A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
X. ÜLÉS. Ill Ezt a panaszt osztja a hadügyminister ur is, mert jól tudja méltányolni annak az értékét, ha az ezredeknél a legénységgel magát érzésben és nyelvben teljesen megértő tisztek vannak, de 1901-ben lett csak megállapítva az uj nevelési rendszer, tehát lehetetlen, hogy 1908. előtt az ezen rendszer alapján kiképzett hadapródok lépjenek a hadseregbe, s ezek csak 1911-ben, három '. .etnek tisztek. Nem lehet tehát előbb észrevehető hatása a tett intézkedéseknek. Tomisics bizottsági tag ur felszólalására elismeri a hadügyminister ur, hogy a hadsereg mindenkor kitűnő tiszteket kapott Horvátországból és igen sajnálja azok megfogyatkozását. Az okokat azonban ne a katonai iskolákban keressük, hanem talán a polgári iskolák merev autonómiájában, minek folytán a tanulók használhatósága mindinkább szükebb körre szorul és mindenesetre a Határőrvidék megszüntetésében, a mi szükséges lehetett politikai, de mindenesetre sajnálatos katonai szempontból. Mellesleg megjegyzem, hogy az egész gyalogság és vadászok horvát nyelvű állománya 6'75%. Kellett 1906-ban 57 tiszt pótlásra, kijött az iskolából 68 hadapród. Van most az akadémiák első évfolyamában 7 horvát, tehát az évi horvátszükséglet 12% a magasabb kiképzésnél. A mi a kívánt uj horvát alreáliskolát illeti, erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy arra jelenleg szükség nincsen, sőt nem is volna jó ilyet felállítani, mert a kiképzés folytatására nem volna azután hozzá csatlakozó főreáliskola, és igy a főreáliskolában helyet nem találó ifjakat megint csak a hadapród-iskolába kellene beleszoritani. Azt igenis ígérhetem, hogy ha valamikor szükségesnek fog mutatkozni egy uj alreáliskola létesítése, az akkori viszonyok szerint alaposan fogjuk mérlegelni, melyik ország melyik vidékén mutatkozik erre szükség, s akkor ehhez képest fog a kérdés — természetesen a t. országos bizottság hozzájárulásával — megoldatni. A csapattisztek pótlására elég a két hadapród-iskola Horvátországban, de még Liebenauban is tanulnak horvátul. A strassi alreáliskolában 200 ifjú részesül horvát nyelvű oktatásban ; volna azonkívül elég hely a két akadémiában is, ha jelentkeznének érettségizett ifjak. Thaly bizottsági tag ur a katonaorvosok kérdését hozta szóba, a mely két irányban lesz megoldandó : először a katonai tekintély emelését illetőleg, s ez az oldala a kérdésnek jelenleg megvizsgálás és megfontolás alatt áll. A katonaorvosok helyzetét szemben a tisztekkel abból a szempontból is kell bírálni, hogy utóbbiak a hadiczikkelyekre felesketve lévén, minden körülmények között a golyózápor elé kell államok, mig a katonaorvosi tisztikar nincs azokra felesketve és bár készséggel elismertetik, hogy hivatásuk őket gyakran szintén a golyózápor elé álhtja, de ezen körülmény mindazonáltal mégis más elbírálás alá esik. (Úgy van!) A másik oldala a kérdésnek az anyagi kérdés, a mely iránt a hadügyminister ur már legközelebb megkísérli a javítást, remélhetőleg sikerrel. Már a jövő költségvetésben gondoskodni szándékozik, hogy ezen visszás állapotok, melyek itt fenforog- nak, fokozatosan vagy talán egyszerre megszün- tettessenek. A katonai orvosok megfogyatkozásának okát különben ne méltóztassék csakis a katonai intézményben keresni. Fogynak az orvosok a polgári életben is. Hamarjában csak az osztrák egyetemekről tudom, hogy ottan az orvostanhallgatók száma az utóbbi kilencz év alatt negyven százalékkal apadt ; kilencz évvel ezelőtt 5000-nél több orvostanhallgató volt, most csak 2400. (Felkiáltások : Nálunk is igy van !) A mellett a polgári életben is mind erősebben követelik a törvények az orvosok alkalmazását társulatoknál, egyesületeknél, intézeteknél és a közigazgatásban. Ezek legszívesebben a katonaságtól hívnak el orvosokat és számos kérvény érkezik a hadügyministerhez orvosok átengedése miatt, a mely kéréseknek ő természetesen nem bir eleget tenni. A mi a fiatal orvosok vezénylésének az egyetemekre való elosztását illeti, figyelemmel kisérjük a kérdést és remélem, hogy a jövő évtől fogva — a mennyiben az illetők nyelvtudása megengedi — segíthetni fogunk a mai állapotokon. Babies bizottsági tag ur kérdi, miért hívjuk a horvátországi ezredeket császári és királyi magyar ezredeknek. Erre csak azt válaszolhatom, hogy azok a katonai névkönyvben zárjelben hor- vátoknak vagy szlavónoknak is vannak elnevezve. A hadügyminister ur köteles ez elnevezést megtartani, egyszerűen azért, mert az 1868 : III. t.-czikk 1. §-a azt mondja, hogy Magyar- és Horvátország csak egy államközösséget képez és a 10. §. határozottan csak egy állampolgárságot ismer el. ( Élénk helyeslés.) Ennélfogva a megnevezett ezre- dekben csak magyar állampolgár szolgálhat, horvát illetőséggel. (Élénk helyeslés.) Ha őket másként jelölnénk meg, a törvény ellen vétenénk. (Élénk helyeslés.) Szivák bizottsági tag ur felhozta a rabsegélyezés ügyét. Erre nézve megjegyzem, hogy a katonaságnál ezt másképen kell elbírálni, mint a polgári életben. A katonarab a fogságból ismét katonai szolgálatához tér vissza, senki sem veti ott szemére elszenvedett büntetését és annak idején úgy, mint bajtársai, ő is kilép a polgári életbe. Hogy itt azután lehet-e oly distingválást tenni, hogy a ki büntetve volt, az külön jutalmat is kapjon, az már bajos. (Derültség.) Másképen áll a dolog a tovább szolgáló altisztekkel és tisztekkel, a kik közvetlenül a polgári életbe lépnek ki, büntetésük elszenvedése után. Ezek segélyre szorulnak. Hálásán fogadta a hadügyminister ur, hogy e kérdésben mindkét állam rabsegélyző-egyletei hozzá fordultak és az ügy mindenesetre megoldást fog nyerni, mihelyt a" két egylet egymással megegyezett, mily módon egyesülhet egységes tevékenységre a hadsereg rabjaira nézve. Valószínűleg bizonyos átalányért fogja részesíteni a rabokat ugyan
