A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. I LES GO A mi a léghajózás kérdését illeti, a melyet, az igen t. előttem szóló említett fel és a mely kérdést, úgy tudom, Hoitsy t. barátunk is már többször szóvá tette, kétségtelen, hogy a modern harczászatban a léghajónak fontos szerep jut s hogy más államok példája szerint mi sem zárkózhatunk el az elől, hogy léghajózási csapatokat szervezzünk. Nálunk, sajnos, eddig csak átmeneti intézkedések történtek, minek következménye az, hogy e szakmában van ugyan elég képzett tiszt és legénység, tekintve azonban a léghajózás rendkívüli nehéz szolgálatát, a melynél, mint a hogy ezt az 1906. évi hajmáskéri baleset mutatja, minden hibának végzetes következményei lehetnek, szükséges volna arról gondoskodni, hogy az ezen szolgálatra hehivott tisztek évenként, a legénység pedig minden második évben teljesítsen léghajózási szolgálatokat. Jelenleg b —5 év is eltelik a nélkül, hogy a tiszteteket ily gyakorlatokra bevonnák, már pedig eltekintve attól, hogy mindenhez gyakorlat kell, a léghajózást meg is kell szokni, különben véleményem szerint physikailag is lehetetlen ily fontos szolgálatot teljesíteni. Pitreich, volt hadügyminister urnák 1906. junius 17-én tett Ígérete szerint a legközelebbi léghajózási osztagot Budapesten kérjük felállítani. Röviden még az Okolicsányi t. barátunk által szóba hozott élelmezés kérdését kívánom érinteni, miután nagyon természetes, hogy akkor, midőn majdnem emberfeletti munkát kívánnak a katonától, kell hogy az ellátásra kellő gond fordittassék. Az utolsó hadgyakorlatoknál állítólag előfordult, hogy egyes csapattestek két-három napig sem kaptak meleg ételt. A had vezetőség által is már jónak elismert mozgókonyhákat tehát okvetlen be kell vezetni, hogy a pihenésre szánt kis időt ne főzésre, hanem csak étkezésre lehessen fordítani. Ezzel kapcsolatban említem fel, hogy azon óriási feladatok teljesítésénél, melyek ma minden katonára várnak, elsősorban erély, lelkesedés király és haza iránt szükséges. Ezt csak akkor érhetjük el, ha az igen t. hadvezetőség végre igaz intentióinkat felismerve, segédkezet nyújt ahhoz, hogy a hadseregben szolgáló fiaink magyar nemzeti érzése ott is további tápot nyerjen. Ezt pedig azáltal vélem elérhetőnek, ha a magyar nemzeti követelmények mielőbb pótoltatnak. ( Helyeslés.) A költségvetést egyébként elfogadom. (Helyeslés.) Edelsheim-Gyulai Lipót gr. jegyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu: T. országos bizottság! A mint már a hadügyi albizottság tanácskozásai során kijelentettem, a mai viszony okot nem tartom alkalmasaknak arra, hogy bővebb taglalásába bocsátkozzam mindazon követeléseknek, a melyeket a hadsereggel szemben mi pártállásunkhoz képest minden alkalommal hangoztatni kötelességünknek tartjuk. Mikor a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, ezt azért természetesen a mai helyzetben is tisztán azért teszem, mert azt a megállapodást, a mely a mai politikai helyzet alapját képezi, magamra nézve kötelezőnek tartom és annak consequentiáit mindenben levonom. Ez azonban egyáltalában nem érintheti pártom programmjához való törhetetlen ragaszkodásomat, nem jelentheti azt, hogy a közös hadsereggel szemben formált elvi álláspontunk bármi tekintetben megváltozott volna. (Úgy van!) De ennek hangsúlyozása mellett rá kell mutatnom arra, hogy annak a megállapodásnak, a melynek consequentiáját az imént levontam, a magyar nemzet, a magyar parlamenti többség mindenben a legmesszebb határokig eleget tett. Teljesítettünk minden igényt, a mely irántunk a megállapodások keretében formálható volt. Azonban ez a magatartás, valamint a delegatio alkalmával és azelőtt is, azóta is többször nyilvánított az a felfogás, a mely biztos tápot nyújtott volna a függő kérdések kielégítő megoldására, sajnos, megfelelő közeledést, megfelelő viszonzást maga után nem vont. Szomorúan kell megállapítanunk azt, hogy a hadsereg kérdéseiben csupa stagnatióval állunk szemben, merev mozdulatlanság teszi lehetetlenné, hogy ezek a kérdések akár a véderő érdekeinek, akár még inkább a nemzet törvényes követelményeinek megfelelő megoldást találjanak. Hiszen még azokban a kérdésekben sem, a melyek még a mai helyzetet megelőző bonyodalmak előtt közvetlenül már már a megoldásig érlelődtek, azokban a kérdésekben sem, a melyekben az úgynevezett kilenczes bizottsági megállapodásoknak elfogadása kilátásba helyezte az ott megpendített ügyeknek kielégítő megoldását, ezekben a kérdésekben sem találkozunk egyébbel, mint hosszas, végnélküli, megígért vagy tényleg folyamatba tett tárgyalásoknak süni homályával. Holott az a nyugalom, a melylyel Magyarország épen a legújabb eseményeket is fogadta, mostani tárgyalásainknak is egész menete mindenkit meggyőzhetett arról, a mire t. barátom az előadó ur igen helyesen rámutatott, hogy hol kell igazán keresni és hol lehet megtalálni a dynastia és a trón szilárdságának legerősebb biztosítékait. Sajnos, ennek a megnyugvásnak felkeltésére épen nem mindenben alkalmas az a tapasztalat, a mely a másik állam országos bizottságának tárgyalásai során felmerült egyikmásik jelenségből leszürődik. Igaz, nem hiányzanak már ott sem a józanitó hangok, de még mindig akadnak egyesek és pártok, a kik és a melyek valósággal úgy beszélnek rólunk, mintha
