A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
102 XVIII. ÜLÉS. vértes czirkáló, még hat torpedójármü, huszonnégy torpedónaszád, egy torpedótárhajó, két aknavető, két szénhordóhajó, egy mentőhajó, liât monitor és öt őrjárónaszád, összesen tehát 53 hajóhadi jármű, létesitését helyezi kilátásba és illetőleg ezek építésének keresztülvitelét fogja programmjának megvalósítását követőleg kívánni. Mikor ezt megtámadtuk, illetőleg t. képviselőtársaim a tengerészeti albizottságban megtámadták, e támadások nem voltak rá hatással, nem volt rá gátló hatással magának a magyar ministerelnök urnák categorikus kijelentése sem, mert megismételte ezeket a jövőre vonatkozólag felállított kívánságait az osztrák delegatióban is csaknem szóról-szóra, hogy ő ezen követelményekkel annak idején a delegatiók elé fog lépni, tőlük fog függni, hogy teljesíteni fogják-e azokat vagy nem. Látjuk tehát, hogy mikor belemegyünk ennek a programmnak bírálatába és a t. országos bizottság többsége belemegy az ott kívánt kiadásoknak megadásába, nem arról van szó, hogy négy csatahajónak költségeit és ezeknek járulékait szavazzuk meg, hanem arról, a mint csakugyan igaznak bizonyul az a franczia közmondás, hogy l’appetit vient en mangeant. A telhetetlen étvágyát, a — megengedem legtiszteletreméltóbb becsvágyból származó étvágyát a haditengerészetnek már előre is jóllakatjuk, mert senki sem ringathatja magát abban az illusióban, hogy ha ezeket a t. többség elfogadja, a t. előadó ur minden fogadkozása daczára is megállhat majd az utón akkor, a mikor a tengerészeti főparancsnok ur majd ismét elő fog állani azokkal a követelésekkel, a melyekhez való ragaszkodását úgy az exposéban, mint az osztrák delegatio előtt tett nyilatkozatában — elismerem — nyíltan, becsületesen, katonás őszinteséggel bevallotta. Ezek után mi kénytelenek vagyunk azt az aggodalmukat is fentartani, hogy nagyon tartanunk kell attól, hogy mikor a most tervezett négy Dreadnought-hajó felépül, akkorára azoknak a typusa már elavult lesz, akkorára már egészen uj typusokkal fogunk találkozni, a melyekre vonatkozólag ismét csak az a resonabilis és világpositiónkra való hivatkozás fog fennállani, hogy nem maradhatunk el, hogy nem mi diktáljuk a feltételeket, hanem ránk kényszeríti azokat a, hatalmaknak világversenye. És hogyan állunk e tekintetben már most, ebben az időpontban, a mikor a négy Dread- nougth közül még csak az egyik vagy csak kettő van épülőben ? Nem is beszélek arról, hogy Anglia a csatahajóit 2-1.000 tonnás typusra épiti, hanem azt a kiáltó tényt említem fel. és igazán nem valami megbizhatlan adatok alapján beszélek, hanem magának a t. haditengerészeti vezetőségnek kiosztott és elénk terjesztett jelentése alapján — hogy nem is a csatahajója, hanem a vértesczirkálója is 24.001) tonnás méretével ilyen deplaeement-t tüntet fel. Francziaország 23.700 tonna sulvu csatahajókat épit, és tudjuk, Amerikában a »Wy- omng« és az »Arkansas« 27.000 tonnát représentât; ezek most vannak építés alatt, és legközelebb már vizrebocsáttatnak. T. országos bizottság! Ha hozzátesszük, hogy a deplacementnak ilyen növekedése egymagában még nem is festi eléggé ki azt a rémületes képet, a mely elénk álí a közel jövőben, hanem hogy ez magával vonja a felfegyverkezésnek óriási költséggel való növekedését, hogy ezek az amerikai hajók 356 milliméteres ágyukkal lesznek felszerelve, hogy ezeknek gyorsasága is, járóképessége is megfelelőleg nagyobb lesz, a mi azt jelenti, hogy gépeik sokkal hatalmasabbak, ennélfogva sokkal drágábbak lesznek ; ha tekintetbe veszszük azt, hogy a jövőbe néző tengerészeti szakértők lelkűkben már 30.000 tonnás hadihajókat látnak 40—50 centiméteres pánczélokkal, 30 tengeri mértföldes óránkénti gyorsasággal: akkor azt kell mondanom, hogy a t. előadó urnák az a megnyugtatása, a melyet a mi szakértőinknek — a kiket igen nagyra- becsülök és igen tisztelek — a véleményéből merit, igazán nem nagy értékkel bir, és minket a mi aggódó lelkiismeretünkben semmiesetre sem képes megnyugtatni. Itt én ezen szakértői hivatkozással szemben teljes joggal felhívom az igen tisztelt előadó urat arra, hogy terjeszsze ki az ő szakértői recherche-eit más irányban, nevezetesen gondoljon arra, hogy igen jelentékeny súlyú haditengerészeti szakértők azzal a gondolattal, hogy ebben az őrületes versenyben csakugyan meg kell állani, azzal kell foglalkozni, nem helyesebb-e visszatérni a kisebb csatahajóknak typusára. Itt van előttem egy igen előkelő katonai folyóiratnak múlt évi november havában megjelent czikke, a mely igazán teljes bölcseséggel állapítja meg azt, hogy nemsokára elérkezik az az idő a haditengerészetnek költségekkel való ellátása terén, hogy már csak a világ leggazdagabb államai lesznek abban a helyzetben, hogy ilyen modern nagy egységekből álló hadihajóflottákat állítsanak fel. Epen ebből vonja le azután azt a helyes következtetést, hogy rá kell térni a kisebb egységekre, a kisebb csatahajók rendszerére. Ebből meritem én azt a tudomásomat, a mi nagy sajnálatomra elkerüli az irányadó tényezők figyelmét, hogy épen Németországban, a melynek haditengerészete fejlődésével kapcsolatba hozzák az irántunk támasztott igényeket, épen Németországban a múlt esztendőben ennek a kérdésnek igen beható tanulmányozására adtak utasítást az irányadó tényezők. Meg is mondja ezt az igen becses czikk — és az igen t. haditengerészet főparancsnokságát kérem, hogy terjessze ki erre a figyelmét. — azt mondja ez a szakközlemény, hogy nagyon jól meg lehet
