A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
21 11. ÜLKS. híveitől : ime, a niig ők voltak uralmon, az annexió kérdése nem merült fel, míg most az alkotmányos törekvések kezdeményezésével azok első időszakával az épen összeesik. Hat megnyugtathatják józan gondolkozásu honfitársaikat, hogy ellenkezőleg, az annexió mostani megtörténte által rájuk tényleges, valóságos botrány épen nem hárult, ellenben megfordítva azáltal, hogy a kettős monarchia támogatására számíthatnak és abban részesülni fognak, mind nagyobb és erősebb gát és akadály vettetik annak, hogy azon nagymérvű beavatkozás Törökország belügyeibe, a mely épen a régi rendszer alatt és következtében történt, többé elő ne fordulhasson. Az egész annexió tehát nem az ő eljárásuknak, hanem igenis a régi rendszer hibáinak terméke, koronája és következménye. Épen azért én azt hiszem, nem ártana Törökország figyelmét felhívni arra, s igénytelen szavaimnak is ez a czéljuk, hogy sokkal inkább lesz képes a maga érdeksphaeráját megvédeni, ha keresi velünk a megegyezést, a kik a legnagyobb előzékenységgel vagyunk iránta és érdekei iránt, és ha keresi egyúttal Bulgáriával is a megegyezést, mert ha a Balkánállamok közt Bulgáriával meg tud egyezni, ennek sokkal inkább hasznát fogja vehetni, mint azon államokénak, melyek esetleg az ő területi épsége rovására szeretnének compensatiókhoz jutni és hogy nagyon elhibázott politika lenne Törökország részéről inkább Szerbia felé hajolni, mintsem Bulgáriára támaszkodni. Ennek még az az előnye is lenne, ha t. i. megegyezhetnék velünk és Bulgáriával, hogy talán sikerülne Törökországnak teljesen feleslegessé tenni a konferencziát, melynek létrejötte esetleg épen Törökországra lehetne ártalmas és veszélyes, épen azon compensationalis törekvéseknél fogva, melyeknek véghatárát nem ismerjük és nem tudjuk, hogy a végmegállapodások milyenek lennének és mennyire mennének. De épen azért viszont Bulgáriának is azt ajánlanám figyelmébe igénytelen csekély szavammal, bogy az ő positiója is sokkal erősebb lenne a Balkánon, ha nem egy konferenczia kényszere alatt rendezné a keleti vasút és a kelet-romániai kárpótlás kérdését, hanem eltérve merev álláspontjától, e részben is törekednék bizonyos compromissum utján Törökországgal rendbe jönni. Mert annyi bizonyos, hogy a Balkánon és általában a Keleten a hatalmi egyensúly fen- tartásának legnevezetesebb tényezői, melyeknek ez leginkább érdekükben is van, Törökország, Bulgária és ez a kettős monarchia. Nem akarok most hosszasabban e kérdésekre rámutatni. Elég volt most ezeket csak nagy vonásokban jeleznem. Csak befejezésül még pár szót a szerb mozgalmakról. Szerbiának nagyon figyelembe kellene vennie — erre szükséges őt figyelmeztetni — azon nagy szolgálatokat, melyeket a múltban ez a kettős monarchia, különösen a magyar nemzet részéről tapasztalt, mert hiszen épen magyar államférfiak voltak azok, a kik nemcsak királysághoz és területi nagyobbodáshoz segitették, hanem mikor existentiája forgott koczkán, e veszélyt elhárították ; hiszen ha mi nem lépünk közbe, nem tudom, a bolgár háború nem vezetett volna-e Szerbia önállóságának a föld színéről való teljes eltüntetésére. Nagyon megfontolhatnák, hogy ámbár sokszor akadékoskodtak velünk szemben, a kettős monarchia, különösen a magyar nemzet barátságos hajlamánál fogva mindig nagylelkű volt a kis nemzet iránt és nagy súlyt helyezett annak barátságára, pedig mi sokkal kevésbbé szorulunk erre, mint ő, mert a mi erőnk Szerbia nélkül is sokkal nagyobb, mint az övék. És ha most egész türelemmel, mondhatnám túlságos flegmával viseljük el szurkálódásait, nem azért tűrj ük azokat egy darabig, mert nem éreznek magunkat elég erősnek, hanem a nagyhatalom nagylelkűségéből folyólag és nem a mi érdekünk, hanem az övé kívánja, hogy ne rontsa meg teljesen velünk a régi barátságot és ne provocálja e nagyhatalom részéről hatalmának éreztetését. A mint az albizottságban kijelentettem, én bízom abban, hogy külpolitikánk vezetése az általam kifejtett eszméknek megfelelő irányban mozog és pedig oly önálló erélylyel és kezdeményező bátorsággal, a minőt Andrássy Gyula gróf óta nem igen tapasztaltunk. Ezért bizalommal viseltetem a minister ur külpolitikája iránt és költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés.) Zboray Miklós jegyző : Okolicsányi László ! Okolicsányi László : T. országos bizottság ! Imént a bizottság egy igen t. tagjának ajkairól oly felszólalás hangzott el, a melyre nagyon röviden és csak azért kívánok retlectálni, nehogy ha ez a felszólalás ellentmondás nélkül marad, az félreértésekre adhasson alkalmat. (Halljuk!) Molnár János igen t. bizottsági tag ur azzal a kívánsággal fordult a külügyminister úrhoz, tegye meg a kezdeményező lépéseket a pápa világi hatalmának helyreállítására s ez irányban a legnagyobb erélylyel járjon el. Igen t. barátom e kívánságának kifejezése alkalmával apostrophálta az egész katholikus vallás érzelmeit s én ezáltal nagyon találva érzem magamat, mert katholikus ember vagyok, s azok közé tartozom, kik a vallásos életet és a vallást mind magánéletben, mind az ifjúsági nevelésben mindig nagyon komolyan vették, azonban a politikába soha át nem vitték. (Helyeslés). Erről az álláspontról határozottan ellentétbe kerül az én felfogásom Molnár János t. barátoméval. Pedig látszólag a mi czélunk egy volna, mert hiszen ő czélul a pápa tekintélyének nevelését tűzte ki, s ennek a nagy tekintélynek fentartása és mennél nagyobbá tétele az én
