A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

IV. ÜLÉS. 65 egyik legutóbbi albizottsági ülésében. Egészen tiszta, de őszintén megvallva, aggályos látképet körvonalozva mutatta be mindazokat a hiányo­kat, a melyek haderőnket háttérbe szorítják Európa többi nagyhatalmasságai erejével szem­ben és kilátásba helyezte, hogy ezen hiányok pótlása a legközelebbi jövőben legelső gondosko­dásának tárgyát fogja képezni úgy a hadügy- minister urnák, mint a két állam törvényhozá­sának. Midőn a t. kadügyminister ur ezen aggasztó és megszámlálhatatlan milliókba ke­rülő terveit kilátásba helyezte, bizonyára nem tévesztette szem elől mindkét állam polgárainak adózási és fizetőképességét, de nem téveszthette szem elől az egész hadsereg szervezetére és szel­lemére vonatkozó jogos és törvényes kívánalma­kat sem. Sőt tovább megyek. Hogy ha az igen t. hadügyminister ur tisztán katonai szempont­ból intézi tárczája ügyeit, ha csupán a karcz- képesség szempontja lebeg szemei előtt, akkor sem zárkózhatik el a nemzet érzülete s mint magyar ember mondom : a magyar ember érzü­lete, nemzeti kívánalmai teljesítése, sőt azok fokozása előtt. A t. hadügyminister ur bizonyára még jobban érzi és tudja, mint én, hogy a hadsereg harczképességéhez nem elég az ágyú, nem elég a puska, nem elég az emberek milliónyi óriási tömege, ahhoz a harczképességhez kell az a bizonyos kölcsönös bizalom és szeretet, a mely­nek meg kell lenni a hadsereg és a hadsereget fentartó nemzet között, hogy válságos időkben a lelkesedésig legyen képes felemelkedni. Eimek a nemzeti szellemnek és érzületnek meg kell lenni a hadsereg minden tagjában a vezértől kezdve az utolsó közkatonáig, hogy érezze és tudja, hogy akkor, midőn az ő súlyos áldozatát kénytelen meghozni, mikor el kell hagyni kenyér­kereső polgári pályáját, hogy egy improductiv, soha kellőleg nem méltányolt foglalkozáshoz menjen, a mikor még életét is fel kell áldoznia, hogy akkor ezt az áldozatot nemcsak a trón­nak, hanem a hazának is hozza. (Igaz! Úgy van !) Épen azért ez az a szellem, a melynek a hadseregben meg kell lennie, az, hogy közte és a nemzet között meg legyen a teljes kapcsolat, a mely feltétlenül szükséges a liarczképesség emelésére. Mert ez a szellem a nemzeti szellem, ez az érzés, ez a tudat a magyar nemzeti érzü­let és a magyar nemzeti öntudat, a melyre pedig abban az értelemben hivatkozom, hogy egyedül csak ez képes válságos időkben csodákat mű­velni. A magyar nemzet mindig kitűnt királya iránti hűségében és a trón iránti szeretetében ; de ugyanakkor törhetetlenül ragaszkodik a ki­rályi eskü és hitlevél által biztosított nemzeti hagyományaihoz, nemzeti sajátosságaihoz és nemzeti jogaihoz. A magyar nemzet kész el­menni az államélet minden terén, tehát a hadi szervezet terén is a legmesszebbmenő, esetleg erejét is túlszárnyaló áldozatokig, de jogos és természetes azon kivánalom, hogy midőn ezen áldozatokat megkövetelik tőle, akkor az ő tör­vényes, jogos, méltányos és igazságos nemzeti kívánalmai necsak elismertessenek, hanem tény­leg meg is valósittassanak. A mikor a magyar nemzet ezen álláspont­jához szívósan ragaszkodik, épen akkor adja legfényesebb tanujelét az ő királyszeretetének, a trón iránti ragaszkodásának, mert csak az a trón szilárd, az a korona ragyog a maga egész teljességében, a mely mellett egy hatalmas, meg­elégedett, nemzeti aspiratióiban, nemzeti hagyo­mányaiban, nemzeti szellemében, nemzeti érzü­letében teljesen kielégített, erőteljes nemzetnek a fiai állanak. E nélkül ingatag az a trón, homá­lyos az a korona és úgy a trón, mint a nemzet jövője bizonytalan. Meg kell tehát keresni és meg kell találni azokat a módokat és azokat a szálakat, a melyek a ma még bizony meglazult bizalmat és szere-, tetet képesek helyreállítani a hadsereg és a1 magyar nemzet között és a melynek folyománya- képen végre-valahára elérkeznék az az idő, a midőn az állami élet minden terén, tehát a had­sereg szempontjából is teljesen helyreállana és teljes fényében ragyogna a kölcsönös szeretet, a melynek meg kell lennie a király és a nemzet között úgy a trón, mint a nemzet érdekében. T. orsz. bizottság ! Miután úgy a magyar kormányban, mint maga az igen t. hadügy­minister ur személyében az ezen irányban való törekvést, habár eddig talán csak miniatűr ki­adásban is, de mégis tapasztalnom és látnom kell, ezért bizalommal viseltetvén irántuk, ezen bizalomból kifolyólag a költségvetést elfogadom. ( Hel yeslés.) Magával a költségvetéssel kapcsolatban csak egy kérdést vagyok bátor intézni a t. hadügy­minister úrhoz és ez vonatkozik a katonai nyug­díjügyekre. A hadügyi albizottságokban már többször szóvá tétetett a nyugdíjasok ügye, különösen a lakbérjutalékokat illetőleg. Az a tiszteletteljes kérdésem tehát, hogy történt-e már vagy fog-e történni a közel jövőben e tekintet­ben valamely olyas intézkedés, a mely jobban megfelelne úgy az igazságosság, mint a méltá­nyosság követelményeinek ezen öreg nyugdíjas katonákkal szemben. A költségvetést különben, ismétlem, elfoga­dom. (Helyeslés.) Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző: Tomicsics György ! Tomicsics György: Tisztelt országos bizott­ság ! Magyarul beszélek, kérem tehát, hogy jegyzeteimet használhassam. (Helyeslés.) A legújabb híradások szerint, úgy tetszik, hogy a háború veszedelme : Bulgáriának czár­9 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.

Next

/
Thumbnails
Contents