A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XXU. ÜLÉS.

*200

hogv az osztrák hadsereg 16 napi küzdelem titán annyira tönkre volt verve, hogy egészen Béesig nyitva állott az ut, és én ezt a tényt nem tudom máskép megindokolni, mint hogy a porosz haderő támaszkodhatott ti porosz nemzeti érzésre, (Mozgás és ellenmondás.) a mely nemzeti érzés abban a törekvésben nyilvánult, hogy ki kell szorítani az ellenfelet a német Bund-ból, a melylyel szemben, t. országos bizottság, az osztrák haderő mögött nem állott a nemzeti lelkesedés.

Rosenberg Gyula : Poroszországban sem volt populáris ez a háború !

Mezössy Béla: Azt mondja igen t. bizottsági tagtársam, hogy Poroszországban nem volt popularis az a háború. Hát hacsak az a háború végződhetnék szerencsésen, a mely popularis, és az a háború, a melyik nem popularis, az eo ipso szerencsétlenül kell hogy végződjék, akkor a fran- cziáknak nyolcz nap alatt Berlinben kellett \olna lenniük.

Tisza István gr. : Hiszen épen mondjuk !

Mezössy Béla : Bocsánatot kérek, igy nem lehet vitatkozni, hogyha két-három t. bizottsági tagtársam is, mind különböző szempontból és eltérő felfogásból szól közbe beszédembe. (Halljuk! Halljuk!) Nekem erős meggyőződésem az, a mit mondottam, és e tekintetben nem hivatkozom kisebb emberre, mint Napóleonra, a ki bizonyosan volt annyira hadvezér, mint a milyen kiváló tengerész Rosenberg Gyula t. bizottsági tagtársam. (Elénk derültség.)

, Rosenberg Gyula: Ez volt eddig a legjobb, a mit mondott I

Mezössy Béla: Napoleon azt mondotta, hogy a háborúk sikereit kétharmadrészben mindig az erkölcsi rugók idézik elő. Nem vonom kétségbe a világért sem. hogy a jó puska, a helyes hadvezetés, a helyes kiképzés fontos ; hogy egy hivatása magaslatán álló nagy hadvezér, megengedem, gyengébb csapatokkal is ér el eredményeket, de nekem erős és ki nem irtható meggyőződésem, hogy pusztán és kizá- i’ólag csak az a hadsereg fog tudni elérni nagy eredményeket, a melynek háta mögött áll érzéseivel, vágyaival, gondolkozásával, nemzeti aspi- ratióival maga a nép.

Nem akarok messzire menni példákat keresni, de kérdem : megvívhatta volna-e ez a szegény, maroknyi magyar nemzet fényes és diadalmas csatáit annyi ellenségtől körülvéve és idebenn is annyi oldalról szorongattatva, szinte két tűz közé szorítva, ha nem állott volna a magyar honvédcsapatok háta mögött a magyar nemzet lelkesültsége, elszántsága és hadi erénye?

Bocsánatot kérek, hogy azzal, a mi tulajdonképen csak bevezetés akart lenni épen a közbeszólások folytán kissé túlságosan voltam kénytelen foglalkozni. Én csak azt akarom ezzel jelezni és ezen álláspontom mellett kell. hogy meg is maradjak, hogy a hadsereg nem lehet egy idegen test a nemzetben ; a hadseregnek

érzésben, gondolkozásban, törekvésekben a mi aspiratióinkkal egynek kell lennie. És ha ezt a tételt felállítom és ezen tételhez ragaszkodom, akkor jutok oda, a mire Tallián Béla t. barátom ezélozni szives volt, hogy t. i megsürgessem akár a t. munkapárttól, mint a volt sza- badelvüpárt jogutódától a kilenczesbizottság programmját. Es e tekintetben nem érthetek egyet Bakonyi Samu t. barátommal, a ki azt mondja, hogy a jelvény- és zászlókérdés . . .

Bakonyi Samu: Csak a zászló.

Mezössy Béla : . . . tehát csak a zászlókérdés megoldására ő nagy súlyt nem helyez a szárazföldi hadseregnél, mert hiszen a zászló maga egy körülbelül elavult fogalom és a hadseregnek az inkább terhére van, mint hasznára. Lehet, hogy ez hadügyi szempontból igy van ; ezt nem is akarom vitatni, de az kétségtelen tény, hogy minden hadsereg zászlója és jelvénye az illető állam államiságának a kifejezése, mig a mienk, sajnos, nem az. Mert a mi zászlónk és a mi jelvényeink a mai viszonyok között inkább a mi állami alárendeltségünk óramutatója.

És én azért sürgetem és azért kérem a t. többséget, hogy ezeket a kérdéseket végleg rendezze, mert azt hiszem, hogy ha megszűnnék az az állapot, hogy Magyarországot úgy tekintik mindazok, a kik ellenséges szemmel nézik állami életünket, mint egy másodosztályú államot, a mely felett van egy igazi, nagy, hatalmas első- osztályú állam : maga a birodalom ; és hogyha minden ilyen feltevés lehetőségét kizárhatnék már az által is. hogy a mi államunk jelvénye, a mi nemzetünk zászlója ott lenne a véderőben, a mi harczi készültségünk leghatalmasabb eszközében : ez a mi kezünkben egy fegyver, egy erő lenne, a mely állami életünk megszilárdítására vezetne. Nem tudok tehát egyetérteni Tallián Béla t. képviselőtársammal akkor, midőn ő azt mondja, hogy ő nem érti, miért gondoljuk mi azt. hogy a kilenczes-bizottság programmja keresztülvitelének legkisebb akadálya is van. Bár itt tartanánk! De bocsánatot kérek, a dolog nem igy áll. Itt O Felsége ezen programiéhoz mint magyar király hozzájárult ; a kormány nevében a ministerelnök ur többször kijelentette, hogy ez a jelenlegi többségnek és a kormánynak is programmja.

Magyar részről tehát, beismerem, a dolog teljesen tiszta. De ne méltóztassék elzárkózni az elől. hogy Ausztriában ezt a kérdést nem igy fogják fel. Még olyan komoly és nagyon is befolyásos pártok, melyeknek háta mögött a legdöntőbb tényezők állanak, mint a Verfassungstreuer Grossgrundbesitz ennek nevében, annak képviseletében, az urakházában határozatot hozattak arra vonatkozólag, hogy ezek a kérdések az osztrák kormány beleegyezése nélkül meg nem oldhatók. Sőt. t. országos bizottság, a Christliche Sociale Partei, a mely szintén nem kicsinylendő hatalmi faktor Ausztriában, direct határozatikig mondotta ki, hogy ezek az u. n.