A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
144 XIX. ÜLÉS. mert hiszen azért szavaztatott le az, és más valaki ezt más irányban még biztatásnak tarthatná : ne tartsa fenn e határozati javaslatát, hanem kegyeskedjék azt visszavonni. (Helyeslés.) Mindezek után, ismételve azt, hogy nem látom semmiképen sem megdöntve azon indokokat, a melyek engem arra késztettek hogy az albizottság jelentését elfogadás végett a t. ple- numnak ajánljam, bátor vagyok ezen ajánlatomat a t. országos bizottsággal szemben megújítani. (Helyeslés.) Elnök : Ókorin Ferencz bizottsági tag ur kiván nyilatkozni. Chorin Ferencz: T. országos bizottság! Mint indítványozónak, az ügyrend értelmében jogom van a mégegyszer való felszólalásra. Midőn e jogommal élek, kijelentem előre is, hogy igen szűk keretekben fogom ezt gyakorolni. Mert, t. országos bizottság, az osztrák delegatióban ma történt nyilatkozatokkal és a tengerészeti vezetőség részéről hangoztatott állásponttal szemben, a melylyel mi is tökéletesen egyetértünk, hozzá kell tennem, hogy minden félreértés elkerültessék és jogaink védelmére, az állam erejének con- eentratiójára kell szorítkoznunk. Ennek folytán megelégedéssel és megnyugvással veszem tudomásul Montecuccoli ő excel- lentiája részéről tett két nyilatkozatot, a melyeket Heltai Ferencz és Tallián Béla t. bizottsági tagtársunk felszólalása folytán mondott itt el s a mely nyilatkozatok lényege oda tendál, hogy a tengerészet vezetősége és a közös had- ügyminister teljesen ragaszkodik azon megállapodáshoz, mely a négy csatahajó és a kisérő- hajók ipari szükségleteinek a quota arányában leendő felhasználására nézve közte és a kereskedelmi minister között köttetett ; a kivitelnél lehetnek ugyan kisebb eltérések, de a lényeghez kötve érzi magát. Ezt teljes megnyugvással veszem tudomásul, csak azt teszem még hozzá, a mint az albizottságban szombati felszólalásom alkalmával is tettem volt, hogy a felosztásoknál, a mennyire a viszonyok szerint lehetséges lesz, legyenek tekintettel arra, hogy az ipar különböző ágai között arányos felosztás történjék és necsak egyes nagy vállalatokat részesítsenek figyelemben, hanem a többit is, a gépipart, electromos ipart, a mely iparágak már igen fejlettek nálunk és a melyek az állam részéről is a legnagyobb figyelmet érdemlik. Ezek előrebocsátása után nagy megnyugvással veszem tudomásul Hoffmann altábornagy ur nyilatkozatát, a melyből, valamint azon pénzügyi programúiból, a melyet Lukács László pénz- ügyminister ur terjesztett elő, úgy látom, hogy ebben benne van a véderőreformnak esetleg már a kétéves szolgálat alapjára való helyezése is. Ez lényegesen megnyugtatóbb, mint hogyha ez csakis beruházásokra vonatkoznék ; ezt igy fogtam fel, hozzátéve azt is, hogy később, 15—lö év után a költségek emelkedni fognak. Ismétlem, igy fogtam fel ő excellentiája nyilatkozatát és azt ily értelemben tudomásul veszem. Áttérek most már határozati javaslatomra. Ennek története az, hogy az albizottságban történt vitatkozások alkalmával, midőn a tengernagy ur és a hadügyminister ur előterjesztették flottafejlesztési programmjukat, határozottan hangsúlyozták, hogy ezen a négy csatahajón és négy kisérőhajón kívül az 1913—14-ben felszabaduló 40 millió korona segítségével három nagy uj csatahajó építéséhez kell hozzáfogni. Én tehát, hogy contingentáljam ezen költekezést, azon inditványnyal léptem elő, hogy mikor a 20 millió felszabadul, az ugyancsak ennek a négy csatahajónak a törlesztésére, ne pedig az uj háromnak építésére fordittassék. Akkor a ministerelnök ur kijelentette, hogy ő nem vállal solidaritást, csak négy csatahajóra, a három továbbira azonban nem. Különben is a bizottsági tagok között némi sympathiára talált indítványom és ez indított arra, hogy azt előterjeszszem a teljes ülésen is. À dolgok ma tengerészetünkre nézve — hogy tiszta képet nyerjünk — úgy állnak, hogy a Monareh-divisio a legrégibb és ez már le van szállítva. A többi divisiók együtt tesznek mintegy 100 millió tonnatartalmat. A Monareh- divisio után legrégibb a Habsburg-divisio, a mely 1902 1903—1904-ben épült. Ha tebát felveszek 15 évi időtartamot a hajók amortisatió- jára, a mennyit az albizottságban említett a tengerészeti vezetőség, akkor ezek a hajók 18—19 évig szolgálnak. De még ha ezt az időtartamot és ezen hajók tonnatartalmát veszem is tekintetbe, ezen három hajódivisióra 25.000 tonnatartalmat kapok. Evvel szemben a csatahajóknak 85.000 tonnatartalmuk van. Én tehát abban a nézetben voltam, hogy a fejlődés a typuson és nem a számon alapszik ; ezt annál inkább ezélszeriinek véltem, mert ismétlem, a fejlődés súlypontja a szárazföldre esik. Szárazföldi erőnket kell fejlesztenünk, nem szabad semmitől sem visszariadnunk e czél érdekében és nem szabad semmit tennünk, a mi ezt hátraveti. A tengernagy ur megváltoztatta az albizottságban eredeti programmját és azt mondotta, hogy nem a nagy csatahajókra kell a húsz millió, hanem kisebb hajókra, különösen torpedojárőkra, a melyeknek száma ugyan nagy, | . de azok elromlanák. Húsz millió erre a czélra nem lesz szükséges, sohasem volt szükséges, erre a czélra sohasem is fordittatott húsz millió. Ha tekintjük a programmot, azt fogjuk látni, t , hogy a kisérőhajók száma jócskán emelkedik : legkisebb járatú hajó van 3, czirkáló 16, 8 torpedójáró, 12 siktengeren járó torpedo, 6 tenger- alatt járó. Oly jelentékeny szaporodása ez a i segédhajóknak, a melyek évekre kihatólag biztosítják a harczképességet. Ez volt az az álláspont, a melyet az albizottság elfogadott. Indítványom nem volt szerencsés visszhangra találni, mert az mondatott,
