A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS. 75 ezen kívánságával, a mely szintén határozatilag mondatott ki, szem beállottunk, de csak ideiglenesen. Ott is érvényesítettük a mi indokainkat. És nem emlékszem ugyan Sheck osztálv- főnük szavaira, de én legalább azt mondhatom, minthogy a t. bizottsági tag ur egy szövegből olvasta fel ezen szavakat . . . Batthyány Tivadar gr.: A jegyzetemből: Burián István b. közös pénzügyminister : Annyi bizonyos, hogy ezek a szavak nem felelnek meg. Batthyány Tivadar gr.: Csak a jegyzetemet olvastam ! Burián István b. közös pénzügyminister: E szerint nem méltóztatott felolvasni a jegyzőkönyv szövegét. Én majdnem kétlem, hogy Sheck osztályfőnök ezekkel a szavakkal élt volna, de ha élt, akkor ezek nein fejezik ki azokat az okokat, melyek minket az eddigi helyzet ideiglenes fentartásáraindítottak. A bosnyákbíróság teljesen független, de tényleg elmozdítható, bár nem büntetésképen, csak a helyzet szükségességéből kifolyólag. Bírósági karunk mindeddig nincs még annyira szervezve és kialakítva, nem is elég nagyszámú, hogy lemondhassunk a kormányzatnak ama jogáról, hogy a szolgálat követelményei szerint helyezhetjük el tagjait az ország különböző részeiben. De azt az egyet Ígérhetem az igen t. bizottsági tag urnák, hogy a mint lehetséges, kiegészítjük a bírák mostani függetlenségét, alkalmazni fogjuk az elmozdithatatlan- ság elvét is. A bizottsági tag ur felemlített egy, a tartomány gyűlés előtt függő és már ott a helyszínén elég fontos kérdést, t. i. az erdőkihágás kérdését. A kérdésben véleménykülönbség merült fel a tartománygyülés és a kormányzat között, de ez csakis arra az egy esetre vonatkozott, hogy a tartománygyülés azt kívánta, hogy az itélőbirák mellé rendelt és a lakosságból köréből megválasztandó négy ülnöknek, a kik azonban birói szerepet viselnek, döntő szava legyen a bűnösség kérdésénél is. Ez iránt a kormányzatnak a legnagyobb aggodalmai voltak, s azt hiszem, ma is joggal vannak, mert arra nézve kimondhatják ugyan a döntő szót az ülnökök, hogy az illető elkövette azt a tényt, de már arra nézve, vájjon bűnös és megbüntetendő-e az illető, némi tartózkodással kellett lenni az ottani régi, rossz szokások miatt, mert sajnos, az erdőkihágások állandó és hőszámu rovatát alkotják az ottani bünfenyitő statistikának. Boszniában régen, a mikor még az erdőségek a szultán tulajdonának tekinttettek, az a felfogás uralkodott, hogy a szultán birtoka mindenkié, és bizony az a közönséges bosnyák ember nem tekinti azt vétségnek, ha az állam erdejébe megy és onnan kiveszi magának azt, a mire szüksége van. Ezt a közfelfogást módosítani kellett és ezt csak törvény erejével tehettük. A törvény megvan ugyan, de ha a törvény kezelését olyan bírákra, illetőleg ülnökökre bízzuk, a kiknek szemében ez a tény nem sérelem és nem büntetendő cselekmény, ez annyit jelentene, mint az állami erdőket szabadjára engedni és teljesen kiszolgáltatni ama visszaéléseknek, a melyeket már amúgy is nagyon súlyosan érzünk. A dolog azonban megtalálja a maga kielégítő elintézését egy törvényjavaslatban, a melyet legközelebb terjesztünk a tartománygyülés elé s a mely az erdészeti kihágások materiális oldalát és eljárási oldalát is reformálja. Szándékunk ebbe a javaslatba iktatni a tartománygyülés elfogadta indítványt, annak az egy szónak a kihagyásával, hogy a bűnösségről is az ülnökök ítéljenek. A napokban volt alkalmam beszélni a tartománygyülésnek itt járt tagjaival s azt gondolom, bele fognak nyugodni abba a módosításba és ebből sérelmet nem fognak formálni. A t. bizottsági tag ur érdeklődött azon kmetek sorsa iránt, a kik facultativ módszer szerint megváltották magukat és nem képesek vagy nem hajlandók fizetni az évi járulékokat, a melyekkel tartoznak. Itt átmeneti állapotban vagyunk. Meg kell t. i. különböztetni az eddigi állapotot, a mely szerint a kmeteket a bh. országos bank váltotta meg, attól az állapottól, a melyet a mostan tartománygyülés előtt fekvő törvényjavaslat alapján akarunk behozni. Eddig ezeknek a kmeteknek nem sok bajuk történt, mert a bh. orsz. banknak joga van bizonyos szabály szerint, ha bizonyos részleteket nem fizet az illető, lefoglaltatni a birtokot és a saját, a banknak költségén kezeltetni, de az eladáshoz joga nem volt. Ezt csak kivételesen engedte meg a kormányzat. Különben a tapasztalat azt mutatja, hogy a bank a legtöbb esetben úgy segített magán, hogy a lefoglalt birtokot megint ugyanannak a kmetnek, de már a saját felelőssége alatt adta át megművelésre, és ezzel a kmettel intézte el valahogy a dolgot, úgy hogy a kmet is megélhetett és a bank a jogához jutott. De ne méltóztassék ezeket az eseteket gyakorinknak tartani, mert hiszen eddig csak a gazdaságilag jóravaló kmetek jutottak megváltáshoz és ezek a kmetek. a mint megváltják magukat, az első pillanattól fogva gazdasági könnyebbülést élveznek, kisebb az az évi járnék, sohasem teszi ki azt az összeget, a melyet a kmetnek a megváltás előtt tretina fejében, tartozandóság fejében kellett fizetnie a földes- urnák. Ez esetben tehát az uj megalkotandó tör- vénv szerint a kmetről még inkább történt gondoskodás. Először is a járulék befizetését lehető erős garantiák veszik körül, a mennyiben az adóval együtt fogja behajtani a közigazgatás, a rosszakaratot tanúsító kmetek ki lesznek küszöbölve; azokban az esetekben pedig, a mikor a kmet saját hibáján kivül jut abba a helyzetbe, hogy nem fizetheti a tartozandóságot, a törvény 10*
