A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVII. ÜLÉS. 89 egyhangúsággal megújítanak, a mely azonban állandóan csak és mindig csak Írott malaszt marad. Ott van a zászló, a külső megjelenés kérdése. Most, hogy az uj kiegyezés óta, a dunai hajók is a maguk nemzeti zászlóját, az osztrák az osztrákot, a magyar a magyart viseli, nekünk zsebre kell vágnunk, hogy mi a mi Dunánkon az u. n. közös haditengerészet hadihajóin az osztrák színeket, az osztrák czimert alkalmazzuk, a magyar zászlóról ellenben tudni sem akarnak. Ne vegyék rossz néven, ha megállapítom. hogy mint tengerészetet tiszteljük és nagyra becsüljük a tengerészetet, elismerjük minden jó tulajdonságát, csak egyet nem tudunk elismerni, azt, hogy a mienk is volna. T. országos bizottság! Ezeknek előrebocsátása után kénytelen vagyok. még rátérni az u. n. ipari részesedés kérdésére, mely a t. kormányt támogató sajtóban a legutóbb tényleg elért u. n. siker nyomán olyan örömrivalgásra adott okot, hogy én már-már azt vártam volna, hogy az országos bizottságtól valaki azt fogja kérni, hogy kérjük fel a herczegprimás ő emi- nentiáját egy ünnepélyes hálaadó Tedeum elmondására, mert ime, 44 év után elértük azt, hogy midőn a magyar nemzettől száz és annyi milliót akarnak kérni új hajók építésére, akkor ime, a quota arányában megkapjuk az ipar terén a megfelelő részesedést. Hát mondhatom, fényes siker ! Elismerem, hogy most elértük, midőn szorított a végső; midőn az igen t. többség érezte, hogy ilyen rengeteg terheket ráróni nem lehet a nemzetre, a nélkül, hogy ennek még csak a magától értetődő előfeltételei is meglegyenek; midőn az igen t. többség ennek a tudatában, az igen t. kereskedelmi minister urnák erőteljes támogatása mellett, kivívta azt, hogy ime, a 312 milliós előirányzatból megkapjuk a quota arányában a részesedést. Ez az örömrivalgás, ez a nagy elismerés a legszomo- mbb bizonyítéka a mi közállapotainknak, hogy ime, sikernek kell vennünk 44 év után azt, a mi kötelesség lett volna 1867-től kezdve mind a mai napig. Mint az albizottságban tettem, itt is a legnagyobb loyalitással elismerem, hogy a 312 millióra nézve a megállapodások olyanok, hogy a mennyiben betartatnak, meg fognak felelni a quota arányának. Ezen felül azonban semmit el nem ismerek. De lia az osztrákok már ez ellen is kezdenek mozgolódni, a mint hallom és olvasom, lia már ezt is kifogásolják, akkor igazán kérnem a t. országos bizottságot, hogy fiiggeszsze fel elhatározását legalább addig, mig Ausztria he nem látja, hogy az még a semminél is kevesebb. a mit mi kapunk, mert ez csak az egyszerű, tiszta igazságnak a kérdése. Mert ezzel nincs kimerítve a kérdés. A quota arányában kell visszajuttatni a többi kiadásait is a közös hadseregnek. A mit /'cm a külföldön költenek el, annak a quota arányában végig megvalósítva kell lenni, és ha máskép nem megy, méltóztassanak egyes intéz- ményeket áthozni a magyar területre, hogy igy a quota arányának megfelelő felosztást az életbe át\ illessük. Erről a kérdésről már sok szó esett, és bizonyára sok szó fog esni az utánam következő szónokok részéről is, és igy én erre nézve még csak két momentumot kívánok kiemelni. Az egyik vonatkozik arra a csinos kis agiotage-ra, a mely most a trieszti Stabilimento Technico részvényeivel folyik. Hogy ki speculál ott a tőzsdén, ki hajtja fel ott a részvényeket, azzal én nem foglalkozom, ehhez nekem semmi közöm nincsen. En csak a tanulságot akarom ebből levonni. A tanulság az, hogy mindenki, a ki az állammal szerződik, a ki az állammal köt üzleteket, a priori abból a feltevésből indul ki, hogy most kapott egy baleket, a kit megnyuzhat. Ez a közfelfogás, — bocsánat, ha ily drastikusan fejezem ki magam — de ezt mutatják, ezt látszanak bizonyítani azok az egységárak is, a melyeket pedig a t. katonai vezetőkörök is csak verejtékes munkával tudnak kieszközölni. A haditengerészet igen t. vezetőjétől tudom, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket követi el arra, hogy az árakat illő módra leszállítsa, de ezek mind hiú kísérletek, mert az igen t. hadseregszállitó gyárak és vállalkozók teljes tudatában vannak annak, hogy nekik szent joguk van arra, hogy mihelyt az államnak szállítanak, azt az államot meg is nyúzhatják. (Úgy van!) Ezzel szemben vannak bizonyos remédiumok. Az egyik : irtó és pusztító harczot vivni a törvényhozások részéről az ilyen jogosulatlan kartellekkel szemben ; a másik pedig : provideálni arra nézve, hogy ezek a monopóliumszerű magánvállalatok megkapják a maguk illő concur- rentiáját. Ebből a szempontból, eltekintve minden más nézőponttól, igen helyesnek és elismerésre méltónak tartom azt, hogy Fiúméban végre-valahára — ezt is 43 év óta követeltük - hajógyár épül, a mely hadihajókat fog építeni. Helyesnek, elismerésre méltónak tartom és egy csekélyke garancziát is látok abban, hogy miután már két, sőt kisebb hajók építésére alkalmas három hajógyár lesz a monarchia területén. bizonyos kis concurrentia lesz. Nagy tiszteletem ellenére, melylyel ama nagy tőkepénzesek iránt viseltetem, kik e vállalatokat vezetik, ajánlom az igen t. tengernagy ur ő excellentiájának, hogy arról a gondolatról, hogy esetleg a külföldön is lehet építkezni, egészen le ne tegyen. Ezt a gondolatot mindig lebegtesse e nagy tőkepénzes vállalatoknak szemei előtt, hogj mihelyt áraikban túlzásokba mennek, fenj égéssé meg őket, avval az eltökélt elhatározással, hogy ha "túlköveteléseikkel fel nem hagynak, azt nem fogja eltűrni, fenyegesse meg őket, és ha szükséges, vigye át fenyegetését egyszer az életbe, tegyen megrendelést a külföldön tetemesen olcsóbban . . 12 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
