A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
124 XIX. ÜLÉS. rendkívüli hitelből eszközlendő megrendeléseknél a magyar ipar természetszerűleg a quota pontos arányában részesittessék és hogy ezenfelül az egyes iparágak fejlettségüknek és teljesítőképességüknek megfelelő mérvben vétessenek figyelembe. (Altalanos helyeslés.) Elnök : Rosenberg Gyula előadó kivan nyilatkozni. Rosenberg Gyula előadó: T országos bizottság ! Hogy én, mint a tengerészeti albizottság előadója, a dolog érdemében teljesen egyetértek azzal, a mit Heltai Ferencz. t. bizottsági tag- társam elmondott, azt bővebben indokolnom, azt tartom, egyáltalában felesleges. Felszólalok azonban azért, mert a kereskedelemügyi minister ur ő excellentiája halaszthatatlan hivatali teendők miatt távol lévén, nem adhatja meg a megnyugtató választ Heltai Ferencz igen t. tagtársam felszólalására. Abban a helyzetben vagyok, hogy megbízásából és vele teljesen egyetértőleg, a következő választ adhatom Heltai Ferencz igen t. képviselőtársam felszólalására. (Halijai ! Halljuk!) Miután a flotta számára való megrendeléseket a dolog természeténél fogva a tengerészet vezetősége eszközli, a helyzet az eddigiekkel szemben pedig annyiban változott, hogy Magyar- országon egy, nagy csatahajók építésére is berendezett hajógyár létesült, a magyar kir. kereskedelemügyi ministernek kötelességszerüleg érdeklődnie kellett, mikép kívánja a most eszközlendő nagymérvű megrendeléseknél a tengerészet vezetősége a magyar ipart a quota arányában részesíteni. A kereskedelemügyi minister és a tengerészet vezetősége között eziránt folytatott tárgyalások eredményét foglalja magában az 1911. évi január 31-ikén felvett jegyzőkönyv. Mindahhoz, a mi e jegyzőkönyvben foglaltatik, a kereskedelemügyi minister ur változatlanul ragaszkodik és az abban foglalt megállapodásoktól eltérni nem hajlandó, és egyáltalában az egész ügyet olyannak tekinti, melynek a kereskedelemügyi minister közbejöttével való végrehajtása a tengerészet vezetőségének hatáskörébe tartozik, a miért is a végrehajtás körül esetleg felmerülhető kérdések csakis közte és a tengerészet vezetősége között intézendők el. (Általános helyeslés.) A magam részéről is a kereskedelemügyi minister ur ezen felfogását teljesen helyesnek és minden irányban megnyugtatónak tartván ; azt hiszem, ennek kijelentésével ezen kérdés felett egyszerűen napirendre térhetünk. (Helyeslés.) Heltai Ferencz: T. országos bizottság! Én úgy a tengerészeti főnök urnák nevében tett nyilatkozatot, mint az igen t. előadó ur által a kereskedelemügyi minister ur ő excellentiája nevében tett nyilatkozatot megnyugvással veszem tudomásul. Különösen megnyugvással veszem tudomásul a kereskedelemügyi minister ur nyilatkozatairól azt a leszegezett ténvt, hogy ezen megállapodások, t i. a közte és a tengerészeti főparancsnokság között létrejött megállapodások végrehajtásába senkinek beleszólása nincs, nincs az osztrák delegatiónak és nincs az osztrák kormánynak sem. Én tehát hozzájárulok ahhoz, hogy ezen kérdés felett most napirendre térjünk, annál inkább, mert a 312 milliós hitel tárgyalásánál alkalmunk lesz ehhez újból hozzászólni. Elnök : Következik a napirend szerint a tengerészeti albizottsági jelentés tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra? Nyegre László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. országos bizottság ! Mielőtt magának a tárgynak rövid taglalására rátérnék, a magam részéről is kijelentem, hogy a tisztelt tengerészeti vezetőségnek a kereskelemügyi mi- nisterrel történt megállapodását föltétlenül helyesnek tartjuk s azt részünkről is honoráljuk, mert az elemi igazságból következik, hogy az, a mit ezen nagy befektetési összegekből az országnak fizetnie kell, a kvóta arányában az országnak megtéríttessék és az a részesedés arányában a magyar iparnak adassák át. Mi is rendkívüli mértékben felháborodunk az osztrák delegatiónak ezen dolgokba való beavatkozásán, a melyek hozzá semmi tekintetben sem tartoznak, mert hogy a hadvezetőség az ö megrendeléseit a két állam között milyen arányokban osztja meg és milyen mértékben teszi meg, az a had vezetőség dolga. (Úgy van!) Akkor, midőn az át nem lépi az igazságos megosztás határait, (Uyy van ! Úgy van !) egyszerűen meg kell ütköznnük a felett, hogy a másik delegatio ebben Ausztriának bármily sérelmét láthatja, minthogy ez csak azt jelenti, hogy a tisztelt urak a másik államban rendkívüli módon el voltak kényeztetve az által, hogy Magyarország súlyos anyagi áldozatait is a maguk iparának, a maguk gazdasági életének fejlesztésére kívánták lekötni, a mint azt a múltban már lekötötték. Ha tehát ezen irányban egészségesebb változás fog bekövetkezni, ennek mi az ellenzék részéről is igen örülünk és azt készséggel elismerjük a t. kormánynyal és az admiralitással szemben is, de egyáltalában nem tartjuk ezt olyasvalaminek, a mi Magyarország részéről ezenfelül még nem tudom milyen különös elbánást is igényelne, mert ez a természetes igazságnak helyreállítása. Magában a rendes budgetben és a szárazföldi hadsereg tekintetében való ellátásban Magyarország még igy sem éri el a helyes participatiót ; még igy is vannak sérelmeink, de legalább a haditengerészeti berendezéseknél megnyertük ezen kedvező arámnak helyreállítását. Áttérve a haditengerészeti költségvetés némi méltatására, nemcsak itt. de odakiinn is minduntalan találkozunk a haditengerészet vezetősége es általában a szakkörök részéről azzal a panaszszal. hogy sem az ország, sem
