A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
142 VI. ÜLÉS. ó excellentiája külügyi politikája iránt, a költség- vetést pedig általánosságban e\log&áom.( Helyeslés.) Molnár Viktor jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla : T. országos bizottság ! Köteles figyelemmel és élénk érdeklődéssel kisértem mindazokat, a melyeket külügyünk ezidőszerinti vezetője úgy a magyar albizottság tárgyalásai, valamint az osztrák albizottság és a plenáris tárgyalások során tenni szives volt, és én rám azt az impressiót tették ezek a formailag nagyon correct és szabatos nyilatkozatok, bogy nagyon meglátszik az igen t. külügyminister uron, bogy életének tetemes tartama alatt a Neva partján lakott, (Mozgás.) vagyis nagyon elsajátította az orosz diplomatiának azt a közismert tulajdonságát, hogy sokat beszéltet másokkal, de önmaga nagyon keveset közöl, s ebből a szempontból tekintve úgy exposéját, mint összes nyilatkozatait, azok tényleg mesteriek voltak. A dolog érdemét tekintve, a mi Bosznia annexióját illeti, én a külügyministeriumnak ezt a tényét a magam részéről helyeslem, és az ezen tényből folyó consequentiákat úgy a politikai felelősség, mint a pénzügyi teherviselés szempontjából, a mint azt Apponyi Albert gróf bizottsági tagtársam mondani szives volt, a magam részéről is viselni kívánom. De ez a körülmény nem gátol meg engem abban, hogy egy szerény criticai megjegyzést tegyek, és ez épen azon diplomatiai ügyiratokon alapul, a melyek meglehetősen hézagosak. . . Rakovszky István : Nagyon is ! Mezőssy Béla : ... s a melyeket az igen t. külügyminister ur szives volt tudomásunkra hozni. Én nekem az a meggyőződésem, hogy ha abban a pillanatban, mikor az igen t. külügyminister ur Bosznia annexióját elhatározta, azonnal kereste volna előzetesen azt a megegyezést Törökországgal, a melyet később tényleg megtalált, meggyőződésem, hogy a novibazári tartományok átengedése fejében megnyerhette volna azt a hozzájárulást, a mely később mind a két államnak nagyon sok gazdasági kárába, azonkívül egy tömeg miihójába került. Erre, t. országos bizottság, elmondhatjuk, hogy tempi passati, túlestünk rajta, és ezt csak annak az illustrálására hoztam fel, hogy, habár az occupatio tényét a magam részéről helyeslem is, nem tartom ezt valami olyan földöntúli és emberfeletti nagy eredménynek, a mely megérdemelné a dicséreteknek azt a valóságos áradatát, a melylyel úgy a diplomatia, mint a hadvezetőség elárasz- tatik. (Helyeslések a baloldalon.) Az kétségtelen tény, hogy a külügyminister- nek szerencsés keze volt annyiban, hogy sikerült a háborút elkerülnie, de ezt az eredményt én elsősorban annak tulaj donithatom, hogy uralkodónk személye, tekintélye és egyénisége, továbbá béke- szeretete iránt az egész művelt világ a legnagyobb sympathiával viseltetett, és tulajdonitom annak is, hogy a válságos pillanatban a hármas-szövetség bevált és teljes fegyverzettel állott a német közvélemény és a német császár a mi oldalunk mellett. Vagyis a külügyminister ur politikája tulajdonképen a hármas-szövetség tüzpróbája volt, a mely tüzpróba a mi számunkra egy kicsit költségesen ütött ki, mert olcsóbb is lehetett volna. Tisza István gróf t. bizottsági tag ur szives volt egy meleg felszólítást intézni — gondolom, talán magyar ellenzéki pártokhoz is, — a melyben a hármasszövetséget emelte ki és annak a nagy jelentőségét fejtegette a mi érdekeink szempontjából. En azt hiszem, hogy a magyar közvélemény nagy zöme a hármasszövetség iránt sympathiával viseltetik. Legalább én egyénileg feltétlenül, és azt gondolom, hogy az a párt is, a melyhez tartozni szerencsém van és talán épen ezért méltóztassék megengedni, hogyha bizonyos mértékig e kérdésre egy kicsit részletesebben terjeszkedem ki, mert nemcsak külpolitikailag tartom azt a mi érdekeink szempontjából megfelelőnek, hanem, mert belpolitikai szempontból is helyesnek találom azt. És hogyha Tisza István gróf felhívást intéz a hármasszövetséghez való ragaszkodás érdekében, ezt ne annyira mihozzánk, az ellenzékhez méltóztassék intézni, hanem méltóztassék azon ausztriai igen conservativ és hatalmas, befolyásos egyének által vezetett pártokhoz intézni, kiknek egész politikájukból az tetszik ki, hogy nem szeretik és nem is tűrnék, hogy ha Ausztriában a német szellem és a német irányzat teljes felsóbbséget nyerne. E tekintetben én csak két nyilatkozatra hivatkozom. Az egyik nyilatkozat az, melyet Kramarz tett, a ki kétségtelenül a legműveltebb és legképzettebb politikusok egyike Ausztriában. Egy hang (a jobboldalon) : Kramarz ! ? Mezőssy Béla : Lehetnek sokan, a kiknek meggyőződése ellenkezik az önével, ellenkezik az enyém is ; de az kétségtelen, hogy az ó nyilatkozatai formailag, a maga szempontjából oly színvonalon állanak, hogy én az ő beszédeit mindig passióval olvasom. De ezenkívül a nyilatkozatok egész sorozatát idézhetném, melyek álláspontomat igazolják. Távol áll tőlem a szándék, hogy ezzel a legkisebb mértékben is beavatkozni kívánnék Ausztriának belpolitikai viszonyaiba. Bár ellenkezőleg az osztrák pártok tartanák meg azokat az általunk legszigorúbban megvont határvonalakat annyira, mint a hogy mi azokat megtartjuk az osztrák vágyakkal szemben. És hogyha egyszerűen ugv állíthatnék fel a kérdést, hogy mi felel meg a magyar érdekeknek jobban, egv centralistikusan kormányzott Ausztria, vagy egy olyan Ausztria, mely a tartományi önállóságnak szabadabb mozgást biztosit, szélesebb működési teret ad, hogyha úgy lehetne egyszerűen felállítani a kérdést, hogy mi kedvesebb nekünk:Ausztriában német hegemonia-e, vagy a cseh befolyás, akkor ki-ki választhatna egyéni felfogása és tetszése szerint. En azonban, t. országos bizottság, azt találtam, és erősen meg vagyok róla győződve, hogy
