A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XIX. ÜLÉS. zőinek kebelében, a Gyáriparosok Országos Egyesületében, a Magyar Mérnök- és Építész- egyesületben stl>. folytak, akkor meggyőződ he­tünk arról, hogy a magyar iparnak sérelme kétirányú. Először a hadvezetőség részéről sem részesült a megrendelésekben olyan összegben, mint a mely a quotának megfelelt, a másik pedig az, hogy azon megrendeléseknél, melyek a magyar iparnak a tengerészeti parancsnokság fővállalkozói részéről, pl. a Stabilimenti Tecnico részéről adattak, a Stabilimento Tecnico abban a helyzetben volt, hogy az általa elvállalt ren­deléseket a magyar iparnak alvállalatba csak lényegesen redukált árak mellett juttatta, úgy­hogy a magyar ipar csak úgy jutott megren­delésekhez, hogy önköltségi árakon szállított. Batthyány Tivadar gr.: A többit a Stabili­mento zsebrevágta ! Heltai Ferencz: Ezek a sérelmek elvégre orvoslást nyertek az 1911. évi január 31-én létre­jött megállapodásban, illetőleg jegyzőkönyvben, melyben a tengerészeti főparancsnok ur köte­lezte magát, hogy a most kért 312 millió rend­kívüli hitelből a magyar iparnak teljesen a quotának megfelelő részesedést fog juttatni, t. i. az összes megrendelésekből 113 millió koronát juttat. Ebben a jegyzőkönyvben kifejezésre jut az is, hogy a mennyiben a hadihajók építéséhez szükséges pánczélok a magyar ipar részéről nem gyártatnak, az ezeknek megfelelő összeg erejéig a magyar ipar más szállításoknál fog kár- talanittatni. A tengerészeti albizottság, a melynek ezen megállapodások létrejötte hivatalosan bejelente­tett, ezt a jegyzőkönyvi megállapodást a leg­nagyobb elismeréssel honorálta és jelentésében is kifejezést ad annak, hogy ha ezen jegyző- könyvi megállapodások létrejötte nem is volt fel­tétele annak a ténynek, mely szerint az albizott­ság a 312 milliós hitelt megszavazásra ajánlja az országos bizottságnak, de mindenesetre előz­ménye volt, a mely tehát feltételnek tekinthető. A mióta ezen megállapodások létrejötte ismeretessé vált — a t. országos bizottság tag­jai ezt constatálbatták — Ausztriában — még pedig majdnem pártkülönbség nélkül — táma­dások indultak meg az ezen megállapodásokat perfeetionáló tengerészeti főparancsnok ur ellen. Mint az utolsó időben mindig, valahányszor Magyarország érdekeinek kielégítéséről volt szó, az összes osztrák pártok összeröffentek és közös actióra határozták el magukat, a mely közös actiónak eredménye az a határozati javaslat, a melyet az osztrák hadügyi albizottság mai ülésén elfogadott Minket, t. országos bizottság, néni nagyon tángálhat az, hogy milyen határozati javaslato­kat terjeszt elő az osztrák hadügyi albizottság az osztrák delegatiónak, sőt én abban a véle­kedésben vagyok, hogy még az sem tángálhat, hogy milyen határozati javaslatokat fogad eset­leg el az osztrák delegatio. Nem tángálhat azon esetben, lia van a magyar kormányban és a magyar országos bizottságban erő — és én meg vagyok róla győződve, hogy van erő — a maga álláspontjának érvényesítésére. De nekem a leghatározottabban vissza kell utasítanom az osztrák delegatio hadügyi albi­zottságának állásfoglalását azon közösség érde­kében is, a melynek mi ezen 312 milliós hitel megszavazásával oly rendkívüli áldozatokat hozunk. Akármennyire elismerjük, hogy a ten­gerészet fejlesztése a monarchiának érdeke, mégis kétségtelen, hogy a tengerészet fejlesztésénél minden tekintetben túlnyomó az osztrák érdek, és ha Magyarország meghozza azt a nagy áldo­zatot, a mely a 312 milliós hitel megszavazásá­ban áll, akkor nemcsak a monarchia érdekeinek hoz áldozatot, hanem áldozatot hoz elsősorban az osztrák érdekeknek is. Ebből a szempontból is helytelennek tar­tom az osztrák delegatio hadügyi albizottságá­nak állásfoglalását és azt hiszem velem egyet- értőleg nemcsak a delegatiónak és az ország­gyűlésnek kell elitélnie ezt az állásfoglalást, hanem el kell Ítélnie mindenkinek, a ki a 67-es alap fentartását szivén viseli. En nem is tartok attól, hogy az osztrák delegatio bármilyen határozata megakadályoz­hatná a közös ministeriumot és a magyar kor­mányt abban, hogy híven ragaszkodjanak azon megállapodásokhoz, melyek a január 31-én kelt jegyzőkönyvben foglaltatnak. Ebben a jegyző­könyvben semmi sincs olyan, a mi Magyarország­nak, illetve a magyar iparnak egyoldalú vagy nem indokolt előnyöket nyújtana, ezért az orszá­gos bizottságnak igenis súlyt kell fektetnie arra, hogy az illetékes factorok részéről megnyugta­tást nyerjen oly irányban, hogy úgy a magyar kormány, mint a közös kadügyminister ur, illetve a tengerészeti főparancsnok ur azon megállapo­dásokat, a melyeket közös egyetértéssel január 31-én kötöttek, bármily oldalról eredő támadás ellenében is fenn fogják tartani, és ezen rend­kívüli hitelek felhasználásánál a leglelkiismere- tesebben ragaszkodni fognak a jegyzőkönyvben foglalt megállapodásokhoz. Én tehát, mielőtt külön inditványnyal lép­nék a t. országos bizottság elé, felkérem a magyar kormányt, valamint a tengerészeti fő- parancsnok urat, méltóztassék nyilatkozni, vájjon az 1911 január 31-én létrejött jegyzőkönyvben foglalt megállapodások minden körülmények között fenn fognak-e tartatni? Elnök: Lucich Károly sorhajó-kapitány kíván a tengerészeti főparancsnok ur nevében nyilatkozni. (Halljuk! Hulljuk!) Lucich Károly corvettekapitány : T. országos bizottság! A tengerészeti parancsnok ő nagy­méltósága nevében bátor vagyok kijelenteni, hogy a m. kir. kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltóságával létrejött megállapodásoknak megfelelően, a tengerészeti vezetőségnek különös gondját fogja képezni, hogy a 312'4 milliós ie*

Next

/
Thumbnails
Contents