A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

reket, a kikről meg lesz győződve, hogy csakugyan a jóvoltáért fognak dolgozni. Az államjogi kérdés is megoldást nyert.«

Tehát a bosnyák-herczegovinai akkori belügyi mindenható osztályfőnök azt mondja, hogy az államjogi kérdés is megoldást nyert. Azt mondja továbbá, hogy Bosznia egy dominium imperatoris, a mely önálló terület és csodálkozik, hogy az állampolgárság kérdése oly sok főt megzavart;

Engedelmet kérek, mikor az annexió legkritikusabb pillanatában egy ilyen exponált functio- nárius lehetségesnek tartja, hogy újságban ilyen nyilatkozatot tegyen közzé, a mely szemben áll a törvénynyel, és azon köztudomású ténynyel, hogy minden osztrák és magyar pobtikus azon töri a fejét, hogy miként fog ez az államjogi kérdés tisztázódni, a midőn odalent a délszlávok körében egy functionárius részéről ilyen nyilatkozatok történhettek, hogy akkor bizonyos körökben a tria- iismus gondolatának ápolására utalások és buzdítások történnek, az már ebből a tényből is kiviláglik. de kiviláglik abból is, hogy Rauch Pál báró akkori bán, a midőn átvette a kormányzatot, szemben állott az összes pártokkal, de miután igen gyakori vendége Bécsnek, és a Ball- platznak, egyszerre csak összebarátkozott azzal a párttal, a mely Horvátországban a trialismusnak kimondottan zászlóvivője és megtörtént az, hogy az a férfiú a ki a horvát-szlavonországi kormány élén állott, egyetlenegy politikailag hozzá közelálló pártként azt tisztelhette, a mely a trialismus programmját nyíltan vallotta. Mindezek a tények azt mutatják, hogy Boszniában és Herczegoviná- ban nem volt oly helyzet teremtve, a melyben bonyodalmak felidézésének veszélye nélkül keresztül lehetett volna vinni az annexiót.

Én tehát hibáztatom külpolitikailag az anne- xiónak kellőleg elő nem készített voltát. Oly időben, a midőn odalent csak két gondolat dominált : az osztrák iparnak a pusirozása és a Magyarország elleni gyűlölet, részben trialistikus velleitásokkal, mondom, midőn ilyen helyzet állott fenn, akkor Magyarország érdekében és szempontjából nem lett volna szabad az annexiót kimondani. De hibáztatom azért is, mert odalant nem volt meg az a consolidált állapot, az uj helyzettel való meg barátkozásnak oly foka, a mely szükséges lett volna arra, hogy igazi öröm, nem pedig Potemkin- falvakban gyújtott örömtüzek fejezték volna ki a nép hangulatát az annexióval szemben.

Végül kénytelen vagyok au risque, hogy Tisza István gr. előbbi felszólalásának folyományakép nem fogok egészen a komoly emberek sorába tartozni, mégis kifejezni aggályomat, külpolitikai szövetségi viszonyunk ügyében. Miként az albizottságban is kifejtettem, ma is hangsúlyozom, hogy minden megkötött szerződésnek a tiszteletben tartását úgy államokra mint magánosokra nézve elsőrendű kötelességnek tartom. Természetes tehát, hogy minden fentartás nélkül a mellett vagyok, hogy a hármasszövetségi szerződés a legloyalisab- ban respektáltassék, és viszont örömmel constatálom, hogy midőn a mi szerencsétlen külpoliti kánk folytán nehézségekbe jutottunk, a német szövetséges volt az. a ki a legnagyobb erélvlyel és loyalitással kihúzott bennünket a hínárból.

Ép úgy üdvözlöm azt a tényt is, hogy az Aehrenthal—Izvolski-féle párbaj következményeként előállott elhidegülést most melegítik fel kedvező viszonynvá Berlinben. Ezeket elismerem és elvileg nem is foglalok állást az ellen, hogy bizonyos feltételek mellett a jövőben is megmaradjunk a mai hármasszövetségi politika mellett. Utalok azonban arra, hogy ezt méltóztatnak minduntalan a sajtóban, politikusok nyilatkozataiból hallani, hogy daczára annak, hogy az olasz kormányoknak loyalitását, szövetségi hűségét a legnagyobb mértékben el kell ismerni és elismeri mindenki, daczára annak, hogy mi magyarok különösen a legnagyobb örömmel üdvözöltük és üdvözöljük a testvér olasz nemzettel való szövetséget, mégis ismételten felmerülnek oly hangok, a melyek aggódnak e szövetségnek a végsőkig való kitartására nézve, mert azt tapasztalják, hogy Olaszországban a nép hangulata nem egvöntetüleg csatlakozik lelkesedve az Ausztriával való szövetség gondolatához. A mint hogy általában az a tétel, hogy bárminő erősek is a koimányok, bármily loyalisak is, az államok közti szövetségeseknek egyik tagadhatatlan erősségét az képezi, hogy nemcsak a kormányok, hanem a nemzetek, a népek is rajongjanak őszintén a szövetségért.

Egészen nyíltan megmondom, mint a ki elvben készséggel vagyok hajlandó a hármasszövetséget szerény szavazatommal a jövőre is támogatni, megmondom a következőket. Egyszer már röviden utaltam ezekre. A midőn látom a hangulatot, a melyet a hivatalos Németország és a német közvélemény terén Magyarországgal szemben tapasztalok, ezt nem hagyhatom szó nélkül.

Igaza van Tisza István grófnak, a mikor azt fejtegette ma, hogy a nemzetek közti szövetségek nem elsősorban és kizárólag a kereskedelmi viszonyok mikéntjétől függnek, de midőn látjuk és átment a köztudatba, hogy mi a hármasszövetségnek, elsősorban a német szövetségnek az erős támogató erejéért vagyunk kötelesek a mi véderőnket végsőkig fokozni, a mikor ez a közvélemény nálunk, akkor nem közömbös látnunk, hogy a mikor Németország velünk a kereskedelmi szerződéseket megkötötte, a legnagyobb kíméletlenséggel használta ki a maga kedvezőbb helyzetét és rákényszeritett bennünket oly kereskedelmi szerződés megkötésére, a mely Magyarország közgazda- sági életét sok tekintetben bántotta.

Mi magyarok, azt hiszem, pártkülönbség nélkül legnagyobb lelkesedéssel és bámulattal látjuk a nagy nemzeti fellendülést, a nemzeti erőt és előretörekvést, a melyet a hatalmas német birodalom a világpolitika terén tanusit. .Megy előre Németország a maga hóditó utján és már-már ott van, hogy ha nem is az első helyen áll, de megközelítőleg Anglia mellett a világkereskedelemben az első helyet foglalja el. És a mikor ezt látjuk,