A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

144 VI. ÜLÉS.

arra a svmpatliikus nyilatkozatra, melyet Ausztria volt ministerelnöke. Gautsch báró az osztrák delegatio albizottságában tett. Végre valahára egy őszinte, méltányos hang, mely a magyar közgazdasági érdekek iránt is figyelemmel kíván lenni.

Gautsch báró beszédének az volt az alapgondolata, hogy igazságtalan az a nagy támadás, melyet az agrarius körök ellenében intéznek, mikor ezek a körök a maguk védvámjaihoz ragaszkodnak ; mert hisz egész természetes, hogy ha ipari téren fentartjuk a véd vámokat, akkor mindaddig, a mig az ipar ezek előnyét élvezi, természetes és logikus, hogy a magyar mezőgazdaság sem mond le a véd- vám előnyeiről.

Ha igy áll a dolog — pedig kétségtelen, hogy igy áll — helyes és logikus-e a küliigyministerium részéről, részint a hivatalos titok leple alatt, részint a nyilvánosság előtt oly politikát követni, mely egyenesen felbátorítja az osztrák ipari köröket, kik követeléseikben különben sem szoktak túlszerények lenni, oly politika követésére, mely a magyar mezőgazdasági érdekek leghatározottabb és világos sérelmével jár. Az osztrák delegatio albizottsági ülésén két nyilatkozat is történt. Egyik — és ezt nem veszem egészen komolyan— Renner delegatus részéről, a kinek már nem elég az, hogy az egész Balkánnak összes importját a monarchia fogyasztási piaczára akarja rászaba- ditani, hanem nyíltan kimondja, hogy a tengerentúli tropikus földrészeknek összes terményeit szabadon kell behozni Ausztria és Magyarország fogyasztási piaczára. A másik, a melyet már komolyan kell vennem az illetőnek egyéniségénél fogva, Baernreiter, a ki azt mondja, hogy addig nem lehet jó külpolitikát csinálni, a mig a Balkánállamokkal szemben vámuniót nem létesitünk.

Pedig még abban a diplomatiai jegyzékben is, a melyet Eorgách gróf a külügyministeriumhoz küldött, világosan benne van, hogy Szerbia részéről csak az a maximalis követelés, hogy Szerbia az ő élő állatainak transito átvitelét biztosítsa. Mikor tehát egy külföldi állam is az ő követeléseit ezen mértékig támasztja, akkor Ausztriában komoly politikai tényezők túllicitálnak magán az érdekelt államon, túllicitálnak azért, mert elsősorban magyar közgazdasági érdekek vannak érintve és ezek rovására diadalt elérni, piaczot hódítani az osztrák ipari termeléssel : ez nagyon is kellemes helyzet, már t. i. Ausztriára nézve.

T. országos bizottság ! Egyénileg nem sim- patirozom a védvámos politika azon kinövéseivel, a melyek szerte a világon most érték talán el tetőpontjukat. Magam is azt hiszem, hogy el fog következni egy oly politikai irányzat, a mely több tekintettel lesz nemcsak a termelőkre, hanem a fogyasztóknak a széles rétegeire is. Es ha ez az idő be fog következni, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a magyar gazdák, bármennyire nehéz és válságos viszonyok között élnek is, le fognak, számolni az idők átalakulásával és fejlődésével ; de olyan politikához, a mely a dúsgazdag, tőkében erős osztrák iparnak meghagyja a hatalmas

vámvédelmet, ellenben a szegény és eladósodott magyar gazdaközönséget kíméletlenül teszi az egész világ versenyének, olyan politikához sem parlamentet, sem többséget sohasem fog kapni az igen t. külügyminister ur.

S hogy mennyire veszélyesek ezek a tendentiák, a külügyministernek egy nyilatkozatából olvastam, hogy ő tengerentúli szerződéseket akar kötni Argentiniával, most újabban Uruguay va 1, Paraguayval, meg a jóisten tudja, micsoda államokkal Argentiniáróí maga a t. külügyminister ur nyilatkozott igy, a másik két államról csak a Neue Freie Presseben volt szó.

T. országos bizottság ! Nincs módomban ellenőrizni, hogy ez a valóságnak megfelel-e, igen vagy sem, nagyon örvendenék, ha megtudnám, hogy tényleg fenforog-e ez a szándék, igen vagy sem ? De ha fenforog, akkor épen Ausztria és Magyar- ország közgazdasági érdekei szempontjából logikus dolog-e az, hogy a mikor a vám- és kereskedelmi tárgyalásokat meg se kezdtük, akkor itt, a mi fogyasztási piaczunkon, beharangozzák az egész világot azzal, hogy itt irtózatos husinség uralkodik, hogy minden tekintetben rá vagyunk szorulva a tengerentúli államok bevitelére. Helyes dolog-e ez. t. országos bizottság ? Hiszen ezzel kiadtuk a fegyvert a kezünkből, mert egyszerűen azok az államok, a melyek velünk szerződési tárgyalásokba lépnek, azt fogják mondani, hogyha te husinséget eresztesz be, ez reánk nézve nem koncessio, mert erre nem nekünk, hanem neked van szükséged.

T. országos bizottság ! En ezeket előhoztam azért, hogy egyrészt a t. országos bizottság is részletesen tájékozva legyen ezekről a kérdésekről, másrészt pedig, hogy a t. külügyminister ur a közvetlen érintkezésben és a közvetlenség hatása alatt vegye tudomásul azt, hogy mi, magyar gazdaközönség, elmegyünk az engedékenység legszélsőbb határáig, de hogyha látni fognók, hogy a politikának egy olyan iránya kezdeményeztetik, a mely a mi érdekeink teljes elejtését és anyagi érdekeinknek teljes figyelmen kívül hagyását jelenti, akkor olyan vihar fog feltámadni Magyarország legszélesebb gazdaközönségének rétegeiben, a mely lehetetlenné fogja tenni azt, hogy a külügyminister ur ezt a politikát folytassa. Bevégzem szavaimat. (Halljuk! Halljuk!)

A t. külügyminister ur azt mondta, hogy ránézve valóságos kálvária-ut vám- és külkereskedelmi politikát folytatni. Mégis tény, hogy ez a kálvária-ut a nyilvánosság előtt az ő személyét illetőleg nem is olyan rosszul festett ; rangemeléssel, nagy külföldi ordókkal, gyémántokkal, a császári és külföldi fejedelmek kegyeinek sugarai közepette : ez volt az ó kálvária-utja. Ellenben igenis úgy látszik, ez a politika kálvária-ut lesz elsősorban a magyar mezőgazdaságra, mert a minister ur nagyravágyó politikájának költségeit mi velünk akarja megfizettetni. Ebből az indokból iránta bizalommal nem viseltetem és igy a bizottsági jelentést sem fogadhatom el. (Elénk helyeslés.)