A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
win. ülés. r íofi nyitókra hivatkozott. Apponyi Albert grófra, kinek idézte azt a mondását, hogy ennek a nemzetnek szüksége van arra, hogy nagyhatalmi állást foglaljon el a másik állam társaságában Európának ezen a pontján. Tudna-e azonban a t képviselőtársam egyetlen egy mérvadó nyilatkozatot a mi részünkről mutatni, a ki mást mondott volna? Mi igenis át vagyunk hatva attól a tudattól, attól az erős meggyőződéstől, hogy nemzetünknek szüksége van arra, hogy a nagyhatalmi állás védje meg az ő világtörténelmi positióját, de viszont azt szeretnék, ha a mi sorsunkat irányitó hatalomnak minden tényezője meg lenne győződve arról, hogy ő is esak akkor lesz nagyhatalom, ha ezt a nemzetet kielégíti azon aspiratióira nézve, melyek épen a nagyhatalmi állás legerősebb tényezőjének, a véderőnek legértékesebb elemét vonják be annak a fejlődésébe, és át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől is, hogy a nagyhatalmi állás, ha az áldozatban nem tartunk mértéket, önmaga súlyától roppan össze, ha pénzügyi eszközeink a nagyhatalmi állás egyéb feltételeinek megvalósítására nem elegendők. Ha kimerülünk ezeknek a tényezőknek a táplálásában, akkor el fog következni az az idő, mikor nagyhatalmi állásunk nemcsak magunkra, hanem arra a szövetségre nézve is önmagától értéktelenné válik, melynek kedvéért kell nekünk Tisza István gróf beismerése szerint is a tőlünk követelt áldozatokat meghoznunk. Nem, t. országos bizottság, nemzetünknek, országunknak mai helyzetében mi erre képesek nem vagyunk. Véletlen, hogy épen ma járt nálam Hajdú vármegye egy hajdan virágzó községének küldöttsége. Nem szájas demagógokból állt, hanem sápadt, rongyos asszonyokból, kik azt panaszolták, hogy nincs kenyerök otthon, hogy gyermekeiknek nem tudnak táplálékot adni, nyáron nincsen földjük, nem kapnak aratómunkát, télen nem tudnak keresni, mert nincs az ő földjükön és az ő községükben semmiféle ipar a világon. Nekünk arra kell elsősorban gondolnunk, hogy a mi nagyhatalmi állásunk akkor fog igazán megrendülni, ha népünk elszegényedése oly mérveket kezd ölteni, mint a milyenekre ezek a jelenségek rámutatnak. Én tehát Tisza István gróffal szemben azzal végzem beszédemet, hogy én akkor éreznék borzasztó lelkiismeretfurdalást, — az ő szavai ezek, nem az enyémek — ha ezt a költségvetést megszavaznám. Megtagadom tőle a szavazatomat. (Helyeslések a jobboldalon.) Werner Gyula jegyző : Chorin Ferencz ! Chorin Ferencz: 'I' országos bizottság! A közös véderő költségvetése forduló pontot jelez a költségvetések fejlődésében, mert ebben először jelentkezik a meggyőződésünk szerint nélkülözhetetlen véderőreform költsége. De nemcsak ezért, hanem főleg azért jelez forduló pontot, mert a közös haditengerészet, méh eddig védelmi szempontból csak másodsorban jött tekintetbe, most előtérbe nyomul és aránylag nagyobb fejlődést követel a maga számára, mint a közös hadsereg Hadsereg és tengerészet a védelemnek két egymástól elválaszthatatlan tényezője, és az azokra fordítandó költségek már a nemzet teherviselésének szempontjából csak együttesen bírálhatók meg. En tehát fejtegetéseim során mind a hadseregnek, mind pedig a haditengerészetnek költségeivel akarok foglalkozni. Mielőtt azonban erre rátérnék, a tegnap felszólalt Batthyány Tivadar gróf bizottsági tag ur beszédének egy részével kell foglalkoznom. Az igen érdekes és igen beható beszédben a bizottsági tag ur kétségbe vonta a magyar delegatio jogát és competentiáját arra nézve, hogy megszavazza a flotta költségeit, melyek jelentékeny összegekkel több évre kihatólag terhelik a nemzetet. Nézete szerint előzőleg meg kellett volna alkotni a flotta-törvényt, a mely erre a delegatiot felhatalmazza. Igaza van a delegatus urnák abban, hogy a delegatio hatásköre csak egy évre terjed és hogy a költséget csak egy évi időtartamra szavazhatja meg. De midőn ezt teszi, midőn a véderő érdekeit mérlegeli, szükségképen oly intézményeket alkot, a melyek megvalósítása egy év alatt nem történhetik meg és a melyeknek költségei egy évi budgetbe be nem állíthatók, hanem visszatérő- lég a következő években ismétlődő kiadásokat okoznak. Kétségtelen, hogy a mi határozatunk nem kötelezi jogilag a jövő delegatóit, csakhogy de facto bizonyos praejudiciumot teremtünk, mert ha csak nem akarja a jövő delegatio, hogy a most megszavazott összegek kárba menjenek, meg kell adnia azon intézmények folytatására szükséges költségeket, a melyek az előző évi költségvetésbe vannak lefektetve. Az 1908. évi delegatio három csatahajót és három czirkáló- hajőt szavazott meg, ezeknek költségeit az admi- ralitás 120 millió koronában állapította meg. Mi ezt megszavaztuk és beállítottuk az összeg első részletét 20 millió koronával a költségvetésbe. Az a körülmény tehát, hogy mostan 312 4 milliót kérnek, nézetem szerint csak számszerűleg okoz különbséget, de elvileg nem. Ha a delegatió csak oly intézményeket szavazhatna meg, melyeknek költségei egy éven belül consu- málhatók, akkor egész működésének alapja vonatnék el és igy az ország védelméről kellőleg gondoskodva nem volna. Igaza van abban az igen t. bizottsági tag urnák, hogy a véderőtörvény megállapítása és megszavazása kizárólag az országgyűlés hatáskörébe tartozik, de ez nem zárja ki azt. hogy a delegatio oly összegeket szavazzon meg, a melyek biztosítják a majdan megszavazandó véderötör- vény minden zökkenés nélküli életbelépését. Ha már reflektálok a felszólalásokra, engedje meg előttem szólt Bakonyi Samu igen t. barátom, hogy beszédének egy passzusára reflektál-
