A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
112 X. ULES. oly támogatásban, mint a polgári kiszabadultakat. Jelenleg még a statisztikai adatokat gyűjtjük, hogy tisztába jöjjünk az átalány nagysága iránt. Még egyszer visszatérek Thaly bizottsági tag urra, a ki a régi rendszerű nyugdíjasokat ajánlja a hadügyminister ur figyelmébe. A badügyminister ur teljesen egyetért vele. Katonai nyugdíjügyünk valóban szomorú lábon áll ; törvényünk 1875-ből való s még a G00 koronás minimum alapján áll. Mondhatom, megdöbbentő az a helyzet, a mely feltárul annak szeme előtt, ki e részben a viszonyokat ismeri, s a mely elképzelhető, ha tekintetbe vesszük, hogy a nyugdíjasok 63%-a századostól lefelé eső rangfokozatban áll, rövid szolgálati idővel, és hogy nehéz szolgálatunkban majdnem lehetetlenség a csapatnál kisebb rendfokozatban 30—35 évnél tovább szolgálni. Elkerülhetetlenül szükséges lesz, hogy a kormányok engedjenek a hadügyminister régóta folyó sürgetésének a nyugdíjügy rendezése dolgában. Igaz, hogy a régi rendszerű nyugdijak felemelésére az 1900. év utáni tételekre' és létminimum felemelésére 600 koronáról 1200-ra az első évben 3,200.000 K szükséges, a mely összeg évenként 2’4%-kal csökkenne, úgy hogy e tétel 14—15 év múlva eltűnnék a költség- vetésből. Ép úgy segélyre szorulnának a naponkénti pár fillérre utalt legénységi rokkantak, a mi évenként 444.000 K-át tenne ki, 8É1% évenkénti fogyatékkal, úgy hogy ez a tétel 12 év alatt tűnnék el. A teljes nvugdijigénynek 35 évi szolgálatra való leszállítása és a legénységi nyugdijak tűrhető rendezése évenkint ugyanannyival fokozódó évi 180.000 K-át tenne szükségessé 20 éven át, a mikor azután elérné a legmagasabb terhet, a 3y2 milliót. Addig, mig e kérdés megoldható lesz, a hadügyminister ur kénytelen kegy dijak kieszközlése által segíteni a legnagyobb nyomoron, a mely kegydijak összege a most tárgyalás alatt lévő költségvetésben is körülbelül 500.000 K hiteltúllépést okoz. Bernáth képviselő ur a póthiteleket kifogásolja. Teljesen egyetért vele a hadügyminister ur. De a meddig az utolsó évek kiszámíthatatlan áremelkedései tartanak és a mig az 1870-ben megállapított költségvetési módozat fennáll, melyen változtatni nincs a hadügyminister ur jogában, addig e hiteltúllépések nem szűnhetnek meg. Végre Molnár János t. bizottsági tag ur felszólalására a vasárnapok megszentelését illetőleg csak a szolgálati szabályzatra utalható, a mely az istentiszteletet szabályozza és a hadügyminister ur határozott rendeletéire, a melyek e vasárnapi szünetet szigorúan megparancsolják. Minden olyan esetben, a mikor eltérést méltóztatnak tapasztalni, kérem a concret esetet határozottan megjelölni. Mi azt vizsgálat tárgyává fogjuk tenni és az orvoslás nem fog elmaradni. A mi a 16. huszárezredet illeti, az ügy itt is meg lesz vizsgálva, annyit azonban már most is megjegyezhetek, bogy midőn több ünnep esik egymást követő napokra, a lovas csapatoknál lehetetlen a teljes pihenés, mert a lovakat szerencsétlenségek elkerülése végett nem szabad egymásutáni napokon pihentetni. Molnár János t. bizottsági tag ur felhozta még a hadkiegészítő kerületek rendezését is. Erre megjegyzem, hogy időközökben azoknak a rendezését nem lehet folytatni, mert ez igen nagymérvű előkészületekkel járna és a mozgósítási előkészületeket zavarná. Azt a példát, a melyet felhozott a nyelvbajok eltüntetésére, hogy t. i. össze is keverhetjük a legénységet és nem kell azokat egy és ugyanazon kiegészítő kerületből vennünk,— és itt utalt Olaszország és Németország példájára — nem acceptálhatom. Olaszországnak ugyanis különleges viszonyai vannak. Uj állam, számos kisebb államból jött létre. Ott még a lakosságban különféle traditiók és aspiratiók élnek, a melyek esetleg egy komoly válság alkalmával igen veszedelmesen törhetnének elő, hogyha az azokat tápláló különböző emberek együtt vannak. Ugyanez áll Németországra nézve is a keleti és nyugati határon, az azonban egy gazdag állam, a mely megteheti azt, hogy a vegyes kiegészítési rendszer következményeivel számolva, más csapatoknak a határon való elhelyezésével védekezhetik azok ellen. A mi szempontunkból, a hadügyminister ur véleménye szerint, ez még csak kívánatos sem volna, és megfontolásra ajánlom azt a körülményt, vájjon épen Magyarország szempontjából czél- szerű lenne-e annak a bevallása, hogy mi hasonló viszonyok között élünk és nem az ellenkező czélt érnók-e el a magyar nyelv terjesztése tekintetében ilyen intézkedéssel s nem volna-e aggályos épen a nemzetiségeket arra a tudatra hozni, hogy terjeszkedésüktől fél a magyar nemzet. (Helyeslés.) Ezekkel, azt hiszem, kimerítettem mindazokat a kérdéseket, a melyeket a t. bizottsági tag urak felhoztak és azért kérem a t. országos bizottságot, hogy a költségvetést általánosságban elfogadni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur kíván a zárszó jogával élni. (Halljuk! Halljuk!) Okolicsányi László előadó : T. országos bizottság ! Azok után az alapos fejtegetések után, a melyekben a hadügyminister ur képviselője az általános vita során felhozottakra válaszolt, az én feladatom igen szűk körre reducálható. Nem mulaszthatom el azonban elsősorban, hogy ki ne fejezzem köszönetemet a t. hadügyminister ur iránt azért, hogy mindjárt az általános vita elején szembeszállóit azokkal a nyugtalanító hírekkel, a melyeket én voltam bátor itt bejelenteni az ágyuk szerkezetére vonatkozó panaszok tekintetében. Azt hiszem, a közvéleményt meg fogja nyugtatni a hadügyminister urnák az a határozott kijelentése, hogy emberileg belátható időre az ágyuknál valami uj beszerzés tervbe véve nincsen, úgy hogy az egyelőre szóba sem kerülhet. Ezek után kötelességem reflectálni arra a két határozati javaslatra, a melyet Zichy Miklós gróf, t. barátom nyújtott be. Előre bocsátom, hogy
