A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS. 141

Ezen, most már a monarchia alkatrészét képező területek kell hogy kiváló gondoskodásunkat képezzék, emelni kell ott a kultúrát minden téren hogy igy szellemileg, valamint anyágilag emelkedjenek s itt meg kell emlékeznem boldogult Kállay Béni, valamint utóda Burián báró érdeméről, mert ha a mostani állapotokat összehasonlítjuk: azokkal, a melyek a megszállás idejében voltak ott, lehetetlen a nagy haladást nem látni.

Azon kell igyekezni, hogy a többi Balkán-államok is lássák benne egy rendezett administratio mintaképét s lakói se tápláljanak sem kivándorlási, sem elszakadási vágyakat.

Úgy tudom, hogy ott a legmegbízhatóbb elem a mohamedán bégek, mig a szerb és horvát elem nyugtalanabb és zavargásokra hajlandó, ott tehát védeni kell a mohamedán népet s helyes, hogy a kmetek megváltását nem tették kötelezővé, mert ez a birtokososztálynak nagy hátrányára lett volna.

Kiválóan fontosnak és helyesnek tartom a külügyminister urnák azt az igyekezetét, hogy az ozmán birodalommal igyekszik a legkellemesebb ententeot fentartani s óhajtom, hogy bár ezt úgy fejlesztené, hogy az ozmán birodalom lépjen be a hármasszövetségbe, erre most van a legjobb alkalom, midőn kölcsönét Francziaország elutasította, midőn Oroszország és Angliával Perzsia végett visszavonásban van s midőn a kölcsönét németországi és ausztria-magyarországi pénzintézetekkel köti meg, most van annak ideje, hogy monarchiánk a Keleten tért foglaljon.

E végett szükséges a jó viszonyt a Balkán- államokkal fentartani, sőt azt kereskedelmi szerződésekkel is megerősíteni, főleg óhajtandó ez Romániára nézve, mely ép úgy mint Magyarország, az őket körülvevő szláv tenger közé van beékelve, igyekezzen a külügyminister ur Romániával megértetni, hogy a román nemzet vitalis érdeke az osztrák-magyar birodalommal szövetkezni, ne igyekezzen a Magyarországon honos románok közt a magyar nemzet elleni gyülölséget szítani, de hallgattassa el az e téren működő izgatókat, mert ez csak zavarná a két állam közti jó viszonyt. Ez a két nemzet van hivatva vállvetve védekezni a szláv áramlat ellen, jöjjön ez akár északról, akár délről.

E napokban az osztrák delegatióban egy román delegátus pendítette meg ezt az eszmét, Simionovici a neve. 0 excellentiája bizonyára ismerni fogja, mert jelen volt az ő nyilatkozatánál. Nem tudom, hogy a delegatio tagjai ismerik-e, de mi reánk magyarokra érdekes az ó nyilatkozata s azért engedjék meg, hogy azt felolvassam, ámbár német nyelven van a lapban közölve f olvassa) :

»Der Bestand der rumänischen Nation sei an den Bestand der Monarchie geknüpft. Kein anderes Volk mit Ausnahme der Magyaren befinde sich diesbezüglich in derselben Lage, wie die Rumänen. Darum sind die Rumänen bis in den Tod treue Anhänger der Monarchie. Allerdings haben in der letzten Zeit in Erkenntnis der Treue der Rumänen zur Monarchie einzelne bedeutende ungarische

Staatsmänner, wie die Grafen Khuen und Tisza, wenn auch nur theoretisch eine Verständigung mit den Rumänen als nothwendig bezeichnet.« Azután ezzel végzi : »Die Sorge um die Grossmachtstellung der Monarchie sei in erster Linie Sache des Ministers des Aussem. An ihn, den an Erfolgen reichen Hüter der Grossmachtstellung der Monarchie appeüere Redner seinen ganzen Einfluss aufzubieten um einen Ausgleich zwischen den ungarländischen Rumänen und Magyaren herbeizuführen, der der Monarchie gewiss nur zum Segen gereichen würde. (Beifall.)«

Sehol a nemzetiségeknek oly szabad mozgása nincs, mint Magyarországon, hol századok óta élnek a magyar állam oltalma alatt, úgy szellemi, valamint anyagi fejlődésükben nincsenek akadályozva, de azt, hogy egyes izgatok a nép közt elszakadási vágyakat hintsenek el, hogy conspiráIjanak az ország területi épsége ellen, azt egy állam sem tűrheti el, az ily izgatok lehetetlenné tétele ép úgy érdekében van a birodalomnak, valamint a dynas- tiának.

Exposéja végén idézi ő excellentiája Guisot mondását, azzal is igyekezvén bizonyítani, hogy azért, hogy a bekebelezést békés utón intéztük el, készenlétben kell lenni minden eshetőségre s hogy biztosítva legyünk minden eshetőleges, bárhonnan jövő támadás ellen, igyekezzünk mindenkor harcz- képes hadsereget és haditengerészetet fentartani.

T. országos bizottság ! Ép a lefolyt tárgyalása a hadügvnek ebben a bizottságban bizonyítja, hogy a magyar delegatióban nincs senki, a ki a monarchia nagyhatalmi állását s ennek alapján a harczképes hadsereget fentartani ne óhajtaná és hogy mi magyarok e téren elmegyünk egész addig a határig, a mit adófizető népünk képessége szab nekünk, de valamint a harczképes hadsereg, ép úgy érdeke az államnak a polgárok fizetőképességének figyelembevétele s félő, hogy a folyton emelkedő kiadások azt a határt túlhaladják.

Mi, t. bizottság, territoriális hatalom vagyunk s mint ilyen erős tényező a hármasszövetségben, azt azonban, hogy mint tengeri hatalom is odafejlődjünk, a hol Európa többi nagyhatalmai e téren vannak, ha teljesen tönkre teszszük is magunkat, utói érni nem fogjuk, erre sem tengerpartunk, sem anyagi erőnk sincs, de szükségünk sincs ; mostani haditengerészetünk elegendő kereskedelmünk és partjaink védelmére, agressiv háborút pedig a tengeren folytatni nem akarunk.

Megfontolandó, nem volna-e sokkal helyesebb, ha ezeket az összegeket a hadsereg felszerelésére fordítanánk, mert ezzel sokkal nagyobb mér- ,tőkben mozdítanánk elő nagyhatalmi állásunkat, mintha azokat a haditengerészetünkre fordítjuk, melyből nagyhatalmi állásunkra vajmi kevés előny, de a mi financiális állásunkra óriási kár fog származni.

Egyébként teljes mértékben csatlakozom ahhoz a határozati javaslathoz, melyet a külügyi albizottság indítványoz, teljes elismerésemet fejezem ki