A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
I'M XXII. ÜLÉS. rencsétlen helyzet. a méh előállott Bosznia annexiójánál és az psetleges szerb háború veszedelménél, hogy t. i. egyszerre mindent és drágán kellett beszereznünk. Az természetes, hogy abnormis helyzetben és viszonyokban való berendezkedés sokkal drágább. Itt utalok egyúttal arra a kérdésre, a melyet, gondolom. Heltai Ferencz t. bizottsági tagtársam említett., hogy hiszen a Dreadnough- tokat is ma talán olcsóbban kaphatnék meg, a mikor a pénz meg lesz szavazva, mint a mikor a gyárosoknak négy-öt esztendeig kell a pénzre várniok és a kamatokat joggal felszámíthatják. Azt hiszem tehát, itt magunkra kell vetni; ha successive, lassan beszereztük volna a szükségeseket, nem volna előttünk egyszerre az az óriási követelés, a melyet most kell megszavaznunk. Abból a kérdésből kiindulva, hogy ha mi a hadsereg vezetői által kívánt szükségleteket megszavazzuk, egyúttal azt a jogot is követeljük magunknak, hogy mindazok a jogos kívánságok, a melyeket a hadsereg vezetőségével szemben évek és évek óta felállítottunk és ismételtünk s a melyeknek teljesítését még eddig elérni nem voltunk képesek, nekünk magyaroknak megadassanak. Evek óta követeljük azt, hogy úgy az ipar, mint a mezőgazdaság terén, de különösen az építkezések terén, tehát a közösügyi kiadásoknak minden vonalán, az a quotaarány, a mely Magyarországot jogosan megilleti, visszatérittes- sék. Elismerem, hogy különösen az utóbbi időben ebben a tekintetben erős haladás van s ezt feltétlenül a közös hadügyminister ur jóindulatának tudhatom be. Attól a ponttól azonban még mindig igen messze vagyunk, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassuk, hogy részben is ki vagyunk elégítve. Az 1904-iki és az 1906-iki megállapodás végrehajtása még igen sok kívánni valót hagy fenn, és pedig a mint én tudom, az ipar terén, a mit, ha nem csalódom, Chorin Ferencz t. bizottsági tagtársunk fejtett ki, mert körülbelül évi két-három milliót tesz az az összeg, a mennyivel az ipar terén Ausztriával szemben még mindig hátrányban vagyunk. Elismerem, hogy ezzel szemben a mező- gazdaság terén vannak bizonyos előnyeink. Ezt természetesnek is tartom, mert magának a hadvezetőségnek is érdekében áll. hogy a hol olcsóbban kapja meg az élelmezési szereket, ott vásárolja azokat s ezzel a hadügyi költségeket apaszsza. Daczára azonban ennek és daczára annak, hogy ezen állásponton vagyunk, az osztrák dele- gatióban még mindig, lépésről-lépésre, nyomról- nyomra. napról-napra, állandóan azzal a váddal illetnek minket, hogy mi az osztrákok zsírján élünk, hogy mi őket kizsákmányoljuk, és úgy a hadsereg ellátásában, mint minden egyéb téren ők látnak el minket pénzzel. Hát én szívesen belemegyek a kérdésnek akkép való megoldásába, de határozati javaslatot nem akarok e tekintetben előterjeszteni, csak mint gondolatot vetem fel — hogy tessék az 1867-ik esztendőtől a mai napig összeállítani a közösügyek kiadásaiból, melyek azok. a melyeknél Ausztria részesedett és melyek azok, a melyekben Magyarország részesült évenként. És ha az fog kiderülni, hogy ők adtak nekünk pénzbeli előnyöket és igy mi az ő zsírjukon éltünk : akkor elfogadom állításukat. Csakhogy azt hiszem, hogy nagyon erősen csalódnának, annyira erősen. hogy ha még egyes téren előnyöket is tudnának felmutatni • a mi részünkre, ezek messze elmaradnának a valóság megett, a melyet ők ma állítanak. De, t. országos bizottság, maga az a kérdés, hogy a quota aránya a részesedésben megtartassék, nehézségekbe ütközik, azt elösmerem, de megmondom, hogy miért? Azért, mert e kérdések tárgyalásánál mi, a magyar delegatio egészen más, sokszor egészen ellentétes álláspontot foglalunk el. a mely még ha meg is közelitjük a valót, ritkán vagy sohase congruens az osztrákokéval. Ok velünk szemben mindig erősebb, mindig ellenségesebb álláspontot foglalnak el és sajnos, hogy mindig a t. hadügyi vezetőség a puffer, a mely jobbról is, balról is kapja az ütéseket a nélkül, hogy annak oka volna. Azt sem tudom megérteni, hogy az osztrákok tulajdonképen miért helyezkednek velünk szemben mindig ellentétes álláspontra, mert igazi okuk igazán nincs reá. Épen azért szeretném ezt a szálkát, a mely még ma is benne van a delegatiók tárgyalásai testében, eltávolítani. Nehéz a kérdésnek megoldása, mert hiszen épen a kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltósága jelentette ki tegnapelőtt itt a teljes ülésben, a midőn a tengerészeti albizottság jelentését tárgyaltuk, hogy ez a kérdés tisztán és kizárólag a magyar kormány és a hadügyi kormány között elintézendő kérdés, a melyben sem az osztrák kormánynak, sem az osztrák delegatiónak absolute beleszólási joga nincsen, a mig az, a mi a quota-arány szerint minket megillet, nekünk megadatik. Én tehát abból indulok ki e kérdés meg- birálásánál, hogy a magyar kormánynak minél előbb meg kellene oldani e kérdéseket úgy az ipari, mint a mezőgazdasági téren, de főleg az építkezéseknél, a melyeknél mi még mindig erős hátrányban vagyunk. Meg kellene tehát indítani a tárgyalásokat kormányunknak a hadügyi vezetőséggel, hogy végre-valahára e kérdés tisztázódjék, hogy ne kelljen nekünk a felett állandóan veszekedni és hogy ne kelljen akár jobbról, akár balról a hadügyi kormányzatot folytonosan támadni. Ebben a kérdésben végre egy tiszta helyzetet kell megteremteni, a mely, miután anyagi kérdéseket érint és old meg, egyúttal politikai vonatkozású is és e miatt az egyetértést az osztrák és a magyar delegatio között állandóan lehetetlenné teszi.
