A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
154 VI. í'LÉS. pükök nemzetiségiek, az egész egyházi szervezet tisztán nemzetiségi kézben van, tisztán a nemzetiség nyelvén történik, és az egyházakban a túlzásig vitt kizárólagossággal az illető nemzetiség nyelve uralkodik, és ha ezzel szembehelyezzük, azt az elbánást, a melyet a román királyságban a tömegekben együtt élő magyarajku román honpolgárokkal szemben követnek, akkor igen különös eredményekre kell jutnunk. Romániában ezekben a tiszta magyar községekben az egyházban el van tiltva, hogy csak egy szóval is a magyar nyelvet használják. Az a pap köteles a magyar ajkú hívőknek román nyelven prédikálni, az ének, az imádság az államnyelvén történik. Ott is kiadott az ottani cultusminister egy rendeletet, az egyik 1896-ban jelent meg, ezt megerősítette, ha jól tudom 1899-ben a következő cultusminister, Spiru Haret, a melyet kiadott a püspöknek, a püspök pedig utasította a papságot, hogy a templomokban a magyar nyelvet ne használják, ha pedig használják, számoljanak a megtorló intézkedésekkel. Kivételt egy esetben tesz, ha valaki betegágyban, a halálos ágyon halotti szentségekkel láttatik el, akkor ezt szabad az illető anyanyelvén megtenni. Hogy azonban ez se éressék el az életben, erről olyképen gondoskodtak, hogy a magyar érzelmű papokat mind kiszorították, és hoztak idegenből püspököt, hoztak idegenből kispapokat, szerzetteket és ezekkel láttatják el a parochiákat, csak azért, hogy a nép ne a maga nemzetiségéből való papot kapja. Kiküszöbölték a kántorokra nézve a magyar nyelv megtanulhatásának a lehetőségét is, egyszóval az egyházakban, a közigazgatásban, az iskolákban a magyar ajkú román honosokkal szemben kizárólag a román nyelvet alkalmazzák, és ezek az urak, a kik odahaza igy bánnak azokkal, kik nem az ő nyelvükön imádják az Istent, elvesztették a jogot arra, hogy Magyarország nemzetiségi politikáját critica tárgyává tegyék. ( Élénk helyeslés halj dói.) Fzeknek előrebocsátása után legyen még szabad röviden Al ai Iá th József gróf bizottsági tag ur ő nagyméltóságának tegnap elmondott beszédére reflektálnom. Nem lehettem szerencsés jelen lenni, de a lapok közlése szerint beszédjének tenorja az volt, hogy a ki hive a két állam együttmaradásá- nak, annak a dinasztiával az egyetértést kell ápolnia, a meddő harczokat félre kell tennie ; hogy jogainkat ne hangoztassuk, hanem arra törekedjünk, hogy anyagilag haladjunk. Ha nem jól adtam vissza, nagyon sajnálnám, de ez a félhivatalos kommüniké utján jött ki. En a pragmatica sanctióban kifejezett együttélését a két államnak kívánom, kívánom a legnagyobb őszinteséggel és lelkesedéssel, hogy a magyai nemzetnek és a dinastiának egyetértését ápoljuk. Magam is ápolni kívánom. Ha azonban keresem ennek a módját, akkor követem a t. külügyminister urnák az exposé- jában használt és igen helyesen felállított tételt, hogy tisztázatlan állapotokból igen könnyen támadhatnak bonyodalmak. A t. külügyminister ur thesisét erre a viszonyra is helytállónak tartom. a midőn azt látjuk, hogy évtizedeken keresztül vannak a közéletben olyan themák, melyek ezt a jó egyetértést alterálják s melyek folytán tényleg nehézségek, differentiák állanak elő Ö felsége, a koronázott apostoli király és a magyar nemzet között. En nem abban látom a megoldás módját, hogy behunyjuk mindkét szemünket, hogy ne lássuk a bajokat, hanem abban, hogy a bajokat orvosoljuk. (Helyeslés half elől.) Méltóztassanak megengedni, hogy egy sok év előtt véletlenül szerzett tapasztalatomat az életből előadhassam, mert nagyon ráillik köz\ iszonyainkra. (Halljuk!) Sok év előtt eljutottam a vidékre egy birtokvásárlás czéljából. Egy igen züllött, gazdaságilag rendetlen helyzetet találtam. Kérdeztem, mi ennek az oka ? Azt mondták, hogy a szerető atya ezen szeretetéből kifolyólag átengedte a birtokot két fiának azzal a föltétellel azonban, hogy közösen gazdálkodjanak. Az egyik fiú, kinek talán jobban sikerült az édes apának szeretetét megnyerni, ez által erősebb volt, túlsúlyba került a gazdálkodás vitele terén testvérével szemben. Ebből támadtak a testvérek közt állandó viszályok, melyek megakadályozták mindkettőjük nagy kárára, hogy a gazdaság továbbfejlődjék. Midőn azután az édes apa azt látta, hogy igy tönkre mennek a fiai. elpusztul az ősi családi vagyon, akkor az egyedüli helyes útra lépett, tisztázta a tisztázandó állapotot, megosztotta a vagyont a két fiú a között, hogy gazdálkodjék mindegyik a maga módja szerint, önállóan és a mikor ez megtörtént, megszűntek a viszályok apa és gyermek, testvér és testvér között, a két különálló gazdaság pedig igen szép virágzásnak indult és jólétnek vetette meg az alapját. íme, t. országos bizottság, a mikor én is követem Mailáth József gróf ó nagyméltóságának gondolatmenetét, kijelentem, hogy nekünk is arra kell törekedni, hogy a korona és a nemzet között a teljes egyetértés, a jó viszony Ausztria és Magyar- ország között helyreállittassék. A midőn sóvárogva várom azon időket, a mikor nem kell folyton a mi törvényes jogaink érvényesítését hangoztatni, azonban ennek az a módja, hogy mi a tisztázatlan helyzetet tisztázzuk, hogy a nemzetnek törvényes jogait hagyjuk meg és egyetértek ő nagyméltóságával abban is, a mit méltóztatott mondani, hogy térjünk át minél előbb az ország anyagi javítására. Már a múlt alkalommal voltam bátor felszólalásomban kijelenteni, hogy tévednek azok, a kik azt állítják rólunk, hogy mi az a. n. nemzeti követelményeknek bármely részét elejtettük volna. Ez nem áll ! De igenis, a múltkor is utaltam erre, elsőbbséget adunk a gazdasági kérdéseknek annyival is inkább, mert a gazdasági erőknek fejlesztése nélkül nem vagyok abban a helyzetben, hogy magamévá tegyem azokat a gyönyörű szavakat és fejtegetéseket, a melyeket ma Tisza István gróf ismételten kifejezésre juttatott, hogy t. i. áldoz
