A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
következménye volt. Most. midőn a magyar kormány a kilenrzes bizottság program m jának végrehajtása alapján áll és ezt nemcsak programm- jába vette fel. hanem kijelentések alakjában is sokszor tudomásunkra hozta, nincs jogunk, nincs okunk abban kételkedni, hogy ennek a programúinak végrehajtását teljes egészében helyesen fogja eszközölni, a mi bizonyára általános megnyugvást fog kelteni. (Helyeslés.) A mint sajnálom. hogy ebben a két kérdésben nem érthettem egyet t. barátommal, egész őszintén kijelenthetem. hogy örülök, hogy a harmadik kérdésben, a melyet felvetett, teljes egyetértésben vagyok felfogásával. Ez vonatkozik az osztrák delegatióban meglehetős befolyásos helyről _ a trialismusra vonatkozólag tett kijelentésekre. Én azt hiszem, hogy a trialismusnak Magyarországon gyökere absolute nincs, ez simpathiákat sehol. a nemzetnek semmiféle rétegében, Magyar- országnak sulylyal biró egyetlen pártjában sem találhat. < ügy van.') Nem képzelnék nagyobb szerencsétlenséget ezen kettős monarchia fennállására nézve, mintha az 1867 : XII. t.-cz. alapján fennálló dualis- mussal szemben bármely irányban egy széleseid» és tágabb körre kiható trialismus vagy azon tiílmenö kérdés is foglalkoztatná az illetékes köröket, (Úgy van!) mert alapjában rendítené meg a monarchiát. Én mint 67-es, meggyőződésből, csak azt mondhatom, hogy minket ebben a kérdésben kizárólag az 1867 :XIJ. t.-cz. alapján való megmaradás vezet a jövőben is és bárki törekednék is ezen törvénynek megváltoztatására vagy módosítására, bennünk határozott ellenfeleire, szükség esetén pedig ellenségeire találna. Mi ebben a dualistikus állapotban, ebben a dualistikus kapcsolatban kívánjuk Magyarország és a kettős monarchia jövőjét biztosítani, attól eltérni és a trialismust elfogadni vagy phantoinok után menni, semmi körülmények között hajlandók nem leszünk. {Elénk helyeslés.) A mi most már a tárgyalás alatt lévő költségvetést illeti, magam sem tagadhatom azt, hogy a mostani költségvetést a normálistól eltérőnek és igen magasnak tartom. Ha tehát az albizottság ezen költségvetés elfogadását mégis ajánlotta az országos bizottságnak, nézetem szerint ezt csak a monarchia biztonságának és békéjének jól felfogott helyes érdekéből tette, mert ha békét akarunk ebben a monarchiában, azt kellő fegyveres erő nélkül nem tudjuk elérni. A mikor Európának minden egyes hadserege, sőt határozottsággal merem állítani, még a kis Balkán államoké is, a felszerelést illetőleg bizonyos tekintetben már előttünk voltak a múltban, nekünk nem lehet feladatunk visszamaradni mögöttük, ha a monarchia biztonságát és békéjét fenn akarjuk tartani. Ha tehát az igen t. ellenzék részéről felvetik azt a kérdést, hogy túlmagasnak tartják a hadügyi költség- vetést és úgy állítják oda a dolgot, mintha, mi A közüsügyek tárgyalására kiküldött országos bízott: azt a hadseregnek és a hadügyi vezetőségnek szavaznék meg, egész bátran merem ézt tagadni, mert ezen költségeknek megszavazása nem a katonaságnak es a hadügyi vezetőségnek, hanem önmagunk biztonságának, önmagunk békéjének es elejének szolgál : mert ha a hadsereget nem fejlesztjük úgy, hogy ’ az minden tekintetben védelemképes legyen és hivatásának megfeleljen, akkor hiába fordítunk milliókat és milliókat részben a hadseregnek ideiglenes feutartására. hiába költünk 100 milliókat belső ügyeink fejlesztésére, ha azok megvédésére nincsen erős haderőnk, olyan vereségnek tehetjük ki magunkat, a mely után azok a milliók, a melyeket felhasználtunk, kárba vesznek. En azt hiszem, erre a kérdésre is egész jogosan ráillik boldogult Podmaniczky Frigyesünknek azon állítása, a melyet intendáns korában mondott, hogy »Shakespearet vagy jól kell előadni, vagy sehogy, de előadni keif . A hadsereget is vagy jól kell szervezni, vagy sehogy, de szervezni minden körülmények között kell. Hisz avval tisztában van mindenki, hogy a jelenlegi európai konstellatió mellett leszerelnünk nem lehet. Gyengébbeknek nem szabad lennünk, mint szomszédainknak, mert akkor azok vérszemet kapnak és ha vérszemet kaptak s gyengéknek ismernek minket, akkor minden körülmények között olyan helyzetbe juthatunk, a melyet sem mi nem kívánhatunk, s a melyért az országnak egyetlenegy ellenzéki tagja sem viselheti a felelősséget. A kérdés ma úgy áll: vagy fejlesztjük a hadsereget teljes egészében, vagy pedig azokat a költségeket adjuk meg, a melyek a mostani hadsereg fentartására ideiglenesen szükségesek, tehát reducáljuk a költségvetést. Ez az utóbbi esetben a tengerbe dobott pénz. mert a hadsereg nem minden tekintetben lesz teljesen megfelelő, ha annak felszerelése nem elsőrangú, ha az nem egyenlő fokon áll az európai államok többi hadseregeivel. En tehát ebben a kérdésben azt az állást foglalom és csak azt foglalhatom cl teljes nyugodtsággal. hogy a íuit tőlem a hadsereg vezetői, mint szükségeset kérnek és a minek szükségességéről én meg vagyok győződve : azt minden fentartás nélkül megadom. Megadom önmagámnak. megadom az ország biztonságának és megadom a monarchia nagyhatalmi állásának is. (Helyeslés). De tegyük kezünket szivünkre és mondjunk mea eulpát! Azt, hogy ezek a követelések most ilyen nagyok, elsősorban talán a mi abnormis parlamenti viszonyainknak i' köszönhetjük Méltóztatnak emlékezni arra. hogy évtizedeket megelőzőleg a Széli-kormány ezekkel a kérdésekkel már az országgyűlés elé jött és egyúttal velők együtt meg is bukott. Ha ugyanakkor e kérdésnek tárgyalását megkezdtük volna, ha succesive lassan-lassan fejlesztettük volna a hadsereget, ha megadtuk volna a szükséges eszközöket, akkor nem állott volna be az a sze; naplója.
