A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
146 VI. ÜLÉS. kitartottak egész a bonyodalmas kérdés befejezéséig. Sót azt hiszem, hogy ezentúl még biztosabb szövetségeseink lesznek. Nem mondom, hogy itt némi szerencse is nem járult Aerenthal gróf kül- ügyminister ur sikeréhez, mert hiszen szerencsétlenség érheti az embert czéltudatos, öntudatos munkájában is, de azt is szerencsének lehet nevezni, ha az embert szerencse nem éri, de a szerencsétlenség is elkerüli ténykedése, nagy munkája alatt. Mielőtt befejezném a beszédemet és a költségvetést elfogadnám, bátor vagyok Tisza István gróf igen tisztelt tagtársamnak egy nyilatkozatát szintén magamévá tenni, a melyet ő bizonyos diplomatikus burkoltsággal, de azért egész meg- érthetőleg fejezett ki és ez az, hogy ne elégedjünk meg az annexió kérdés mostani megoldásával, hamun siettessék a kormányzó férfiakat a belső con- solidátiót előmozdítani, fejleszszük azon népek iránt a közös szeretetet, a jó viszonyt és készítsük elő és siettessük a leggyorsabb mérvű, a legjobb assimilátiót. Midőn Tisza István gróf barátomnak továbbá azon nyilatkozatát is magamévá teszem, hogy ezen kérdéseken kívül egyéb kérdéseket most említeni vétek volna, kérem a külügyminister urat, hogy méltóztassék ezt nagyon jól megjegyezni, bárminő kérdésben fordulnak is hozzá. Miután, mint mondom, teljes bizalommal vagyok a külügyminister iránt, költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés.) Molnár Viktor jegyző : Rakovszky István ! Rakovszky István : T. országos bizottság ! Daczára a t. előttem szólott tagtársam felszólalásának, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a költségvetést, jobban mondva ezt a jelentést egészében elfogadhassam. Elfogadom a jelentésnek azon részét, a mely kapcsolatos a költségvetéssel, de a jelentésben kifejezett bizalmi kijelentést én meg nem szavazom. (Helyeslés halj elöl.) Ezt röviden indokolni kívánom és szóljon ezen indokolás egyszersmind Issekutz t. tagtárs ur tegnapi felszólalására feleletül. Azt mondotta ugvanis, hogv mi, a kik az ellenzék padjain ülünk, nem tehetünk egyebet, minthogy a jelentést úgy, a hogy az elénk terjesztetett, elfogadjuk. Azon politika ugyanis, a melyet Aerenthal gróf a bosnyák annexio tárgyában folvtatott, a kormány hozzájárulásával és felelősségével, következőleg azon pártoknak a felelőssége mellett is lettek keresztülvive, a kik akkor a kormányt támogatták. En nem kétlem t. országos bizottság, hogy azok a férfiak, a kik akkor a kormány élén állottak Magyarerszágon. azt az alkotmányos, törvényeinkben lefektetett alkotmányos felelősséget viselni is fogják, viselik is. Én kijelentem, mint azon kormánytámogató többség tagja, szintén vállalom azt a felelősséget, természetesen az én felelősségem, mint képviselőé, szükebb körre vonatkozik, mint a kormánvé, de eddig megyek, egy lépéssel sem tovább ; hogy miben áll e felelősség, megmondta az, a ki leg- hivatottabb ennek megmondására, id. Andrássy Gyula gr. A mikor az 1867 : XII. törvényezikkbe körülírt ingerentiáról szólt, a melylyel a magyar kormány a külügvek vezetésére bir, akként irta körül, hogy ez az ingerentia igenis fennáll, de ez alatt az ingerentia alatt azt kell érteni, hogy a magyar kormánynak beleszólása van a külügyi politika irányára, vagv vonatkozásaira, eddig tart az ó felelőssége, az eszközök alkalmazása azonban egvesegyedül a külügyministeré, itt egyesegyedül a külügyminister felelőssége áll fenn. Ebből leszűrjük a consequentiát, leszűröm magamra nézve is. Igenis vállaljuk a felelősséget az annexio tényeért, vállaljuk ezért, de ez által a kritikánk jogától nem lehet minket elütni, ha a kiviteli módozatot nem találjuk megegyezőnek a mi nézetünkkel. T. országos bizottság ! Mielőtt belemélyednénk még az annexió egyes fázisaiba, mielőtt kritikát mondanánk a felett, legyen megengedve, hogy én bevezetésül más két dolgot hozzak fel : Ez a kül- ügyminister ur exposeja és a vörös könyv. Mikor egy oly történelmi esemény lezárása után vagyunk, a mely a nemzeteket felizgatta, izgalomba tartotta egész Európát, a mikor ezt úgy, a hogy — mindenesetre a külügyminister urnák is érdeme van benne — vérontás nélkül sikerült elintézni, egy ilyen száraz, rövidre szabott, a nemzet iránt alig egy elismerést hangoztató expos > talán még sincs helyén. Ha azután nézem a vörös könyvet, ez hézagos, pongyola, üres, a legfontosabb dolgok, a melyeket tudni kellene, a melyeket most már közölni lehet, nem közli és igazán azt a benyomást teszi — nem akarom megvádolni a külügyminister urat szándékossággal — mintha itt velünk játékot akarna űzni. Legyen megengedve, hogy néhány dolgot olvassak ezekből a fontos okmányokból, hogy jellemezzem, hogy mit tart a külügyminister ur Ausztriára és Magyar- országra nézve fontosnak, nélkülözhetetlenül fontosnak, hogy meg tudja a magyar delegatio. Esterházy Pál gr. osztályfőnök : Azt is ki kellett volna hagyni ? Rakovszky István : Ezt bátran kihagyhatta volna, de a mit kihagytak, azt be kellett volna venni. Majd megmutatom, t. osztályfőnök ur. Belátom, hogy nem vagyok á la hauteur de la situation, mikor nem tudom belátni, mily fontossággal bir a 32. számú fontos okirat. Következőleg hangzik (Olvassa) : »Kuhn báró Aehrenthal báróhoz. Cetinje, 15 október 1908. Telegramm vom 14 1. M. erhalten. Ich habe heute Nachmittag die Note dem Ministerpresidenten mit der mir auf- getragenen Motivierung im kurzen Wege zurück- gestellt.«, (Derültség.) Ez oly fontos okirat, hogy e nélkül nem tudtuk volna a külügyet megérteni. Vagy ez a másik (Olvassa) : »Berchtold gróf Aehrenthal báróhoz. St. Petersburg 22. November 1908. Die vom 9/22. November datierte Antwort des Kabinets von St. Petersburg auf unsere Postu- late bezüglich des Konferenzprogrammes ist mir heute von Herrn Minister verlesen und eingehändigt worden. Ich unterbreite den Text per Post.«
