A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

7,0

XVI. ÜLÉS.

Engedel met kérek, egyben igaza van ( 'borin Ferencznek és abban vele egyetértek, hogy ő úgy értelmezte szavait, — és remélem, hogy ebben aztán egyetértünk — hogy legalább az az autonómia, az a kis alkotmányosság, a mely e két provincziának megadatott, hogy az azután liberálisan applicáltassék, hogy az igazán alkotmányosság ne csak Írott, de nem írott törvényeinek megfelelő módon érvényesülhessen is.

A t. közös pénzügyminister ur egy ízben nem méltóztatott helybenhagyni azt a felfogásomat, hogy ebben a tekintetben a politikai vezető tisztviselők Bosznia- Herczegovi na kormányzatában nem méltányolják kellően azon autonom, azon alkotmányos jogokat, a melyek O felsége legfelsőbb resolutiójában Bosznia- Herezegovinának adattak. Kénytelen vagyok a magam álláspontját fentartani, a mely röviden az, hogy azok az urak, a kik évek során át, akár mint katonák, akár mint az abszolutisztikus kormányzat vezető tisztviselői beleélték magukat az absolutisticus kormányzatba, teljesen önhibájukon kivid, nem birnak azon alkotmányos érzülettel, hogy ezt az uj alkotmányos életet kellőképen honorálják.

Erre nézve legyen szabad egészen röviden néhány concret példát is felemlíteni. Ha tévedek, — sajnos, nincs módomban, hogy minden adatom hivatalos oldalról előre megerősitést nyerhessen, — mindig köszönettel veszem, ha a t. közös pénzügyminister ur netalán téves infor- matiomat rektifikálni fogja. Hallom pl., hogy a tartománygyülés egy resolutio alakjában azt a kívánságát fejezte ki, hogy Ilidzse fürdőt, a melynek administratiója nagyon drága, adják bérbe. Az országos kormány vezetősége, a sabor ez elhatározását egyszerűen nem respektálta. Egy másik resolutio ismét azt kívánta, és azt hiszem, ezzel nem lépte túl hatáskörét semmiképen sem, hogy történjék valami törvényhozási, intézkedés az iránt, hogy Bosznia-Herczegovinába a bírák függetlenné tétele biztosittassék, nevezetesen, hogy azoknak administrativ utón való áthelyezése egyik bírói székhelyről a másikra, meg ne engedtessék, vagyis hogy behozassák a bírák elmoz- dithatatlansága oly mértékben, mint az ma már minden eulturországban keresztül van vive.

Azt hiszem, a bosnyák alkotmány értelmében a bosnyák sabornak e kívánság kifejezésére, e határozat meghozatalára joga volt. Ha nem volt, akkor ( borin Ferenez t. tagtársam igazat fog nekem adni. hogy nagyon és túlságosan szűk terre szorították jogát, ha még ilyen, az igazságszolgáltatás alapelvét involváló határozat hozatalára sincs feljogosítva.

Ha pedig joga van a serajevoi sabornak arra, hogy ilyen határozatot hozzon, akkor az en állításomat erősiti meg az a válasz, melvet Sheck osztályfőnök ur adott, midőn kijelentette a sabornak, hogy ő nem hive a birák függetlensége ilyetén biztosításának és nem fog ilyen intézkedéseket tenni.

Egy harmadik esetről is értesültem, nein tudom, hogy igaz-e vagy nem. Ez a harmadik eset vonatkozik megint a sabor egy olyan határozatára, mely azt az utasítást adta, vagy azt a kívánságot fejezte ki, hogy az erdészeti kihágások körül, mielőtt a közigazgatási hivatalnokok ítélkeznének, két ülnököt, assessort, szakértőt hallgassanak meg. Ezt a határozatot is tudtommal meghozta a sabor és ez sem lett respektálva.

All tehát az, a mit én mondtam, hogy vagy túlsztik a hatásköre ennek a sabor-nak és az alkotmánynak, vagy áll az a másik tételem, hogy a sarajevói kormányzatnak igen tisztelt vezető főtisztviselői az alkotmányosság követelései iránt kellő figyelemmel és érzékkel nincsenek, mert ha lennének, az alkotmányos testület ilyen akarata előtt feltétlenül meghajolnának.

T. országos bizottság ! A kmet-kérdéssel részemről részletesebben nem kívánok foglalkozni, ez utóvégre és elsősorban a sarajevói tartománygyülés hatáskörébe tartozik. í gy látom, hogy mindegyik fél megnyugszik abban a megmásíthatatlan tényben, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur — szerintem is egészen helyesen — egyelőre kezdetnek a középutat választja a mai állapot fentartása és a radicális megoldás közt, vagyis, a fakultativ megváltás álláspontjára helyezkedik. Úgy látom és úgy vagyok értesülve, hogy habár a szerbség nagyon izgatottan kezeli ezt a kérdést és habár félő, hogy az izgalmak, az idegesség, az elkeseredés még tovább is fennállanak, mégis úgy vélem, hogy ez idő szerint helyes utón jár a közös pénzügyminister ur, mikor a fakultativ megváltás alapján áll és úgy látom, hogy az ottan érdekeltek is ebben mint első átmeneti intézkedésben megnyugosznak.

Egy kérdést legyen szabad azonban e tekintetben felvetnem, és ez a következő : Ugyebár, a fakultativ megváltás esetén a kmet megkapja a maga birtokát és ezért bizonyos összegeket fizet. Nem tudom, hogy a mennyiben az ilyen kmet nem tud fizetési kötelezettségének megfelelni és igy más kézre kerül az a kmetbirtok, akkor mi történik ezzel a birtokkal? Mert ha ezt a birtokot esetleg az ottani Landesbank vagy Länderbank kaparitaná zsebébe és tarthatná meg és operálhatna ezzel tovább, ezt nagy hibának tartanám. Nézetem szerint az ilyen birtokot, ha megtörténik az, a mi bizonyára bekövetkezik, hogy egyik-másik nem tudja a váltságpénzeket, az amortisatiót fizetni, semmiféle tőkepénzes, vagy pénzintézet speculatióra nem szabad hogy fordíthassa, hanem ezek mindig rögtön egy másik kisbirtokos tulajdonába mehessenek át.

Igen tisztelt bizottsági tagtársam, Pap Géza nagyon helyesen utalt arra. hogy Boszniában és Herczegovinában — azt hiszem ez áll Magyar- országra is, én legalább ezt követelem — elsősorban a belső reformok és ezek terén a köz-