A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVII Ói.ÉS. XT akarjak a szegény és anyagilag amúgy is elsat- nyult népet megterhelni. Eu tehát a parlamentáris alkotmányosság szabályai szerint a leghatározottabban állítom, hogy ez az országgyűlés nincsen felhatalmazva arra, hogy ily óriási terheket rójjon a nemzetre, s ezért kívánom és követelem — minden téren szorgalmazni fogom ezt, a legvégsőkig, — hogy először alkottassák meg a megígért általános választói jog, azután vigyék ezt a nagy problémát a nemzet szine elé, s ha ez megtörtént, az általános titkos választói jog alapján egybehívott parlament a nemzet Ítélete szerint mondja ki, hogy igenis szükségesek ezek a kiadások, megszavazzák ezeket a költségeket, s akkor én, alkotmányos érzületemnél fogva teljes őszinteséggel fogok meghajolni a nemzet akarata előtt. A mig azonban ez meg nem történik, már csak az alkotmányosság szempontjából is kötelességem ezen rettentő nagy kiadásokkal szemben a legvégsőkig menő harczot megvívni. T. országos bizottság ! Már az albizottságban is voltam bátor említeni, hogy a haditengerészet vezetője egyszerűen kér és javasol egy bizonyos igen nagy összeget, a melynek honnan való fedezete azonban őt nem illeti, az ő res- sortjába nem tartozik, mert ez már a magyar kormánynak és elsősorban az igen t. pénzügy- minister urnák hatáskörébe vág. Azt hiszem, a törvényhozó testület egyetlen tagja sem szavazhat meg jó lelkiismerettel egy fillért sem addig, a mig nem tudja, hogy ezeket az összegeket miből fogja az állampénztár fedezni. Mielőtt tehát ezen kérdésekre nézve bármilyen irányban is határoznánk, azt hiszem, mindnyájunknak is kötelességünk megismerni azon módokat és eszközöket, a melyeknek igénybevételével a kormány a felmerült több kiadások fedezetéről gondoskodni kíván. Az albizottságban erre vonatkozólag tett kérdésemre a ministerelnök úrtól két irányban kaptam választ. Az egyik az volt, hogy a többkiadások egy részét valószínűleg hitelműveletek utján fogják fedezni; itt, úgy látszik, már is ellentétbe jő a ministerelnök ur a pénzügymi- nister úrral, a ki a pénzügyi bizottságban ismételten kijelentette, hogy a kormány el akar állani ezen állandó újabb kölcsönök felvételétől és hogy a beruházási kiadásokat a rendes budget keretében akarja fedezni. Mihelyt tehát itt hitelműveletek utján akarnák ezen többkiadásokat fedezni, ez ellen már a kormány álláspontjából kifolyólag is határozottan tiltakoznunk kellene. A ministerelnök ur azonban illő őszinteséggel még azt is kifejezte, hogy a kiadásoknak egy részét majd az adójövedelmeknek belterjeséül) gondolom ezt a kifejezést használta kihasználása által kívánja fedezni. Ez magyarul annyit jelent, hogy az államháztartásnak szükséges fejlesztését minden más téren meg fogják akasztani ; jelenti továbbá azt, hogy az adósiofot az egész vonalon a legerősebben fogják munkába venni; hogy azt a népet, a mely ma már, sajnos, a legutóbbi népszámlálási adatok I szei egyre fogy, mert hiszen különösen a nemzet gerincze, a falu az, a mely pusztul, a mely ki\ ándorol, a mely elhagyja ezt az országot, mert nem tud itt megélni, elhagyja gyermekestül, mindenestül, — hogy mondom ezt a nemzetet még tovább akarják kizsarolni, meg- nyuzni, már pedig ez egyszerűen lehetetlenség. Egy mód lenne arra igenis, hogy ezen kiadásokat fedezzük. Erre a módra már gyakrabban ráutaltam, és ez az lenne, hogyha ezt a nemzetet lélekzetvételbez juttatnák; ha megengednék, hogy ez a nemzet fejlődjék, hogy gazdaságilag kialakuljon, mint gazdaságilag önálló egyed erősbödjék, és igy fokozza az uj jövedelmek megalkotásának biztosítását. Ha ezt a módot alkalmaznák, akkor igenis lehetne bizonyos mértékig a véderő költségeit most fejleszteni. De az egyik oldalon alákötni ezen nemzet fejlődését, minden ol lalon megakadályozni azt gazdasági fejlődésében és . előhaladásában minden irányban; másrészt pedig ebből a nyomorult nemzetből kisrófolni még az eddiginél nagyobb terheket is : ez embertelenség és egyúttal lehetetlenség. T. országos bizottság ! Áttérek lehető röviden azon kérdések taglalására, a melyek szakszempontokból, védelmi szempontokból teszik állítólag szükségessé a haditengerészet fejlesztését. Az előadó ur is volt szives azzal az állításunkkal foglalkozni, hogy tulajdonképen és ez a közfelfogás Magyarországon —- a haditengerészetnek ezt a fejlesztését nem is annyira vagy nem elsősorban a monarchia védelmi érdekei teszik szükségessé, mint inkább azon csillogó kardnak honorálása, a mely csillogó kard két évvel ezelőtt, midőn a külügyminister ur olyan fényes manőverrel vitt bennünket egészen a háború kitörésének küszöbéig, a külügyminis- teri politika által okozott veszedelemből vissza- segitett bennünket a béke közkivánatos és üdvös állapotába. Azt mondják, magyarán szólva, hogy nem igaz az a közfelfogás, mintha a flottának ez a fejlesztése Németország érdekében történnék. Nem kutatom, hogy- Németország kivánta-e ezt vagy nem ; az ilyen dolgokat nem szokás a nyilvánosságra kerülő titkos jegyzőkönyvekbe lefektetni; az ilyen dolgokról a leplet véglegesen lerántani, vagy a bizonyítékokat előállitani nem lehet. Egy hang : A német sajtó kívánja. Batthyány Tivadar gr. : Igen, a német sajtó kívánja. De ha aktaszerüleg nem is lehet bizonyítani, az egészen bizonyos, hogy flottánknak ilyetén való fejlesztése mindenesetre elsősorban Németország javára szolgál, — mondom, elsősorban. ez a legbensőbb meggyőződésem, mindaddig, mig a hármasszövetség fennáll. Pedig épen ma is méltóztattak az előadó ur ajkairól hallani, a midőn bölcsen és az igazságnak meg
