A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
r>! IV. ÜLÉS. kerüljön, mikor tudjuk, hogy az évenként kikerülő circa 1000 tiszti növendék közül csakis 30 jön hadi iskolába. A kinek nincs hazulról vagyona, ne menjen katonai pályára, mert csak az elégedetlenek számát fogja szaporítani. Igen jól mondotta a hadügyminister ur a delegátio egyik ülésében, hogy »manap jókora adag idealism us az első föltétel a katonasághoz«, ép ezért szerintem a stipendiumokat nem kellene szaporítani, hanem inkább meg kellene szorítani azok számát, mert akárhány ifjú boldogtalanságát annak köszönheti, hogy a szülőket elcsábította az ingyen neveltetés alkalma, fiaik vesztére. T. bizottság, a nálunk igen kellemetlen emlékben élő Fehérvárv b. volt magyar honvédelmi minister ur egy alkalommal, a mikor felszólaltam és kértem, hogy a honvédségnél is alkalmazzon a katholikusok számára lelkészeket, az ő brüszk modorával azt felelte, hogy ő »nem kapuczimisokat nevel a hadseregnek.« Remélem, hogy a hadügyminister úrtól nem ilyen választ kapok, a mikor a vallásos nevelésre nézve azt a kérést intézem hozzá, hogy a katholikus legénység minden vasár- és ünnepnap vezettessék a szentmisére, nem pedig csak minden liárom-négy hétben egyszer. Továbbá kérem, hogy engedtessék meg a katholikus legénységnek a többszöri gyónás és áldozás, a mely most nem egy helyütt tiltva van, azon egyszerű okból, mert »nincs benn a szabályzatban«. Harmadszor engedje meg a hadvezetőség, hogy Mária-Congregatiók szerveztethessenek úgy a legénység, mint a tisztikar között. így azután lassanként behozatnék a vallásos szellem a katonaság közé, s nem fogják kicsufolni a katholikus embert, mint az most többször történik. ha imádkozik. Ugyancsak a katholikusokat illetőleg kérem a t. hadügyminister urat, hogy hangozzék fel a »zum Gebet« parancs nemcsak az alreáliskolák- ban, hanem a főreáliskolákban, a kadetiskolák- ban, az akadémiákban és a legénység szobáiban is. Ezt azért kérem, mert a katonáknál minden kommandószóra megy. Nem tartozik ugyan szorosan ide, hanem a képviselőházhoz, de itt is felemlítem, hogy annál inkább hangulatot keltsek azon kérés mellett, melyet a honvédelmi minister urunkhoz is intéztem, hogy megtörténik akárhányszor, hogy van egy apának két fia, az egyik már tiz éve befejezte a katonaságot, a másik most lép a katonasághoz. Az a fiú, a ki már elvégezte a katonaságot, eltávozott valahová, a mint egy esetben, melyet fel is hoztam a t. honvédelmi minister ur előtt, már 12 év előtt Amerikába ment, azt sem tudják, él-e, hal-e, de azért a másikat semmiképpen sem menthették fel a tényleges szolgálat alól, mert a törvény azt mondja, hogy a kinek két fia van és az egyik a katonaságot már kiszolgálta, a másik pedig most kell hogy szolgálja, ezt a másikat lehetetlenség felmenteni, mert hogy a keresetképtelen apának támaszul szolgál az öregebbik. Ez a legnagyobb absurdumokra vezet, ép azért kérem a t. hadügyminister urat is, igyekezzék ezen törvénynek megváltoztatását előmozdítani, mert ez akárhány apát sújt, s nemcsak nem felel meg a törvény szellemének, hanem inkább annak ellenére van, mert a törvény szelleme az, hogy a szegény apát segítse, a törvény betűje pedig épen megöli, a legnagyobb nyomorba taszítja. Végül kérem az igen t. hadügyminister urat, kegyeskedjék a katonákat, mint az idén is tette, az aratási időre szabadságolni és ezt az intézkedést minél szélesebb körre kiterjeszteni. Ezeket a kérelmeket voltam bátor az igen t. hadügyminister úrhoz intézni, s remélem, hogy azokat teljesíteni fogja. (Helyeslés.) Etlelsheim Gyulai Lipót gr. jegyző : Helle- bronth Géza ! Hellebronth Géza: T. országos bizottság! Rövid felszólalásomat azzal kezdem, a mivel végeznem kellene, hogy az előttünk fekvő hadügyi költségvetést elfogadom és ezzel kapcsolatban az albizottság jelentését is tudomásul veszem. Azonban mikor megtettem ezt a kijelentést, a mely látszólag ellentétben van pártállásommal, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ezen kijelentésemet nagyon röviden indokoljam. A költségvetést két oknál fogva fogadom el. Először azért, mert az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, t. i. a függetlenségi és -18-as párt, erkölcsi kötelességet vállalt akkor, midőn az a bizonyos egyezség — nevezzük paktumnak - létrejött a király és a nemzet vezérei között. Ezen egyezségből folyik azon kötelezettség, hogy az állami folyó szükségleteket, tehát a hadsereg szükségleteit is megadjuk a status quo alapján. Miután pedig ezen költségvetés szerény nézetem szerint ezen keretekben mozog és nem haladja túl azt a határt, a melyen túl a vállalt kötelezettség megszűnnék, el kell fogadnom a költségvetést. Igaz, hogy a költségvetés egyes czimei és tételeinél magasabb kiadások kívántainak, de ezek egyrészt régebben megszavazott összegek i'észletei, részint pedig a megváltozott viszonyokból és az egész vonalon tapasztalható drágulásból származnak és helyes, jogos és méltányos socialis kívánalmakat elégítenek ki. Elfogadom a költségvetést azon okból is, mert én teljes bizalommal viseltetem a jelenlegi magyar kormány iránt és ezen bizalmamat igen szívesen előlegezem a hadügyminister urnák is. A t. hadügyminiszter ur nagyszabású s őszintén megvallva, igen nagy aggodalmat keltő programmot állított fel az osztrák delegatio
