A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
X. ÜLÉS. 123 károsodásával járna. Hát én kénytelen vagyok az ott hangoztatott felszólalásokat komolyan venni, mert ha egy komoly testület tárgyal ilyeneket, nincsen okom, hogy tárgyalásának komolyságában kételkedjem. Magyarország mezőgazdasági állam, Ausztria pedig ipari állam, én tehát nem hinném, hogy bármiféle károsodás is érhetné Ausztriát, főleg akkor, ha a szállításokban való részesedés aránya, a mint azt Nagy Ferencz t. barátom is kimutatta, 63 és 32%-os arányt tüntet fel. Az összes szállításokban benne vannak a mezőgazdasági szállítások is és ha igy áll az arány, akkor Ausztriát károsodás nem érheti, mert az összes szállításokat tekintve Magyarország van nagy hátrányban és alaptalan az az állítás, mintha mezőgazdasági szállítások folytán a quota a mi javunkra dőlne el, ők pedig károsodást szenvednének, mert mél- tóztassanak mindig az összes szállításokat venni irányadóul. Másrészről, ha teljesen elérjük is a quota-arányt az ipari szállításoknál, — s erre nagy súlyt helyezek s azt hiszem, a t. országos bizottság minden tagja osztozik ebben — még akkor is teljesen jogosult, hogy a mezőgazdasági és élelmezési szállítások terén Magyarország előnyben maradjon, mert hiszen az összes közös intézmények székhelye Bécs, az összes közös ministeriumok személyzetének kiadásai mind ide, az osztrák állampolgárok kezébe folynak, itt van az Arsenal, Ausztriában van a wiener-neustadti katonai akadémia, a katonai földrajzi intézet, a katonai lovaglóintézet és számos más közös intézmény. Idejárul még, hogy a mint a hadügyminister ur képviselője maga is jelezte, a magyar tisztek számaránya 25 százalék és ez az arányszám csak az alantas tiszteknél valamivel kedvezőbb, ellenben a felettes tiszteknél Magyarország részére még sokkal hátrányosabb. Ezen tisztek fizetésének a quota-arányban való viselése tehát szintén Ausztria javára esik. Még mindig Magyarország van tehát hátrányban, még mindig Magyarország élvez kevesebb anyagi előnyt a közös költségekhez tartozó kiadásokból, mint Ausztria. Annál inkább az utolsó fillérig ragaszkodnunk kell tehát ahhoz, hogy a kiadások Magyarország részére legalább is a quota arányában térüljenek meg, mert különben, ha Magyarország mindig csak áldozatokat hoz, a melyek megfelelő módon meg nem térülnek, az ország teljesen elszegényedik és plane a felemelt quota súlyosabb terheit egyáltalán nem fogja megbirni. A had vezetőségnek, a hadsereg fentarthatásának érdeke is tehát, hogy a gazdasági egyensúly Magyarország és Ausztria között teljesen helyreállittassék, mert különben Magyarország nem lesz képes a nagy hadi kiadások terhének elviselésére, ha tőle állandóan többet vesznek el, mintsem visszaadnak. Még csak arra óhajtom felhívni a t. hadvezető- ség figyelmét, a mit részben már Nagy Ferencz t. bizottsági tagtársam is hangsúlyozott, hogy, mivel a hadvezetőség maga nem ismerheti mindazokat a gyárakat és iparokat, a melyek Magyarországon a hadi szükségletek kielégítésére alkalmas czikkeket állítanak elő és gyártanak, méltóztassék a kereskedelemügyi ministerium részéről a tájékozást oly irányban is igénybe venni, hogy ne csak az eddig szállító, hanem uj, alkalmas gyárak és iparosok is részesüljenek a megrendelésekben, hogy az egész országra szétárasztassék az ország terhére megszavazott nagy hadi költségeknek ilyen utón való visszatérülése. Nem akarok itt specialiter sem egyes gyárakat, sem egyes iparokat felemlíteni ; különben is látom a hadvezetőségnél, a mint előre bocsátottam, az utóbbi időben a jóakaratot, hogy e részben is az ország érdekét szem előtt tartani törekszik és a magam részéről ezek előadása után hozzájárulok az albizottság javaslatához. (Helyeslés.) Semsey László gr. jegyző' : Chorin Ferencz ! Chorin Ferencz : T. országos bizottság ! Hoffmann tisztelt altábornagy ur szives volt az általános vitában tartott beszédemnek a hadseregi-szál- litásokra vonatkozó részére reflectálni. Már az ildomnál, az előzékenységnél fogva is válaszolnom kell erre, annál is inkább, mert a beszédében foglalt felvilágosítások engem ki nem elégítenek. Elsőben is azt mondotta, hogy a múlt sérelmeit felhozni felesleges, mivel a kormány és a hadügyminister közt megállapodás történt, mely a viszonyokat javítani van hivatva. Én a múltban szenvedett sérelmek felhozását azért tartottam szükségesnek, hogy úgy a közvéleményt, mint magát az igen t. hadügyminister urat meggyőzzem arról, hogy Magyarország a quotát messze meghaladó áldozatokat hozott a közös hadseregnél és oly sérelmeket szenvedett, a melyek megszüntetése az igazság, a méltányosság és saját érdekeink szempontjából többé el nem halasztható. De felhoztam azért is, mert az 1900-tól az 1904. év végéig szenvedett sérelmeinket még tetőzték az 1905-iki kimutatások, a melyek igazolják, hogy ez egy évben a hadsereg beszerzéseinek felosztásánál Magyar- ország kerek 17 miihó koronával károsodott, a mi a quota tetemes felemelésével egyértelmű. Igazolnom kellett tehát, hogy a megállapodás s az országos bizottság határozatai után is a viszonyok e tekintetben nem javultak, hanem évről- évre rosszabbodtak. Fel kellett hoznom végül, annak igazolásául, hogy a megállapodás sem hajtatott végre, hogy 1907-ben a megállapított tényék szerint Magyarország károsodása ép oly nagy, mint a milyen 1905-ben volt. Ez épen a kérdés lényege, a melyre igen szerettem volna, ha a hadügyminister ur nevében positiv nyilatkozat történik. Beigazoltam beszédemben, hogy Magyarország valóságos károsodása a kimutatottnál sokkal nagyobb, mert először oly tételek vétettek számba, a melyek nem ipari beszerzések, másodszor oly tételek vannak Magyarország mezőgazdasági és ipari quotája terhére Írva, a melyeket a megállapodás szerint odaírni nem volt szabad. A két kormány közt létesült megállapodás szerint a közös hadsereg gyárai által beszerzett nyersanyag és 16» *
