A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

XIV. ÜLÉS.

I.'»

pedig végzetes és szomorú következményekkel járhatnak.

A másik, a mit Németországgal szemben megjegyezni kívánok, az a minden oldalról le- sziirődö tanulság, hogy mikor Magyarország lépéseket akar tenni gazdasági erőinek kifejlesztésére. midőn Magyarország nagy intézményeket akar megteremteni, melyekkel gazdasági jólétét, fejlettségét mozdíthatja elő, ebben az irányban nemcsak közönyben részesülünk, hanem arra is képesek, hogy midőn harcz folyik Magyarország önálló gazdasági berendezkedéséért, még Bismarckot is megszólaltatják, annak a szellemét idézik, mondván, hogy Bismarcknak az volt az álláspontja, hogy Magyarország gazdasági önállósága. önálló liiteli berendezkedése nem jogosult és az szerencsétlenség lenne vagy Ausztriára vagy Németországra vagy pedig mindkettőre. Én nem hiszem, hogy ilyen nyilatkozat történt volna, hogy Bismarck ily nyilatkozatot tett volna anthentikus formában, de ez is mutatja, hogy minden irányban, diplomatiai, hivatalos és magánúton a német politika egyesül az osztrák politikával Magyarország gazdasági megerősödésének megakadályozására.

Egyrészről látjuk, hogy ez a szövetséges minket terhek viselésére kényszerit, másrészről azt a módot nem adják meg. hogy Magyar- ország jogait érvényesítse, az ő törvényes akaratának végrehajtásában szabadon mehessen a maga utján. Pedig Magyarországnak nem lehet más érdeke, mint hogy ezzel az állammal szövetségben élve, a dynastiával összeforrva, Ausztriával állandó állami kapcsolatban a maga létét megvédelmezze. Magyarországnak nincs más czélja és törekvése, de hogy abban is akadályozva legyen, hogy állami létét, gazdasági erőit kifejleszsze, ez minket rendkívül mértékben elkeserít. A lezajlott harezokra az osztályfőnök ur a drámai jelzőt alkalmazta és ezt jogosultan tette, mert csakugyan drámai jelenet az, midőn egy ország legalis törvényhozási többsége, bizonyos legalis követeléseket állít fel, de ezek érvényesítése elé akadályokat gördítenek.

Hogy ebben az irányban nem bírtunk egy egészséges kibontakozást találni, ennek nem az volt az oka, hogy a pártok versengése következett lie, hanem oly akadálylyal találkoztunk, mely Magyarország részéről a közösségből való kibontakozást és az önálló alapokra való helyezkedést feltétlenül lehetetlenné tette. Van-e része ebben a német szövetségesnek, nincs-e, azt nem tudom.

\ annak nyilatkozatok, a melyek azt árulják el, hogy ebben az irányban bizonyos beavatkozás történt. Ismételve hivatkozhatom a Bismarck- fele nyilatkozatra, a melyet én authentikusnak, daczára annak, hogy egy tekintélyes lapban jelent meg Magyarországon, nem fogadok el, de ebből láthatjuk azt, hogy e szövetség nem mozdítja elő Magyarország gazdasági erőinek szabad kifejlesztését. Van tehát indok arra, hogy Magyarország rokonszenvében bizonyos

elhidegülés álljon be és ha majd egyszer a teljes elhidegülés következik be, ezt Magyar- ország terhére róni nem lehet, mert ebben az irányban a következmények oda kényszerítik az országot, hogy közönynyel vegve a szövetség dolgait, illetőleg hogy Magyarország és Ausztria a maga érdekeiről, a maga biztonságáról maga gondoskodjék s ne hagyja magát járszalagon idegen érdekek szolgálatába szerződtetni.

Ez volt az, a mit ebben az irányban megjegyzés tárgyává kívántam tenni. Méltóztas- sék megengedni, hogy még két megjegyzésre szorítkozzam.

Az egyik az, hogy én sem hagyhatom szó nélkül déli határainkon egy másik szövetséges államunkkal, Olaszországgal való viszonyunkat és azt hiszem, örömmel adhatunk kifejezést annak, hogy a nagy olasz egység megteremtésének félszázados jubileuma alkalmából mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a két állam, de különösen Magyarország az olasz egység, az olasz független állami lét iránt való teljes rokonszenvét, teljes baráti érzelmeit és legteljesebb jó kívánságait kifejezésre juttassa. (Helyeslés.)

Olaszország a lezajlott ötven év alatt a fejlődésnek, az igazán méltóságos állami létnek és a nemzeti életnek olyan gyönyörű tüneteit mutatta, a melyek, ha nem volna is semmi rokonszenv a népek lelkében ezen nemzet iránt, még akkor is tiszteletet keltenének. Különösen tiszteletet keltenek akkor, a mikor a lelkekben a barátságnak és az igazi őszinte ragaszkodásnak érzelmei úgy fel vannak halmozódva, mint a magyar nemzetnél az olasz irányában.

Én azt hiszem, hogy ezt kifejezésre is kell juttatnunk és igen örülök annak, hogy az igen t. külügyi kormány is talán abban az irányban tesz intézkedéseket, hogy ezen az olasz jubiláns ünnepségen Magyarország és Ausztria is képviselve legyen. Úgy értesültem, hogy ez Olaszországban is igen kellemes visszhangot keltett már és ott is örömmel üdvözölték azt a közeledést, a melyet Ausztria és Magyarország az ő államukkal és az ő ünnepélyükkel szemben tanúsít. (Helyeslés.)

Kétségtelen, hogy zavarólag hatottak reánk azok az irredentista törekvések, a melyek Olaszország társadalmi köreinek némely részeiben eddig uralkodtak, vagy legalább is nyilvánosságra jutottak, de örvendenünk kell, hogy úgy Ausztriának déli tartományaiban, mint Olaszország északi részeben ezek a tünetek, ezek az izgatások mind kisebb méretűek és most már illetékes helyről, az olasz kiiliigyminister ur részéről erős elítélésben is részesültek. Ennek következtében tehát remélhetjük, hogy nem lesz semmi ok, a mi ezen két allam közt való baiat- ságos érintkezést megzavarhatná vagy csak kedvezőtlenül is befolyásolhatná.

Áttérek mostmára legutolsó kérdésre,a melyre már Bakonyi Samu t. képviselőtársam is rátiuu-