A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
11. ÜLÉS. czélom is. Az ut azonban, mely e czélhoz vezet, szerintem egészen más mint ő szerinte. Az én meggyőződésem szerint a római pápának az az óriási tekintélye, a melylyel ma az ő erkölcsi állásánál, a lelkiekben való hatalmánál fogva az egész világ előtt bir, iszonyú alacsony fokra sülyedne le, ha ő egy ilyen kis- rangu államocskának lenne a világi fejedelme, mivel akkor lehetetlen volna az ő hatalmát és tekintélyét máskép megmérni, mint a hogy más világi államok súlyát és tekintélyét szoktuk mérni. Én tehát épen ebből a szempontból, épen a pápai szék tekintélye szempontjából nem kívánnám ennek a világi hatalomnak visszaállítását, nem kívánnám különösen annak árán és annál kevésbbé, hogy emiatt egy velünk barátságos államnak és szövetségesünknek egységét és belső békéjét megbontsuk s a vele fennálló jó viszonyt veszélyeztessük. (Helyeslés. Mozgás.) Áttérve már most a jelenleg tárgyalás alatt lévő külügyi kérdésekre, szintén nagyon röviden kívánok nyilatkozni. Megemlékezem elsősorban arról, hogy ebben a mi országos bizottságunkban évek óta állandó és folytonosan ismételt panasz és kifogás volt a külügyminister balkáni politikája ellen abból a szempontból, hogy mi a Balkánon a mi hatalmi állásunkhoz és érdekeink fontosságához nem méltó alárendelt szerepet játszunk. Még a legutóbbi delegatióban nekem is volt szerencsém a t. külügyminister úrhoz azt a felhívást intézni, hogy ne elégedjék meg tovább ezzel a szereppel, hanem törekedjék oly állást elfoglalni a balkáni politikában, a mely Ausztriát és Magyarországot megilleti, t. i. vezető és döntő szerepet vigyen. Azok után, a mik a legutóbbi hetekben történtek, megelégedéssel konstatálom, hogy a külügyminister ur rálépett arra az útra, a melyet mi kívántunk és sürgettünk. Végre egy erélyes és határozott lépés történt, a melylyel a Balkán ügyeiben Ausztria és Magyarország az irányadó és vezető szerepet magához ragadta. Ezt pedig, t. országos bizottság, én a dualisztikus monarchia igen fontos érdekének tartom. Nem mintha kalandos törekvéseink volnának. Nem hódítási vágy, nem kapzsiság vezeti politikánkat, nem is szabad, hogy ez vezesse. Politikánkat a földrajzi fekvés írja elő. Mi nyugati czivilizáczióval biró, kulturáltam vagyunk, exponálva Európa keleti részére. Feladatunk, hogy a kultúrát, a czivilizácziót toljuk előbbre, a Kelet felé. Minél inkább sikerül e feladatunkat betölteni, annál inkább biztosítjuk saját államéletünkben a nyugalmat, a békés fejlődést és a haladást. E feladatunk betöltésére jelentékeny lépést tett előre a külügyministerium, mikor a magyar közvélemény osztatlan helyeslése mellett azt tanácsolta ő Felségének, hogy azokat a tartományokat, a melyeket eddigi csapataink megszállva tartottak, állandó és felbonthatatlan jogi kapcsolatba hozza velünk. Örültünk, hogy e tény megtörtént, még inkább, hogy e fejedelmi elhatározás nyíltan és kifejezetten a magyar szent korona ősi jogaira való hivatkozással történt. Végre örültünk és örülünk most már néhány héttel az esemény megtörténte után különösen annak, hogy ennek megtörténte Törökországhoz való barátságos viszonyunkat meg nem zavarta és nem is veszélyezteti. Óhajtjuk, hogy Törökország jelenlegi birtok- állományát teljes épségben és sértetlenül fen- tartsa azon a területen, a melyet Európában még elfoglal, erősödjék, haladjon és virágozzék, de arról a szerepről, a mely minket a Balkánon és Európa Keletén megillet és a melynek betöltése érdekeink helyes előmozdítása szempontjából nélkülözhetetlen, a legjobb barát kedvéért sem mondhatunk le. Kérem tehát a t. minister urat, hogy a szerencsésen kezdett irányban, t. i. a balkáni politikában való első és vezető szerep megtartásában maradjon meg bátran, teljes kitartással továbbra is és ettől magát eltérittetni ne engedje sem a külföldön, sem a belföldről jövő olyan tendentiák által, a melyek bizonyos merész és kalandos álmok hajhászása közben a létező rendet és a consolidált állapotokat kívánják megbontani. De e mellett, ha a minister ur, különösen a Balkánnal szemben erélyes és határozott külpolitikát akar folytatni, tekintettel kell lennie azokra az erőforrásokra is, a melyek politikájának folytatását biztosítják, a melyek itt az ország belsejében az ő hátvédét képezik. Érvényesíti tehát befolyását mindenkor abban az irányban, hogy a consolidatio magában az országban, belügyeinkben, úgy Ausztriában, mint Magyarországban, mint az ezen két állam közti viszony tekintetében teljes mértékben biztosítva legyen, hogy itt nyugalom és békesség uralkodjék. E külpolitikai szempontból is fontos czél pedig csak úgy érhető el, ha Magyarország teljes állami souverainitása elismertetik, minden téren érvényre jut és minden, bárhonnét jövő, ellenkező tendentiával szemben megvédelmez- tetik a dualismusnak az az alapelve, hogy Ausztria ám legyen Ausztria és az egyik független állam, Magyarország azonban a magyaroké és nem lehet más, csak magyar. ( Úgy van!) Hogy Magyarország magyar legyen, az nekünk határozott követelésünk, (ügy van!) akaratunk, a melyet ennek az országnak, a mi uralkodónknak és uralkodóházunknak fenmaradása érdekében minden körülmények között, mindenkivel szemben érvényesíteni kell. Hogy Ausztria német legyen, legfölebb óhajtásunk lehet és óhajtásunk volna is, azonban Ausztria belügyeibe beleszólásunk nem lévén, az ott történő dolgok menetét meg nem változtathatjuk. Magyarországon azonban a fejlődésnek csakis abban az irányban szabad tör4 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
