A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

34 XIII. CLÉS. nem azért, mintha az utóbbi időkben ilyen ta­pasztalattal találkoztunk volna, mert ilyen ta­pasztalatok nem voltak, csak általában említem meg, és csatlakozom Bakonyi tagtársamhoz, hogy a külügyminister ur a magyar belügyekbe való beavatkozástól, mint nem hatáskörébe tartozóktól, tartózkodjék. Nem foglalkozom ezzel a themával tovább, épen azért nem, mert, mint mondám, a legutóbbi delegatio óta ilyen hatásköri túllépés­nek semmi jelenségei nem fordultak elő, tehát nem is szükséges ezért kritikát gyakorolnom. A figyelmeztetés azonban a jövőre nézve, a múl­takban, még pedig a messze múltakban tett nagyon sajnos tapasztalatokból kifolyólag talán nem árt Sajnálatomra akadályozva voltam abban, hogy a bizottság ülésén korábban jelenjek meg s igy nem hallottam Issekutz Győző t. bizott­sági tag ur fejtegetéseit, de mielőtt felszólalá­som tulajdonképeni témájára áttérnék, mégis azokra, a miket beszéde végéből hallottam, némi megjegyzést akarok tenni. Épen akkor léptem be, a mikor ő ismételve hangsúlyozta, hogy ilyen meg ilyen 67-es és ezen alapbői kiindulva, ö csak ennek a külügyi politikának lehet a hive. Bocsánatot kérek, a külligyek terén az nem jelent semmi különbséget, ha valaki 67-es vagy 48-as; itt a nemzetnek az érdeke minden párt­szempontok felett áll. Xem is képzelek magam­nak sem 67-es alapból kiindulva, sem 48-as alapból kiindulva egészséges külügyi politikát, ha nem az állam és a nemzet érdekét veszszük figyelembe. Megvallom, bár erősen ragaszkodom a magam elvi álláspontjához, ezen a téren ilyen irányban megkülönböztetéseket tenni nem tar­tom helyesnek, mert például, hogy csak egyre utaljak, én ép oly erős hive vagyok a hármas­szövetségnek, mint ő, pedig én 48-as vagyok, ő pedig 67-es ; én hazám érdekében lévőnek látom a hármasszövetségnek fennállását. Xem értettem jól t. barátomnak utolsó szavait, de azt a benyomást tették rám, mint hogyha ugyanazt a tliemát pengette volna meg, a melyet már az albizottságban egyszer felve­tett. Éz a politikai felelősség hiánya. Bocsána­tot kérek, ez ellen állást kell foglalnom. Ennek a dualisztikus monarchiának mindkét állama alkotmányos és parlamentáris állam. Az igaz, hogy a parlamentárizmus inkább van kifejlődve Magyarországon, mint Ausztriában, a hol bizony nagyon sokszor sántikál. Kämmerer Ernő: És itt? Saghy Gyula: Nálunk sem mindig érvénye­sül, de ott kevésbé érvényesül, mint nálunk. Nagyon köszönöm különben a közbeszólást, mert legalább elejét veszi a félreértésnek s nem fog­ják azt hinni, mintha abban a véleményben volnék, hogy nálunk a parlamentárizmus min­dig érvényesül. A parlamentarizmusból folyik szükségképen a politikai felelősség. Tisztelt barátom azt fejtegette már az al­bizottságban, hogy csak a jogi felelősség vau a törvényekben szabályozva, de a politikai felelős­ségről a törvények nem szólnak. Az a vélemé­nyem, hogy a politikai felelősséget nem is lehet sehol a világon törvényekkel szabályozni, ez a Parlamentarismus lényegéhez tartozik és annak természetes folyománya; és bár a törvény csak a jogi felelősséget szabályozza, de a kettő egy­máshoz van kötve. Maga a fogalom is nagyon különbözőképen szokott megállapittatni, de a lényeget mindenki abban keresi, hogy az a kormány és azok a ministerek, kikkel szemben a parlament megvonja bizalmát, kénytelenek helyüket elhagyni. Másképen a politikai felelős­ség lényegét értelmezni nem lehet. Hogy állunk itt e tekintetben? ügy, hogy a közös ministerek egyike sem áll szemben az egyik és a másik állam parlamentjével közvet­lenül, hanem közvetve az országos bizottságok utján. Az országos bizottság e tekintetben az egyes államok törvényhozó testületének képvise­letét képezi és ha a bizottságok bizalmukat megvonják, a közös ministerek alkotmányos és parlamentaris felfogás szerint állásukat nem tarthatják meg. Láttuk ennek tényleges ered­ményét akkor is, mikor az országos bizottság részéről nem is történt meg a bizalomnak egye­nes megvonása, hanem csak bizalomnyilvánitás nem történt, s már ez maga után vonta azt a következményt, hogy a ministernek helyéről tá­voznia kellett. Csak az áll, hogy sokkal nehe­zebben érvényesül a politikai felelősség a közös ministerekkel szemben, mint a többi ministerek­kel szemben, először azért, mert a közös minis­terek nem a parlamenttel állanak közvetlenül szemben, másodszor azért, mert ha az egyik állam bizottsága bizalmatlanságot szavaz, a másik állam bizottsága esetleg nem szavaz bi­zalmatlanságot, megtarthatják egy darabig állá­sukat, de ha az egyik államnak bizottsága állan­dóan megvonja a bizalmát, akkor helyzetük hosszabb ideig tarthatatlan. Bocsánatot kérek, hogy ezzel a kérdéssel türelmüket igénybe vettem, de kötelességemnek tartottam ezt kifejteni, mert az albizottságban Issekutz tagtársunk részéről ellenkező és alkotmányos szempontból káros kö­vetkezményű fejtegetést hallottunk. Ezek után igen rövidre szoríthatom felszó­lalásomat, mert a mint azt a t. előadó ur is hangsúlyozta, oly rövid idő telt el az utolsó ülésezés óta, hogy nem történt semmiféle lénye­ges változás a külpolitika irányítása terén, mely­nél fogva uj szempontokat kellene kidomborítani. Ezért csak azokat a szempontokat akarom ki­fejteni, a melyeket az albizottságban is kidom­borítottam. a mely állásponttal nemcsak egyéni nézetem, hanem annak a pártnak is nézete és felfogása, a melyhez tartozni szerencsém van, indokolását nyeri. Külügyi politikánk sarkkövét a hármasszövetségben keresem és találom, a melyet nagyszabású külpolitikai működésében magyar államférfin hozott létre, Andrássy Gyula gróf. s mely most is kiindulási pontját és alap-

Next

/
Thumbnails
Contents