A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 143 a magyar érdekeknek a hármasszövetség felel meg legjobban, azért, mert a hármasszövetség alapja a dualismus, és mert azt hiszem, hogy a hármas- szövetséget foederalistikus politikával soká nem lehetne fentartani. Ebben . a tekintetben, t. országos bizottság, kétségtelenül jobban kell, hogy informálva legyenek azon körök, melyek Ausztria hivatalos közvéleményét jobban ismerik, mint én. De én azt hiszem, hogy a hármasszövetség, a melynek alapja a dualismus, jelenti a mi állami életünknek lassú, de fokozatos fejlődését. Ellenben a federalismus jelentené — az én felfogásom szerint — Austriában lassanként a cseh államiságnak a diadalát, jelentené a cseh nagybirtokosság, a cseh intelligentia és széles társadalmi rétegeknek fokozatos előbbrehaladását, jelentené Csehország fölényét és a szláv elem fokozatos fejlődését Ausztriában. Hogy azután ilyen helyzetben képes lenne-e a dynastia oly szilárdan megállni azon politikai irányzat mellett, a melyet most követünk : az nagyon is kérdéses. Én tehát újból hangsúlyozom, hogy mi a hármasszövetséghez ragaszkodunk és ennek ellenértéke fejében nem kérünk semmi egyebet innét, a Lajtán- túlról, csak azt, hogy épen olyan körök, a melyek a leghatalmasabb és legbefolyásosabb tényezőkhöz való közelállásuk folytán nyerik tekintélyük súlyát és befolyásukat, ne zavarjanak bennünket, a mi állami életünknek különben is nehéz munkájában. Ne zavarjanak berniünket és ne lázitsák fel a mi nemzetiségeinket a foedaralistikus jelszavakkal, a mire előttem szóló t. bizottsági tagtársunk felszólalása is czélzott és a melyhez a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok. Ne zavarják fel a mi közviszonyainkat, mert ezzel megakasztanak bennünket állami életünk lassú és fokozatos fejlődésében, de Magyarország egységes volt egy évezreden át és az is fog marandi az idők minden viharai között. És még egy másik feltétele is van a hármas- szövetséghez való ragaszkodásunknak és ez az, hogyha viselnünk kell mindazon súlyos terheket, melyek a hármasszövetségnek természetes folyományai, akkor gazdasági érdekeink terén kérünk egy kis méltányosabb elbánást és kérjük a magyar érdekeknek figyelembevételét. Én csak annyit kérek diplomatánktól, hogy legalább a quota arányában tanúsítsanak a magyar érdekek iránt is egy kis jóakaratot ; ne tegyenek velünk úgy, mint a hogy a római nép tett a keresztények üldözésénél, midőn megtapsolta a cir- cusokban a győzteseket, a kik a vadállatokat legyőzték, de nem segitett nekik. Én nem kívánok semmi, még csak halvány allusiót sem tenni, mert talán megint az a látszat támadhatna, mintha azt, a mit mondok, hivatalos működésemből tudnám ; pedig ezek a kérdések úgyszólván a piaczon feküsznek ; csak azt kérem diplomatánktól, hogy ne zavarja a két állam kormányát gazdasági viszonyaink rendezésénél és ne akarjon befolyást gyakorolni oly tények elbirálásánál, melyekhez a magas diplomatának tulajdonképen semmi köze. S itt abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Tisza István gróffal lehetek egy véleményen, a ki régóta is és több Ízben is kifejtette, hogy elmúlt annak az ideje, hogy gazdasági con- cessiókkal lehessen nagy politikát csinálni. Ez az állítás magában véve teljesen helyes. De nem tudom, méltóztatott-e figyelemmel kisérni ezeket a diplomatái ügyiratokat is, t. i. a veres könyvet, a melybe kétségtelenül csak a legártatlanabbakat válogatva adták át a nyilvánosságnak. Csak három szemelvényt kívánok felhozni annak illustrálá- sára, hogy ezen a ponton, a melyet Tisza István gróf t. képviselőtársam kifogásol s melyet én is kifogásolok, a mi diplomatánk már rég túl van. Itt van pl. Pallavicini őrgrófnak Aehrenthal grófhoz intézett 1908 novemberi jelentése, melyben jelenti, hogy Törökország közgazdasági előnyök szempontjából a monarchia részéről a legnagyobb előzékenységgel fog találkozni. Itt van a 61. oldalon ugyancsak Pallavicini őrgrófnak Aehrenthal grófhoz intézett jelentése, hogy olv gazdasági előnyöket helyezett kilátásba Törökországnak. a mely előnyök a Törökország által követelt pénzbeli ellenszolgáltatás értékét jóval fölülmúlják. (Úgy van! balról.) Ez tehát nem is csekélység. És végül hivatkozom Aehrenthal grófra, ki összes külügyi képviselőinkhez 1909 márczius 30-án azt a jegyzéket intézte, hogy kilátásba helyezte a gazdasági előnyöket nem pusztán Törökországnak, hanem egy esetleges Balkán-conferen- tián tárgyaltatni kivánta mindazokat a gazdasági előnyöket, melyek Szerbiának vagy Montenegrónak helyeztettek kilátásba. Nem akarom e tényeket kiszínezni, de tény az, hogy külügyministeriumunk vezetőségében megvan az a szándék, hogy gazdasági kérdéseket vegyítenek a magas politikába. De nézzük a legközelebbi múlt eseményeit. Megindult egy mozgalom és ne méltóztassék részemről a competentia túllépésének venni, hogy közgazdasági, illetőleg vám- és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozom itt, mert magában véve az a tény, hogy Tisza István gróf kitöröltette az előadó ur jelentéséből — és helyesen tette — azt a vonatkozást, mely vám- és kereskedelmi politikai természetű, helyes és indokolt, de ez csak olyan, mint ha nagy viharban a szemembe esik egy porszem és én azt kitörölöm ; ezzel még nem szűnt meg a vihar. És azzal, hogy a t. előadó ur jelentéséből kitöröltetett a legkisebb allu-dó is, mely vám- és kereskedelempolitikai természetű, még nem szűnt meg a külügyministeri körökben és az egész kül- ügyministeri apparátusban az a törekvés, hogy ezeket az ügyeket a magas politika szolgálatába vonják. (Úgy van ! balról.) E tekintetben abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy — gondolom nem fog artani az illetőnek, mert sokkal magasabban áll, sem hogy az én dicséretem neki ártana, — bogy hivatkozhatom
