A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. azt jelenti, hogy mint nem hivatott és nem illetékes (Igaz! Ügy van!) és nem azt jelenti, hogy <5 akkor ment oda, a mikor hívták. < Helyeslés.) Már azután, hogy Batthyány gróf bizottsági tag ur szerint ki hitta őt: hogy a coa- litiós kormány hivta-e őt, vagy kicsoda, azt nem értettem jól meg. Hogy a coalitio drámájáról szólottám, ez talán mégsem kifogásolható. Megengedem, hogy talán rhetoricus kifejezés; a coalitio feloszlását én komolyan vettem. Hogyha a delegatus ur és elvtársai könnyebben veszik, azt igazán rájuk kell hagynom. Elnök: Ki következik szólásra? Werner Gyula jegyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. országos bizottság : Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A külvigyminister ur igen t. helyettese több tekintetben erős kritika alá vette felszólalásomat, a melylyel szemben pár helyreigazító megjegyzést nem tagadhatok meg magamtól. Azt méltóztatott mondani, hogy azok a sajtóközlemények, a melyekre én hivatkoztam, mind külföldiek, még pedig olyan államoknak közvéleményét képviselik, a melyek kívül állanak a hármasszövetség kötelékén és a hármas enten- tehoz tartoznak és hogy ezeknek czéljuk épen az, hogy mi közénk, t. i. a hármasszövetség tagjai közé, közelebbről pedig közénk és Németország közé éket verjenek. En megállapíthatom, hogy az illető közleményekben történt megnyilatkozásoknak ezen birálata mindenesetre elüt a minden állammal való békés viszonyunknak attól a meleg hangoztatásától, a mely a külügyi exposéban és a bizottsági jelentésben olyan nevezetes helyet foglalt el. Bedig épen azt kellett nekünk bírálatunk közben élénk figyelmünk tárgyává tenni, hogy azon hatalmakra, a melyek a szövetségen kívül hozzánk közelebb állanak, milyen benyomást tett az a potsdami találkozás, azon hatalmakra t. i., a melyeket ez közvetlenül, legközelebbről érdekel, vagyis elsősorban a franczia közvéleményre, a mely Francziaországnak Oroszországhoz való viszonyánál fogva e kérdésben oly mértékben van érdekelve, a mint erre már rámutatni szerencsém volt. A mi pedig azt illeti, hogy a »Daily Telegraph« közleménye egy farsangi tréfa, ennek nagyon örülök ; leglényegesebb részében képzelődésnek nyilvánítottam én is; épen azért hoztam fel a dolgot, hogy kellő tájékozást nyerjen az országos bizottság előtt a magyar közvélemény is az iránt, hogy vájjon arról az oldalról kell-e még valamitől tartanunk. De azt, megvallom, nem fogadom valami nagy örömmel, hogy ezen farsangi tréfába beleesik a Bulgáriával való szövetségünknek magának eshetősége is; mert hiszen azt a magam részéről csak nagy rokonszenvvel üdvözölném. A t. osztályfőnök úr igyekezett bizonyos ellentétet kihegyezni az én felfogásom és Batthyány Tivadar gr. képviselőtársam felfogása között, a mely az igen t. osztályfőnök ur szerint abból származik, hogy Batthyány Tivadar gr. igen elismerően fogadta az exposé- nak az általános békés helyzetre vonatkozó részét. Ez igaz, de azt a képet az igen t. külügyminis- ter ur rajzolta meg és ha semmiféle darázsfészekbe nem szabad benyúlni, ez nem azt jelenti, hogy bizonyos nyugtalanító jelenségeket, a melyeket csak a vak nem lát, a ki nem veszi észre az európai közvéleményben mutatkozó forrongásokat és a ki nem kiséri kötelességszerii figyelemmel ezeket a jelenségeket. Ezekre nézve joggal felmerül az a kérdés, bogy vájjon a békés nagy harmóniát nem fogják-e ezek megbontani? A mi végül azt illeti, — és ez a leglényegesebb része az én felfogásom szerint annak a czáfolatnak, a melyre vállalkozott az igen t. osztályfőnök ur — hogy vájjon a t. külügymi- nister urnák az Amerikában újból kezdeményezett nemzetközi békeactio tekintetében elfoglalt magatartása helyeslendő-e vagy nem, illethető-e a kritikának azon mértékével, a melylyel én illetni bátor voltam, bocsánatot kérek, velem szemben az az ellenvetés nem tehető, mintha at. kül- ügyminister urnák az osztrák delegatióban tett nyilatkozatai kikerülték volna az én figyelmemet. Én is tudomással bírok ezen nyilatkozatokról és épen ezen nyilatkozatokból látom, hogy hiába hangoztatja előttünk a t. külügyminister ur a maga élénk rokonszenvét ezen törekvések iránt. Azon nyilatkozatokból, a melyek az osztrák delegatióban elhangzottak, s a melyek szerint a kormányokhoz megkeresés fog intéztetni, azt látom, hogy az a nagy rokonszenv nagyon is academikus értékű, theoretikus, testetlen valami, mikor az érdemleges nyilatkozat — ha egyáltalában érdemleges nyilatkozatról beszélni lehet semmi egyéb nem volt, mint lesajnálása azon kezdeményezésnek, a csodálkozásnak azon kifejezésével, hogy most látják elérkezettnek ismét az iclőt e tekintetben az észak-amerikai Egyesült- Államok az aetio megindítására. A rokonszenvet máskép kell egy nagyhatalom külügyministerének ilyen törekvésekkel szemben kifejezésre juttatni. Tegye a hágai békeconferentiának úgyszólván az európai államoknak adott utasítását a magáévá és vegye lelkére azt a külügyminister ur, és ha igazán azzal az önérzettel és öntudattal vezeti ennek a két államnak külügyeit, ne elégedjék meg a bureau tanulmányozó munkájával, hanem lépjen aetiőba. Ha pedig a kezdeményezés dicsőségét elvette már Amerika, vegye fel a fonalat ott, a hol erős kézzel és lépésről-lépésre haladhat előre a héke azon müvének megvalósításán, a mely felé az utat az amerikai kezdeményezés mutatja. Erre mondtam, igen t. országos bizottság, hogy az elismerésnek ezt a nyilvánítását a külügyminister úrral szemben hiába várja tőlem az igen t. előadó ur. Werner Gyula jegyző: Holló Lajos'
