A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVII. ÜLÉS. budgetjébe beteszi vagy nem fogadja el és kizárja az összes közös költségeket. Bakonyi Samu: A pénzügyi bizottságban is beszél a pénzügyminister, itt is beszél. Issekutz Győző: Engedelmet kérek, talán bővebben fogok e kérdéssel foglalkozni, ha érdemben fogok felszólalni. Idefejezem e személyes felszólalásomat Celsasra való hivatkozással, a ki azt mondta : Scire leges non hoc est verba earnm tenere, sed vim, ac potestatem. Werner Gyula jegyző : Mezössy Béla : Mezössy Béla: T. országos bizottság! Őszintén sajnálom, hogy nem voltam elkészülve a nagy érdekű nyilatkozatra, a melyet a t. pénzügyminister ur néhány perczczel ezelőtt tett, és előttem szóló t. barátommal nem érthetek egyet abban, hogy a delegatio egy bizottság, a mely költségeket megállapít,. hogy az ő hatásköre tisztán és kizárólag automatikus jellegű volna, mely a számokat megállapítja, és nem volna meg egyúttal az a hatásköre is, hogy tudni akarja azt, vájjon az országnak mely erőforrásaiból lesznek azok fedezve. Bakonyi Samu : Minden bizottság megteheti. Mezössy Béla: Persze, minden kis szakbizottság, még a könyvtári bizottság is ; tehát annál inkább kötelességünk nekünk is érdeklődni, hogy e tehertételek mily forrásokból lesznek fedezve és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam, hogy a t. pénzügyminister ur e kérdésben nyilatkozni fog, mert természetesen ebben az esetben a magam adatait is elhoztam volna. Egyet mindenesetre konstatálok és ez az, hogy úgy látom, a magyar pénzügyminister ur a magyar delegatióval szemben őszintébb volt a, számszerű terhek nagyságát illetőleg, mint a hogy az osztrák delegatióban történt. Az osztrák dele- gatióban t. i. két számítás volt. Az egyik nem egészen magánjellegű, mert hiszen hivatalos egyének tették a számítást, t. i. Dobernik és 1 rban a német National-Verband-ban és e szá- mitás 200 millióval lefelé diferált azzal az ösz- szeggel szemben, a melyet a pénzügyminister ur nekünk bejelenteni szives volt. Az osztrák kormány által előterjesztett hivatalos kimutatásban, pedig — sajnos, ennek praecis száma nem áll rendelkezésemre. Bakonyi Samu: 475 millió: Mezössy Béla : ... ott, csekélyebb az eltérés. így tehát meg kell állapítanunk az összeget, a melyet a pénzügyminister a jövő öt évi ciclusra vonatkozólag itt előterjeszteni szives volt. t. i. 757 millió, a melyből reánk quota szerint 275 millió esik. A t. pénzügyminister ur a számszerű csoportosításban kissé tetszetős és kényelmes helyzetet construált, t. i. úgy adta elő, hogy az 1911. év a legsúlyosabb év, mert itt 2H plus 0 millió, vagyis összesen 34 millió fog a nemzetre uj teherhént hárulni. Azután pedig 1912-re csak 4 millióról beszélt, 1913-ra millióról. 1914-re 2 4 millióról, és az utolsóra fél millióról. De el méltóztatott a pénzügyminister urnák felejteni, hogy ez nem tiszta kép, mert hozzá kell hogy adjuk az 1911-ben teherként jelentkező 34 milliót. (Zaj.) Hieronymi Karoly kereskedelemügyi minister: Csak a plusról beszélt ! Mezössy Béla : Mi megértjük, kérem, de ha a nagy nyilvánosság elé megy a dolog : azt hiszem, sokkal tisztább és egyszerűbb, ha őszintén megvalljuk, hogy 1912-ben 38 millió és 1913-ban 7-tel több, vagyis 45 millió, szóval, helyesebb, ha igy összegezzük, mert akkor egészen világos és tiszta a helyzet és akkor kiderül, hogy az ötéves ciclusban 275 millió áldozat követeltetik tőlünk. E tekintetben tehát a helyzet körülijeiül tiszta, ámbár én azt hiszem, hogy formailag hiába mondjuk, hogy a hiteltűllépések végleg kikiiszöböltetnek. Én nagyon meg lennék elégedve, ha az ötéves cziklus lezártával a kiküszöbölt hiteltúllépések azt eredményeznék, hogy ez a 275 millió a valóságos hiteltúllépéssel együtt csak 315 millió lenne. De azt hiszem, e tekintetben tévedni fogok, mert, tényleg többre fog rúgni a zárszámadás szerint. Méltóztassék megengedni, engem nem elégít ki a pénzügyminister ur nyilatkozata. A mennyire őszinte volt ő a tehertételek bevallása szempontjából, engedelmet kérek, a köteles őszinteséget elmulasztotta arra vonatkozólag, hogyan akarja ezen tehertételeket fedezni. Azt elhiszem, hogy ha az 1911. évi költségvetési esztendőre úgy állítja oda a helyzetet, liogj egyrészt ennek a költségvetésnek expansivitása, másrészt pedig az általa reservának visszatartott szeszadó az első esztendőben fedezni fogja a 34 millió többletet. Ezt valószínűnek tartom. De bocsánatot kérek, .az állam költség- vetési életét békék közé szorítani nem lehet, mert az lehetetlenség, hogy a productiv tárczák fejlődése terén emelkedés ne legyen. (U<iy van !) Egyrészt tehát az inproductiv, 40—50 millió közt mozgó egyéb hadügyi terheket egyszerűen a költségvetés expansivitására utalni, és ugyanakkor azt hinni, hogy a productiv tárczaknak az expansivitását is a jelenlegi adóforrásokkal képesek lesziik kielégíteni, ez olyan illusio, melyet az olyan hidegen és számitóan gondolkozó pénzügyminister. mint Lukács László, önmaga sem hisz el, ha a magábaszállás csendes óráiban a jövő financzpolitikai fejlődéséről gondolkozik. Xem lehet, t. országos bizottság, ön: a- gunkat ámítanunk és az országot sem lehet abban az illusióban ringatnunk, hogy ezek a nagy hadügyi terhek a jelenlegi költségvetés keretében újabb adóforrások megnyitása nélkül fedezhetők lennének. En örülnék legjobban, ellenzéki oldalon, annak a ténynek, ha költség- vetésünk annyira expansiv és annyira dús volna, hogy uj erőforrásokat nem igényelne. 93
