A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
62 IV. ÜLÉS. A nagy problémák nehézségei miatt miért kelljen akárhány jó magyar földmivesnek családjával együtt nyomorban sinlődnie, mert kenyérkereső fiának nincs meg a szűkmarkú törvényben megirt betüszerinti jogczime arra, hogy a póttartalékba való áthelyezését kérhesse, mig a szerintem tarthatatlan, ma fennálló sors- huzási rendszer véletlen kedvezéséből akárhány szolgálatra teljesen alkalmas, családi és gazdasági viszonyai által nem szorongatott egyén szabadul meg ennek a legsúlyosabb állampolgári kötelességnek teljesítésétől, a mely viszont annyi meg annyi más embernek gazdasági existentiájában való megsemmisülését vonja maga után, a kiknek kezébe az igazságtalan vak sors alacsony sorsszámot nem adott, vagy — fájdalom, tudják, visszaélések is vannak — nem csempészett. Meggyőződésem, hogy népünk érdekében a nagy katonai reformok napirendre tűzése előtt kötelességünk e kérdésekkel foglalkozni, bár természetesen a delegatiónak a véderőtörvény reformja tekintetében semmi hatásköre nincs és nem is lehet; mégis most, a mikor a véderő legjelentékenyebb részének a költségvetését tárgyalják, talán nem volt egészen fölösleges, hogy valaki e súlyos bajokra figyelmeztessen. (Helyeslés.) Az elvekhez való szilárd ragaszkodás nem zárja ki az élet közvetlenül égető gyakorlati szükségeinek a kielégítését. Én magyar népünknek hasznára akarok lenni s bár pártállásom mellett részemről súlyos áldozat, mégis, a beszédem elején jelzett megállapodás kötelező folyo- mányaképen s leginkább a jobb jövő reményében a költségvetést általánosságban elfogadom. (Éljenzés.) Edelsheim-Gyulai Lipói gr. jegyző : Molnár János ! Molnár János : Igen tisztelt országos bizottság ! Hajdanta, a múlt század első harmadát sem véve ki, abban állott a hadseregnek, a katonaságnak a feladata, hogy üssön, vágjon, öldököljön, hadakozzék, győzzön és foglaljon ; ma azonban már egészen más a hadsereg ar- czulata. Akárhány tiszt van, a ki liusz-har- mincz esztendeig szolgál, talán negyven esztendeig is, pensióba is megy és lőporszagot, kivé- vén a czélbalövéseknél és a hadgyakorlatokon, nem is érzett. Nálunk is, hála Istennek. Bosznia occupatióját kivéve, 1866 óta nem volt háború. A hadseregnek tehát arczulata megváltozott ; megváltozott helyzete s ezzel megváltozott feladata is. »A hadsereg« — mondja egy nem régen megjelent brosúrának szerzője — »nem egyéb jelenleg, mint egy óriási népiskola, a melynek tanulói a nép liai, tanítói pedig : a tisztek.« Ennélfogva a hadsereget nem lehet pusztán és egyedül katonai szempontból felfogni, hanem egyúttal a pedagógiai felfogásnak is eleget kell tenni ; a modern felfogás szerint ugyanis a hadsereg az államnak nem csak fegyvere, hanem művelődési, nevelő eszköze is. A hadsereg feladata tehát nem csupán az, hogy a legényeket katonákká tegye, katonákká képezze ki, hanem egyúttal az is, hogy egész emberekké tegye, hogy bennük az egész embert kidomborítsa, hogy a legénység, a mely berukkol, a mint mondani szokás, ne csak ne legyen rosszabbá, a mint, sajnos, manapság nem egyszer megtörténik, hanem okvetlenül jobbá váljék, mint »jobb ember« térjen vissza szülőhelyére. A fiatalságból pedig az egész férfiút, az egész embert kinevelni abból áll, hogy az ember erkölcsét, jellemét műveljük, megerősítsük, ha kell, meg is javítsuk; továbbá akaratát irányítsuk, kedélyét és szivét nemesítsük s végül, hogy ismereteit, műveltségét gyarapitsuk. De hogy a hadsereg e feladatát teljesíthesse, elsősorban a katonai tisztikarnak a kiképeztetésén kell módosítani. Jelenleg e kiképzés egyoldalú, mert a hadapród- és a katonai reáliskolák az általános műveltséget megadják ugyan, a mennyiben az ily tanintézetek arra képesek, de azontúl csupán a katonai szakképzést eszközük és semmi egyebet ; ez pedig nézetem szerint nem elég, mert egyoldalú. A tisztikar nevelése ki volna mélyítendő az által, hogy a paedagogiát is felvegyék a rendes kötelező tantárgyak közé, még pedig nem egyszerűen a paedagogiát, hanem a katonai viszonyokra alkalmazott neveléstant, a mely neveléstant a katonai nevelési, tanítási központnak kellene megiratnia tanártisztjeivel. A jelen élet társadalma a socialismus jegyében áll. Németországban a 18. német hadtest tábornoka, von Eidhorn, »Überblick über die sozialreformatoriscke Gesetzgebung in Deutschland« czimű müvet adott ki a tisztjeivel és azt előadatja a legénységnek. Én azt kérem a t. kadiigyminister úrtól, hogy a mi tisztjeinknek is ne csak paedagogiai, hanem sociális nevelést, kiképzést is adasson, különös tekintettel a most grassáló szocziáldemo- kratákra, a kik megfosztják a legénységet és a népet Istenétől, vallásától, erényeitől és mindattól, a mi eddigelé az embereknek szent és kedves volt. Már most, hogy a tisztikar socialis kiképzést nyerhessen és az alája rendelt legénységet is kellően kioktathassa, szükséges, hogy a tiszti nevelőintézetekben a társadalmi tudományt, a sociologiát is, mint kötelező tantárgyat előadják, természetesen csak a legfelsőbb tanfolyamon ; ebből a czélból Írasson bölcs, helyes elvekből kiinduló socialis szakkönyveket az ifjúságnak, de osztassa is ki az ezredeknek. kötelezvén az elöljárókat, hogy évenkint az összes legénység számára bizonyos szánni socialis előadásokat tartsanak az arra alkalmas tisztek. Csakhogy persze ezen előadások kell, hogy szorosan tartsák magukat az előirt könyvekhez, nehogy
