A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
94 XVII. ÜLÉS. De (’ii ezt nem hiszem. Ks ha a jövő képe azt mutatja, hogy a nemzet áldozatkészsége uj adó igénybevételével is fokozatosan fejlesztetni fog. akkor részünkről egy kérésünk jogos a t. péuzügyminister úrhoz, és pedig az a kérésünk, melyet az osztrákok pártkülönbség nélkül előzetesen tisztázni kötelességüknek ismertek, és ez az. hogy ha a mi államháztartásunk megbirta ezeket az összegeket a hadsereg és a haditengerészet fejlesztése érdekében, akkor megmaradnak-e azon erőforrások is, melyek az állam- háztartás productiv czéljaira szükségesek? Hiszen hivatkozom a t. kereskedelemügyi minister nrra. < ) egy nagyszabású utfejlesztési program- mot készített . . . Sághy Gyula : Csatornaépítési programmot. Mezössy Béla : . arról nem is beszélek, mert a mostani viszonyok között ez igazán csak a jövő zenéje, de Magyarország közutainak fejlesztési programmjáról szólva, aggódva mondta, hogy 252 millióba kerül e programm keresztülvitele és oly lehetetlen a helyzet, hogy épi- tünk vasutakat, össze akarjuk kötni az ország szivével a távolfekvő vidéki városokat, székhelyeket és odáig még nem jutottunk, hogy a közutainkat járhatóvá tegyük. Ha csak egy tételt emelek ki, a mely égetően és indokoltan szükséges a magyar állam- háztartás szempontjából, ezt miért teszem? Azért, mert a mi helyzetünk egészen más, mint Ausztriáé. Ausztria hatalmas, a kultúrának sokkal előrehaladottabb fokán álló állam, mint mi, ott ilyen szükségletekre, ilyen Volksnotwen- digkeit-okra — hogy ezt a kifejezést használjam — már nem kell gondolni, mert ez ott már mind készen van. Es ha a nemzet áldozatkészsége száz és száz milliókig igénybe vétetik — én beismerem, hogy szükségesen — a hadsereg czéljaira, akkor kell, hogy megkérdezzük a kormányt, vájjon költségvetésünk keretei meg fogják-e engedni, hogy legalább is ugyanolyan összegek erejéig, mint a minők az improductiv kiadások, mert hisz ez utoljára a nemzeti erőforrás szempontjából improductiv kiadás, ■— képesek le- sziink-e a magyar államháztartás kereteit produktiv czélokra fejleszteni, igen vagy nem ? Hisz ez nem oly egyszerű probléma, mint a minőnek látszik. M inálunk izgatnak a magyar állam egysége. izgatnak a magyar állam fensége ellen, leszólják közigazgatásunkat, maradi, ázsiai állapotúnak nevezték ezt az országot olyan szavakkal csak a közelmúlt napokban is. a melyek minden jóizlésü magyar embernek igazán arczába kergetik a vért. Méltóztassék elhinni, nincs hatalmasabb izgató eszköz és izgató fegyver a nemzetiségek kezében, mint ha abban az isten hátamögötti oláh vagy tót faluban évről-évre azt látja az a szegény tót vagy oláh, hogy ő tőle az állam csak vesz, csak vesz, de soha semmit sem ad. Ezt én megmagyarázhatom a magam választójának, a kire talán meg van annyi befolyásom, hogy hisz bennem. De bocsánatot kérek, ott. a hol az intelligentia is sok liehen nem arra törekszik, hogy a hűseget a magyar állam iránt megerősitse, az alacsonyabb gondolkozást! polgárnak nem azt mondják, hogy a hadseregre viszik el a pénzt, hanem azt, hogy a magyar elviszi a párnádat is adóba, a nélkül, hogy adna valamit. Ha tehát a nemzet áldozatkészsége igénybe vétetik a hadsereg czéljaira. ha igénybe vétetik a nemzet áldozatkészsége a tengerészet fejlesztésének czéljaira, akkor elvárjuk a megnyugtató szózatot Magyarország pénzügyministerétől. vagy a t. kormánytól, hogy a mennyi erőforrást bocsát rendelkezésre a kormány a közös hadsereg fejlesztésének czéljaira, legalább is ugyanolyan anyagi eszközöket bocsásson rendelkezésére a magyar nemzeti állam erőinek gyarapítására. És most át akarok térni magára a tengerészeti költségvetésre. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a tekintetben helyzetem lényegesen meg van könnyítve azon részletes és nagyon is alapos beszéd után. a melyet t. barátom Batthyány Tivadar gr. szives volt tartani és csakis arra akarok kiterjeszkedni, a miket ő nem érintett. De nem hagyhatom figyelmen kívül az előadó urnák, Rosenberg Gyula t. barátomnak két megjegyzését. Az egyik, a mely bizonyos mértékig, azt hiszem, kissé elhamarkodott nyilatkozat volt tőle, hogy t. i. azt mondotta — és remélem, ehhez a nyilatkozatához nem is igen fogja kötni magát, — hogy ő a haditengerészet belterjes fejlesztéséhez hajlandó meghozni minden áldozatot, de a hadiflotta nagyobb, számszerű fejlesztéséhez, mint a minő előadói jelentésében van, semmi esetre sem járul hozzá. Hát kérem, ne vegye rossz néven, én azt hiszem, hogy ez kissé — a szó jó értelmében mondom, könnyelmű nyilatkozat, mert hiszen úgy alakulhatnak a viszonyok, és úgy is néz ki a helyzet, hogy sokkal tartósaid) lesz ez a rendszer, mint a miénk volt. és t. barátom egészségi állapota is olyan jó és kívánom, hogy az is maradjon, hogy absolute nincs kizárva annak lehetősége, hogy még 1915-ben is abban az előadói székben fog ülni, és milyen kellemetlen lesz (Derültség.) t. barátomnak, ha akkor majd valaki reá fogja olvasni, hogy Ibiiben elzárkózott a hadiflotta számszerű fejlesztése elől. A hog\ én Rosenberg Gyulát ismerem. tudom már azt is. hogy minő indokokat fog ö akkor elmondani. Egyszerűen ezt fogja mondani: T. országos bizottság! Itten alakult a magyar iparnak nagy dicsőségére egy hatalmas gyár, a mely azt a feladatot, a melyet mi 1911-ben reábiztunk. mesterileg megoldotta. Itt investáltattak milliók és milliók. Időközben ( Maszország a maga Kottáját ennyivel és ennyivel szaporitotta. Xem lehet kenyér nélkül hagyni ezeket a szegény munkásokat, nem maradhat a mi pártvédelmünk inferioris helyzetben Olasz
