A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
▼ X. ULES.. 113 habár mind a két határozati javaslat olyan természetű, hogy első tekintetre egészen helyesnek látszik, mégis még olyan ember is, mint én, a ki az abban kifejezésre jutott felfogással egyetért, kénytelen a határozati javaslatok elfogadása ellen állást foglalni. Az egyik arra vonatkozik, hogy a hadügy- minister tiltsa el a tényleges állományú katonatiszteket attól, hogy a Danzers Armee-Zeitungban bármit is Írjanak és tiltsa el a tiszti egyesületeket és casinókat, valamint az egyes tiszteket is attól, hogy a Danzers Armee-Zeitungra előfizessenek. Az intentio, a mely t. barátomat ezen határozati javaslatok benyújtásánál vezette, tökéletesen helyes, de daczára ennek, mégis kérem a t. országos bizottságot, ne méltóztassék azokat elfogadni és pedig azért, mert az elsőnek a hadügy- minister ur már előbb eleget tett, mintsem a határozati javaslat benvujtatott volna, a második pontja a határozati javaslatnak pedig olyan intézkedést kiván, a mely nemcsak komolyan meg nem valósítható, hogy t. i. eltiltsa a tiszteket ennek a lapnak az olvasásától, hanem oly intézkedést kiván, a melynél attól lehet tartani, hogy nem is vezetne ahhoz a czélhoz, a mely t. barátom szeme előtt lebeg. Mert hiszen nagyon jól méltóz- tatik tudni, hogy sajtótermékekre vonatkozó bizonyos tilalom a legtöbb esetben épen annak a sajtóterméknek az előnyére van és csak annak a keresettségét és az iránta való érdeklődést alkalmas fokozni. És végre is,senkit valamely sajtóterméknek az olvasásától eltiltani nem lehet és egy ilyen tilalomnak a komoly végrehajtása sem lehetséges. A második határozati javaslat azt mondja, hogy a hadügyminister ur a következő költségvetésből hagyja ki mindazokat a tételeket, a melyek a 67 : XII. t.-cz. értelmében közös ügyekre nem vonatkoznak. Abban a költségvetésben, a melyet a hadügyminister ur előterjeszt, semmiféle olyan tételnek helye nincsen, a mely nem közös ügyekre vonatkozik. Ez a költségvetés kizárólag a hadseregnek költségvetése és ennélfogva kizárólag a hadseregnek szükségleteire vonatkozó előirányzatot tartalmazza. Erre a határozati javaslatra vonatkozólag azt kell mondanom, hogy az már magában véve is tárgytalan, mert hiszen a költségvetésben úgysem foglaltatik semmi olyasmi, a mi nem képezne közös ügyet. De az a beszéd, a melylyel Zichy Miklós t. barátom ezen határozati javaslatának a beterjesztését kisérte, támpontot nyújt nekem arra nézve, hogy ő tulajdonképen mit kiván a költségvetésből kihagyatni. Elsősorban is megemlítette a katonai nevelésnek az egész terét, az összes katonai intézeteket és okoskodása az volt, hogy miután a katonai intézetek növendékei nem katonák, nem tartoznak katonai fegyelem alá, a katonai intézetek tulajdonképen hadkiegészítő intézetek, a hadkiegészités pedig nem képez közös ügyet ; de ha még ezen katonai intézeteket közoktatási intézményeknek tekintjük is, mint ilyenek sem képeznek közös ügyet és ennélfogva ezek- A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság nek a közös kölstégvetésben helyük nincsen. T. barátom tehát kizárólag az 1867 : XII. t.-cz. szavaiból indul ki. Erre alapítja egész okoskodását és határozati javaslatát. Figyelmeztetem azonban t. barátomat, hogy az 1889-iki véderótör- vény azt az állapotot, a mely az 1867 : XII. t.-czikk szerint fennállott, megváltoztatta, mert a véderőtörvény 16. §-ának értelmében a közös hadsereg és hadi tengerészet kiegészíttetik a c) pont alatt megnevezett közös hadseregbeli képzőintézetek növendékeinek besorozása által. A véderőtörvény későbbi szakaszaiban is van még szó ezen katonaképző intézeteknek a végzett növendékeiről, ezeknek különböző kötelezettségeiről a szerint, a mint kincstári, vagy alapítványi Hélfizetéses, vagy egészen ingyenes helyeket élveztek. E szerint tehát a dolog ma tényleg úgy áll, hogy a véderőtörvény ezeket a nevelő intézeteket a hadsereget kiegészítő intézeteknek elismerte és törvényesítette azt az állapotot, hogy ezek a hadügyministernek vezetése alatt álló hadseregnek intézeteit képezik, mert hiszen a törvény ezt a kifejezést használja : közös hadseregbeli képző intézetek. Azt a felfogást, a melyet Zichy Miklós t. barátom és megengedem, hogy vele együtt nagyon sokan helyesnek vallanak, egy uj véderótör- vény megalkotásánál lehet érvényesíteni, ha az politikailag czélszerünek fog mutatkozni ; a jelenlegi véderő törvény alapján azonban a katonai nevelő- és képzőintézetek költségének a hadsereg költségvetésében van helye. Felemlítette t. barátom a hirtenbergi, soproni és hernalsi intézeteket is. Ezekre vonatkozóla0 Hoffmann altábornagy ur már volt szives válaszolni. Én a magam részéről, közjogi szempontból, csak azt kívánom megjegyezni, hogy ezen intézetek tulajdonképen olyanok, a melyekben a hadseiéghez tartozó személyek bizonyos társadalmi és humanistikus szükségleteinek kiegészítéséről történik gondoskodás. A hirtenbergi intézetbe katonatiszteknek teljesen elhagyott árva gyermekeit veszik fel hároméves koruktól és nevelik fel őket. Ez tehát tulajdonképen ezeknek a katonatiszti családoknak egy socialis szükségletét elégíti ki. A hernalsi és soproni leányneveló intézeteknél is úgy áll a dolog. Igaz, hogy a leányok nem tartoznak a hadsereghez, de a hadsereghez tartozó férfiak családjaihoz leányok is tartoznak, a kiknek neveltetése a cultura és a társadalom érdekében csak humanisticus gondoskodást jelent. . . Ebből a szempontból tartatnak fenn ezek az intézkedések, a mint azt igen helyesen az altábornagy ur ő excellentiája is felemlítette. Körülbelül ugyanezeket mondhatom, t. országos bizottság, azokra az elemi iskolákra nezve is, melyeket t. barátom szintén felemlített, t. i. a blumaui lóporgyárnál, valamint a Pólában fennálló elemi iskolákra vonatkozólag. Kétségtelen dolog, hogy a közoktatásügy nem közös ügy, de olyan nagy intézményeknél, a melyek sok embert foglalnaplója. 1908. I®
