A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS. 71 gazdasági élet fejlesztésére kell a súlyt helyezni, nekünk magyaroknak pedig Magyarország érdekében ugyancsak két alapeszménk és két érdekünk kell, hogy legyen : Az egyik az, hogy e két tartomány népeiben mindinkább a szabadság érzését fejleszszük ki s azt az érzelmet és tudatot vigyük mindinkább beléjük cselekedetekkel, tényekkel, hogy ők a magyar szent korona uralma alatt igenis szabadon fejlődhetnek, hogy ők boldogságukat szent István koronája birodalmában és uralma alatt élvezhetik. Hogy ezt a megnyugtató érzületet és tudatot vigyük be ebbe a népbe, ez az egyik legfőbb feladat. A másik pedig Magyarország érdekében mindenesetre az. hogy Magyarország és e két tartomány között a közgazdasági érintkezés mindjobban előmozdittassék. Itt azonban önkéntelenül is ráterelődik a figyelem arra, hogy I vájjon mindama tényezők, a melyek e kölcsönös érdeknek kifejlesztésére hivatvák, megteszik-e kötelességüket. Nem akarok, noha lehetne erről a témáról igen sokat beszélni, részletekbe bocsátkozni, csak egy kérdést intézek az igen t. minister úrhoz annak illustrálására, vájjon meg van-e az az üzleti életben oly fontos gyors intézkedési hajlam is, a mely nélkül kereskedelmet fejleszteni, uj kereskedelmi irányzatokat életbeléptetni nem lehet. Itt utalok a postatarifák kérdésére. Több ízben hozták már szóba a delegatióban, hogy a postatarifák úgy a postacsomagokra, mint a pénzszállításra Magyarország és Bosznia között magasabbak, mint Ausztria és Bosznia között. Én tisztelettel kérdem, hogy megtörtént-e már a tarifáknak illő mértékre való leszállítása, mert hiszen a distantia alapján a tarifának olcsóbbnak kellene lennie Budapestig, mint Bécsig, és ha nem, mi ennek az oka, és mikorra várható a kérdésnek a józan észnek és az igazságnak megfelelő megoldása. T. országos bizottság ! A legutolsó delegatio alkalmával meglehetős behatóan foglalkoztam azzal a kérdéssel is, hogy vájjon a magyar elem a boszniai és herczegovinai adminis- tratióban mennyire érvényesül, mennyire tudta a boszniai administratio a magyar hivatalt- keresőknek óriási tömegét magához vonzani s egypár vonatkozásában foglalkoztam akkor a hivatalnokok helyzetével és ennek keretében a magyarság jogos érdekeinek megvilágitásával. Méltóztassék megengedni, hogy erre a themára visszatérjek. Nehogy sok szót szaporítsak, azt a kérést intézem a t. pénzügyminister úrhoz, méltóztassék arról gondoskodni, hogy a jövő országos bizottság elé terjesztessék elő a jelentésben vagy bármely formában — ez mellékes egy kimutatás a boszniai és herczegovinai tisztviselők rangsoráról, a mely kimutatásban hivatalba- lépésük ideje lenne kitüntetendő és általában mindazon adatok, a melyek előléptetésüket is feltüntetik. Erre a kimutatásra nekem és, azt hiszem, a t. országos bizottságnak is annál inkább szüksége lenne, mert az ember oly értesüléseket kap, a melyek nem mutatják azt. hogy az osztrák, a horvát és a lengyel elemmel szénijén a magvar elemet túlságosan elkényeztetnék. Itt lehetne példákat felhozni. Úgy hallom, hogy ott egv osztrák báró tisztviselő aránylag sokkal jobb előhaladásnak örvend,, mint egy pár igen kiváló magyar tiszvi- selő. Elénk emlékezetemben van Krcsmarik esete. Minálunk nem örvend ez az ur valami különös nagy lelkesedésnek, mert hiszen a Fejérváry-kormányzat idejében, ha jól emlékszem, a gyulai főispáni vagy kormánybiztosi állást foglalta el. Néh ánv évvel ezelőtt ezen országos bizottságban interpellatio tárgyává tétetett, hogy ezt az urat, ki itt az alkotmányellenes kormányzatot szolgálta, miért nevezte ki a közös pénzügyminister ur meglehetős magas állásra a kultusz-osztályban. Akkor a t. minister ur kifejtette azon álláspontját és indokát, hogy Krcsmarik ur oly kiváló, speciális tudással, különösen a mohamedánok ügyeiben oly kiváló nyelv- és szakismeretekkel bir, annyira, liogv ugv mondjam, egyháztudósa a niozlim kérdésnek, hogy ezért nevezték ki. A delegatio ezt megnyugvással tudomásul vette és elfogadta ezt a tényt. Most azt hallom, hogy ezt az urat, a midőn az udvari tanácsosságról és az osztály élére állításáról volt szó, mellőzték és helyette egy sokkal fiatalabbat, gondolom, Bauer Ottó nevű urat neveztek ki udvari tanácsosnak és tették az osztály élére. Ha áll az a dolog, a hogy áll, hogy ez a Krcsmarik ur specialis szaktudása miatt nélkülözhetetlen volt az osztály kebelében, akkor kérdem, miért kellett őt az osztályvezetőségben mellőzni és miért kellett nála fiatalabb urat odatenni? Egy esetben tudnám ezt indokolni, ha ez az ur a Boszniában uralkodó görögkeleti és mohamedán kérdésekben Krcsmariknál még nagyobb tudással, még nagyobb tapasztalattal bírna. Ha ez az eset nem forog fenn, akkor engedelmet kérek, de nem tudnám felmenteni a bosznia- és herczegovinai kormányzatot az alól, hogy a t. minister urat helytelenül informálta, midőn ezen férfiú mellőzésével egy fiatal osztrák honpolgár kinevezését hozta javaslatba. Én ezúttal a tisztviselői kérdésnek részleteivel nem akarok foglalkozni, majd ha a t. minister ur a rangsort elénk terjeszti, meg fogjuk látni, hogy az egyes tisztviselők hogyan mentek elő, összehasonlítjuk majd a honátokat, az osztrákokat, azután az einschub-os lengyeleket a magyarokkal szemben; azonban félő, liogv a magvaroknak ez az összehasonlítás nem fog nagyon kedvezni. Egv kérdést azonban mégis méltóztassék megengedni, hogy ma talán végleg tisztázzunk, mert megvallom, kissé feszélyezve erzem magamat, és ez a tisztviselői uniformis kérdése s ennék keretében a kard kérdése. A legutóbbi
