A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 169 ebben is változás állott be. A Balkán-államokra vonatkozó agressiv politikáját áthelyezte keleti határaira és midőn ott is akadályra talált, ment dél felé és déli határain követ most terjeszkedési politikát. Nem lehetetlen, hogy Oroszország is oda fog érni, a hova eljutott Ausztria, hogy extensiv politika helyett intensiv politikában, az állam erejének belső fejlesztésében találja meg feladatát és a Balkán-államoknál való térfoglalásról épugy lemond, a mint Ausztria lemondott arról. Nekünk reményünk lehet tehát arra, hogy a Balkánon azt az egyetértő politikát, a melyet eddig folytattunk Oroszországgal, továbbra is folytatni fogjuk és ebben az irányban semmiféle veszedelem érdekeink között fenn nem forog. Ezzel kapcsolatban Törökország szempontjából is óhajtanám azt érinteni, hogy a mint ott a békés megegyezés mindig erősebb visszhangra talál, nem volna helyes, hogy ha ezt egyes mellék- körülményekkel nehezítenénk. Lesz majd ezen bizottság termében szó Bosznia és Herczegovináról, itt csupán azt a körülményt vagyok bátor felemlíteni, hogy nem szolgál a Törökországgal való jó viszony megerősítésére azon körülmény, hogy a Boszniában levő mohamedán lakosság gazdasági érdekei ellen oly erős támadás intéztetik, hogy az egész lakosságban meg van inogva az a hit és bizalom, hogy ezen monarchia védelme alatt az ő vallási, faji. gazdasági érdekei megvédelmezve legyenek. Tudjuk, mily mérvű izgalom főijük ezen népfaj kebelében, hogy birtokaikat eladják, kivándorolnak Törökországba, a minek káros visszahatása lehet Törökországgal szemben való viszonyunkra is, ép ezért jogos panaszaikat meghallgatni és sérelmeiket orvosolni kötelességünk lesz. Ezek azok a szempontok, a melyeket az annexióval kapcsolatos politikára vonatkozólag felhozni óhajtottam és melyeknek resumeja abban áll, hogyha szerencsésen és véres események nélkül oldottuk is meg az annexiót, nem szabad szemet hunyni azon sérelmek elől, a melyek a helytelen formák alkalmazása miatt egyes államok kebelében előállhattak és jövő politikánkat arra kell irányítanunk, hogy mindezeket a sérelmeket lehetőleg paralizáljuk és békés barátságos viszonyunkat az egyes államokkal szemben teljes mértékben igazoljuk. Most lehető rövidséggel a hármasszövetséggel kapcsolatos szempontokra vagyok bátor néhány észrevételt tenni. Nem akarom az egész nagy kérdést bonczkés alá venni. A szövetségesek értéke felől mindnyájunknak meg van a maga véleménye, mert a szövetségek felett uralkodik a nemzeteknek és államoknak az érdeke. Szövetségben vagyunk déli szövetséges társunkkal, ez azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy határainkon nagy védelmi munkákat ne végezzünk és ne tegyünk számításokat oly eshetőségekre, hogyha a társadalom kebelében elterjedő izgalmak káros kihatásokkal lesznek a szövetségre és az államok saját érdekeiket a szövetség érdekei fölé kell hogy helyezzék. Látszik tehát, hogy kötelessége az államoknak, hogy nvilt szemmel mérlegeljenek minden előnyt és hátrányt, a mely a szövetségekből előáll. Mi az már most, a mit a mi szövetségi viszonyunknak hátrányára és teherlapjára kell Írni. Minden szövetség azzal a hátránynyal jár, hogy más irányban izoláltságra vezet. Oly körülmények közt, midőn egy nemzetnek nagy evidens érdeke fűződik a szövetség fentartásához, ezen izolálásnak kevesebb hátránya van. De egy oly állam életében, mint Magj’arország, a meljüknek gazdasági élete nem az egyoldalúságra volna utalva, a mely épen a nemzetekkel való összeköttetés kellő értékesítésére kellene hogy erejét fektesse, nagjr hátrányt szenved ezen izolálás által, a minek legutóbb is Magjrarország egy gazdasági eminens nagy kérdése megoldásánál szomorú következményeit is láthattuk. A másik, a meljdket ilyen szövetség mérlegelésnél és az értékek megállapításánál figyelembe kell venni az, vájjon azokat a veszedelmeket, melyekbe állami élete kerülhet, nem szaporitja-e a szövetségestárs bizonyos érdekeinek vakon való szolgálata által ? Ha mi haladhatunk békés utakon előre, melyeken veszedelmek nem igen érhetnek bennünket és most egy társat találunk, a kinek utazási czélja az, hogy meredek szirteken vezessen keresztül, és mi most az ő koczkázatos vállalkozásához hozzáfűzzük a saját koczkázatunkat, ez nem mondható indokolt védekezésnek. Láthatjuk, hogy azok a nagy imperialistikus törekvések, a melyek előtt mindnyájan meghajlunk és az a fényes evolutio, melylvel a nagy, hatalmas Németország gazdasági fejlődésében a világ elé lépett, mily éles ellentéteket provokált a nemzetek soraiban. Ez mutatja, mily merész és hatalmas az a vállalkozás, melj’re Németország a maga gazdasági erejének és imperialistikus törekvéseinek elérése czéljából vállalkozott. Mi lehetünk elismeréssel a Németbirodalomban tapasztalható fejlődés nagy arányai és méretei iránt, de helyes-e, ha ahhoz a nagy koczkázathoz, melybe ez a világhódító politika belevisz, hozzácsatoljuk a mi szerényebb állami életünk hajójának érdekeit is. Talán Németországra magára nézve is előnyösebb volna, ha tudná azt, hogy kizárólag saját kocz- kázatával és saját erejével kell ezt a harczot megvívnia, mintha arra számit, hogy a hol összeütközések fognak előállani, ezekben más állam is osztja vele a koczkázatot, a melyre ő vállalkozott. Hiszen azok a veszélyek, a melyek bennünket érhetnek, északról vagy délről, csakis szárazföldi hatalmak részéről érhetnek. Nekünk tehát erőnk fejlesztésénél szárazföldi erőnk minden eszközét ki kellene menteni és az áldozatokat erre kellene teljes mértékben igénybe venni. De Németország politikájában egyszerre nagy változás állott elő, az ő szárazföldi nagyhatalmai egj'szerre tengeri nagy készültséggel is kiegészítette. Ekkor támasztattak Magyarországon és Ausztriában is oly igények, a melyek évenkint 100 millió áldozását kívánják attól a monarchiáid A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
