A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
11 XIV. ÜLÉS. kellő hátvédül szolgáljon Németország hadikészültségének. Flottánkat tellát mi is ezért fejlesztjük. De várjuk be, mig e tekintetben Anglia és Németország közti újabb közeledés meghozza a gyümölcsét, hogy ha már Németország fejleszti is a maga flottáját, legalább mi, mint szövetséges társ meg legyünk kiméivé ezen áldozatok meghozatalától, mert ■— kimondhatjuk nyíltan — ezeket nem jó szívvel hozza meg a magyar közvélemény, mivel az ezekre fordítandó pénzösszegeket Magyarországon hasznosabb czé- lokra lehetne fordítani. A másik, a mit röviden érinteni kívánok, Németországnak Oroszországhoz való újabb közeledése és viszonya, mely a német külügyi politikának rendkívül helyes tendentiáját mutatja, a mennyiben ö minden irányban magát fedni kívánja és azokat az ellentéteket, melyek keletkeztek, a maga részéről lehetőleg gyorsan eloszlatni akarja. Világosan látszik ez a tendentia. Németország belátta, hogy a Balkánon legutóbb lezajlott események, az annexio következményei keserű nyomokat hagytak fenn és a maga részéről az ódiumból magát kivonni akarja. Azzal azonban nem sokat törődik, hogy Ausztria és Magyarország, illetőleg a mi külügyi vezetőségünk benmarad és az ellenszenvnek Németországról elháruló egész része majd reánk és külügyi politikánkra hárul. Ez a mi szövetségestársunknak nyugtalanságát nem kelti fel. (Helyeslések.) És minden külügyi politikát sikeresnek tekintek, mely az országnak békés érdekeit védi. De azt már nem nézhetjük közömbösséggel, hogy a mi legközvetlenebb érdekeink a mi német szövetségeseink által annyira keresztülgázoltat- nak Mert vakoknak kellene lennünk, ha nem látnok, hogy itt legelemibb érdekeink vannak megsértve. Hiszen nemcsak nekünk, hanem még Ausztriának sincs olyan sokféle irányban érdekeltsége, hogy ez alapon arról lehetne szó, hogy nekünk a Balkánon és a közvetlen közelében lévő országokban vannak gazdasági és kereskedelmi érdekeink. Már most méltóztassék megnézni azt a hóditó erőt és azt a politikát, a melyet a mi hátunkon keresztül Németország visz véghez, hogy gazdasági életének Keleten a Balkán-államokban s azokon keresztül Törökországban és Kisázsiában, Perzsiában olyan területet szerezzen. a hol gazdasági extensivitását fokozott mértékben kielégítheti. Hát mi ehhez hozzáadjuk a magunk támogatását? Mi legyünk az a jó türelmes fél, a kinek háta mögött nyilvános szeretkezés folyik, hogy mások kielégíthessék érdekeiket az által, hogy elmennek a Balkánra. Törökországba, Kisázsiába a mi érdekeink sérelmével, a mi kereskedelmi viszonyaink háttérbe szorításával, biztos piaezot teremteni, a német kereskedelem részére vasúti hálózatot biztosítani? Lehetséges, hogy mi a békét szolgáljuk vele, ha ezekbe bele nem avatkozunk, de ez Magvarország és Ausztria részéről érdekeinknek teljesen figyelmen kívül hagyása és kezeink összekötése. Nem hiszem, hogy ez a mi politikánknak valami nagy sikerét árulná el. Midőn a potsdami találkozáson Oroszország és Németország megállapodott egymással egy keleti politikának minden részletére nézve, melyhez semmi közünk nincs, a melyhez hozzájárulásunkat senki ki nem kérte, nem gondolom, hogy ez olyan balkáni vagy általában keleti politika volna, a mely monarchiánk két államának politikájával és érdekeivel megegyeznék. Ha már oly óriási áldozatokat hoztunk, hogy két tartományt elfoglaltunk. hogy azokat nagy költséggel civili- sáljuk és a cultura áldásaiban részesítsük, legalább elégitstik ki a magunk érdekeit is és keressünk piaezot Magyarország és Ausztria kereskedelmi és ipari élete számára a Keleten. Batthyány Tivadar gróf bizottsági tag ur is felhozta és a t. külügyi osztályfőnök ur is felemlítette a német politikának Magyarországhoz való viszonyát. Az a benyomásom, hogy a magyar közéletben méltán tapasztalható a német politika iránti elkidegiilés. A régebbi időben rokonszenwel fogadtuk a német pohti- kát, hisz sok benső barátsággal közeledett felénk, az utóbbi időben azonban a magyar közéletben és a magyar közvéleményben változás állott be, az elhidegülés nyomait lehet feltalálni. Ennek kétségtelenül két tényben van a magyarázata. Egyrészről abban, mert az a felfogás, hogy azokat az imminens terheket, amelyeket folytonosan és folytonosan viselnünk kell, az a nagy katonai és külügyi feszültség idézte elő, a mely Németország politikájával együtt jár és amelynek részeseivé tesz bennünket is a nélkül, hogy annak bármiféle előnyeit élveznék. Abban igaza van a t. külügyi osztályfőnök urnák, hogy a franezia küliigyministernek, Pichon- nak az a felfogása, hogy a katonai készültségét fejleszteni kell. E két nagy nyugateurópai állam egymáshoz való viszonyának rendkívül kiélesedett volta azonban szerintem épen azt hozza magával, hogy érintetlenül kell hogy hagyja Európának többi békés államát, a melyeknek semmi érdeke sem fűződik ehhez a feszültséghez. Nem kell azért, mert Francziaország oly hadikészültségbe megy bele, Németország követi, Magyarország és Ausztria pedig törekszik elérni, a melynek egészen más hivatása van, a melynek Európa Keletén positiója egészen más. Kell nekünk az erős katonai készültség, kell mindent megtenni védekezésünk érdekében, de hogy mi is a fejlesztés azon mértékét alkalmazzuk, a melyet ezek a nagy exponált államok, a melyek egymással szemben éles, feszült hadikészültség állapotában vannak, ezt helyesnek el nem ismerhetjük. Ebben az irányban Németországgal szemben érezzük ezt, mert ez a szövetség minket oly terhek viselésére kényszerit, a melyek Magyarország erejét felülmúlják, ránk
