó lelkiismeretét is megmozgatták, mert — a mi tudtommal csak ritkán történik — abban a szerencsében és megtiszteltetésben részesültünk, hogy az elnökség a szónokot a magyar vezető politikai köröket gyalázó szavaiért rendreutasitotta. Ha ezt némi elégtételül is vehetjük az eddigi insultusokért ; ha vigaszul is szolgál, hogy a delegatio komoly, tisztességes része helyesléssel fogadta ezt a kijelentést; ha a viszony Magyarország és Ausztria közt némileg javult is, mégis sajnálattal kell ismételni azt, a mit a delegatióban már többször hangsúlyoztam, hogy nem tesznek jó szolgálatot sem egyesek, sem pártok, sem a dvnastiának, sem Ausztriának, ha mindazt, a mi a mi jogos követelésünk, mindig csak tüszurásokkal fogadják, a mint az legutóbb a magyar kereskedelemügyi kormánynak a tengerészeti hadvezetőséggel történt megállapodással szemben is történt. De hát, t. országos bizottság, ha napirendre térhetünk is a parlamentet ért insultusok tárgyában, nem hagyhatjuk szó nélkül az osztrák delegatióban a nemzetiségek elnyomatására vonatkozó felszólalásokat, a hol különösen a német elemnek ez országban való elnyomásáról van szó. Az illető felszólalók keressenek itt elnyomott németeket ; azok sehol sem találhatók, mert mindenütt megelégedettek és vagyonosak. De igenis találni fog itt. az ország szivében. Budapest környékén német és tót falvakat, melyekben csak kevés lakó beszéli a magyar nyelvet és fog találni az ország perifériáin ezer meg ezer lakót, kik azelőtt tősgyökeres magyar emberek voltak és most mind vagy románok vagy szlávok, nagyobb dicsőségére a magyar állam liberális felfogásának. (Igaz! Úgy van!) Azt hiszem, hogy inkább szemrehányást tehetnek nekünk azon ázsiai egykedvűség és nembánomság miatt, melylyel mi a magyar államot fentartó magyarságnak a pusztulását egykedvűen nézzük. (Igaz! Úgy van!) Azt hiszem, t. országos bizottság, hogy ezen valótlan állításokat a magyar delegatio egyhangúlag visszautasitja. Áttérve már most a javaslatra, mivel az oly tartalmasán, oly elmésen van összeállítva és csoportosítva, már az idő előrehaladottságánál fogva sem akarok annál hosszabban tartózkodni, csak röviden jelezni akarom, hogy a költségvetést elfogadom és pedig a következő okokból. Először ezen költségvetésnek az elfogadása a monarchia nagyhatalmi állásából folyik, mely Magyarországnak is eminens érdeke, mert ha mi nagyhatalmi állásunkat meg akarjuk tartani, akkor azokat az áldozatokat, melyeket vérben és pénzben már hoztunk, ezen újabb áldozatokkal tetézni kell. A második ok, hogy a hadsereg fejlődésében határozottan visszaesés mutatkozott, és ezt helyre kell pótolni. A harmadik ok az. hogy a huzavonából nekünk már úgy is nagy kárunk van, és hogy most ilyen óriási, ijesztő mértékű terhekkel leszünk megróva, ez annak a huza-vonának tulajdonítható, mely ezen óriási többletet előidézte, és igy, ha meg nem szavaznék. megint csak mi adnók meg az árát. Negyedszer megszavazom jóindulatból a hadvezetőség iránt.
