A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV_ ÜLÉS. Holló Lajos : I' országos bizottság! Mielőtt néhány kérdésre rámutatnék, vagyok bátor egy ügyre, a mely a delegatio határozataival kapcsolatban all. a magyar kormány figyelmét felhívni. és igen örülök, hogy a ministerelnök in- jelen van. A múlt évi országos bizottságban ugyanis hoztunk határozatokat, a melyekkel az akkorelénk terjesztett költségvetéseket megszavaztuk és ezen költségeket a magunk részéről számszerűleg megállapítottuk. De a mint e bizottság minden tagja bölcsen tudja, ezek a magyar törvények értelmében végérvényes határozatoknak nem tekinthetők. Ennek következtében ezek sanctiót csak akkor nyernek, ha azokhoz a magyar törvényhozás, illetőleg az országgyűlés hozzájárul, a tételeket megszavazza és törvényesen elfogadja. Minthogy a magyar országgyűlés a múlt évre csupán indemnitást állapított meg. a mely az 1909-iki költségvetési tételeket tette törvényesen folyósithatókká, mi pedig e delegatióban 1910-re a közös költségeket egészen más költségvetés alapján, tehát nem az előző évben megszavazott, hanem felemelt tételekben állapítottuk meg. és mivel tudjuk, hogy külön előterjesztések, külön költségek is lettek megállapítva, ennek következtében azt hiszem, hogy az alkotmányosság követelményeinek megfelelően az illető magyar kormány kötelessége ezeket a magyar országgyűlés elé terjeszteni, és nem hiszem, hogy addig a folyósításokat megtenné e megszavazott költségvetések terhére, a mig azok törvényhozási sanctiót nem nyertek. Tisztelettel kérdem tehát a t. kormányt, szándékozik-e ebben az irányban a magyar törvény- hozás elé előterjesztéssel lépni és a különbözeteket, a melyek az 1908-iki 1909-iki költség- vetések közt vannak, külön törvénynyel a magyar országgyűlés által megszavaztatni? A magyar pénzügyminister is abban a felfogásban élt, és a magyar pénzügyi bizottságban ki is jelentette, hogy ezeket külön törvényben kell a magyar országgyűlés által megszavaztatni. A mi a külügyi kérdéseket illeti, én sem szándékozom bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni, minthogy oly közel időben folytak le az országos bizottság legutóbbi tárgyalásai, hogy ebben az irányban nagyobb arányú változások nem következtek be, minélfogva nagyobb arányú fejtegetésekre talán még tér sem nyílik : de csodálkozásomnak én is kifejezést adok a különbség felett, a mely a kiilügyminister ur exposéjának békés hangja és azon hadikészülődések imminens nagysága közt fenforog, a melylyel a mostani delegatio elé jöttek a t. közös minister urak. Hogy ha tényleg akként áll a helyzet, a mint tudjuk, hogy akként áll. hogy a békés viszonyok megzavarására a lehető legcsekélyebb kilátás sincs, a minek mindnyájan örvendünk, akkor miért jönnek épen most a közös minister urak ezekkel az imminens és csaknem exorbitans költségekkel, a melyek valóban próbára teszik nem- | csak az országos bizottság türelmét, hanem az ország teherviselési képességét i.s Mi azt hiszsziik, hogy c dolgoknak, különösen pedig a flottaköltségek időelőttiségét .Németország viselkedése fogja beigazolni. Hiszen a hadikoltségek és flottatervek egész egyetemével a hadügyi költségvetésnél fogunk 'találkozni, de a mint tudjuk, Németország agilis politikája ezen irányban fejt ki sikeres actiót és a legutóbbi időben azon vonatkozásban tett kísérletet a bekövetkezett angol trónváltozás folytán, hogy az a feszültség, a mely Anglia és Németország közt, a hadikészültség és flotta- felszerelés arányára nézve fennállott, eloszlat- tassék és Angliának ez irányú aggodalma megszűnjék. Hiszen tudjuk, hogy e hadikészültségnek különösen a tengerészeti felszerelésben való rendkívüli kiterjesztése tekintetében az izgatottság azért keletkezett, mert Anglia ez irányban az ő régi kipróbált elvét megsértve látta és nem akarta megengedni, hogy bármely európai hatalom ezeket a berendezkedési arányokat megzavarja, a melyekbe Németország a maga tengeri nagy készültségével erős kezekkel belenyúlt. Németország külügyi politikája, mely rendkívül nagy agilitást fejt ki érdekeinek megvédése körül, arra irányítja most működését, hogy Angliával szemben a bizalmatlanságot eloszlassa, hogy ne vigye tovább Angliának flottakészültségét, mely őt is és szövetséges társait is további befektetésekre kényszerítené. Mi magyar politikusok, bármely párton álljunk is, nem csinálunk titkot abból, hogy Magyarország érdekeivel a flottának oly óriási összeggel való fejlesztése semminemű összefüggésben nincs. Bár állnánk a fejlődésnek azon a fokán, hogy tengerentúl érdekeink, gyarmataink, elfoglalandó újabb és újabb területeink lennének, de sajnos nincsenek. Ha ez volna a helyzet és Magyarország anyagi ereje megengedné ez irányban az áldozatokat, szívesen menne azokba bele a törvényhozás és ez a bizottság is. De az, hogy a mostani viszonyok között, mikor nekünk a tengeren semminemű különösebb érdekeink nincsenek, mikor minden erőnket belső megerősödésünkre kellene fordítanunk, állnak elő ilyen óriási haderőbeli fejlesztéssel, Magyarország érdekeivel össze nem egyeztethető. Miért teszszük hát meg ? Azért, hogy ennek a hármasszövetségben lévő és előrehaladó szövetséges társunknak az egész világra kiterjeszkedő gazdasági politikája számára kellő hátteret nyújtsunk. Ismerjük Németország vállalkozását a nagy afrikai gyarmatokban, hogy nemcsak a nyugati területeken, hanem a keleti részén is nagy teriilethóditásokat visz véghez, azonkívül más világrészeken is nagy kereskedelmi politikát folytat. Ennek szüksége van arra, hogy hátteréül szolgáljon a flottaberendezkedés és ez bírja rá a monarchiát is, hogy megtegye Németországgal szemben azt az előzékenységet, hogy 43 6*
