A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. UI.HS. 139 pontban formulázták azokat a kívánságokat, a melyeket mi a kiilügyminister urral szemben támasztottunk. Ezen hat pont közül egyikre vonatkozólag, a mely a eonsulatusoknak magyar törvénykönyvekkel leendő ellátásáról szól, kijelentette a külügyminister ur, hogy ez már folyamatban van, és igy a bizottság nem tartotta szükségesnek ennek a határozati javaslatnak a megújítását. Egy másik határozati javaslatot illetőleg, a melyet Zboray Miklós t. tagtársunk adott be annak idején, és a mely arra vonatkozik, hogy a consulatusok működéséről évi jelentések terjesztessenek a delegatio elé, azt a felvilágosítást adta a külügyminister ur, hogy a mennyiben kereskedelmi érdekeink veszélyeztetése nélkül ezek a jelentések nyilvánosságra hozhatók, ez egyrészt a magyar kereskedelemügyi, másrészt pedig a magyar földmivelésügyi minister által tényleg meg is történik. Ennek folytán az albizottság nem tartotta szükségesnek azon határozati javaslat megújítását sem. Marad még négy pont, három a Sághy Gyula határozati javaslatából és a Szivák Imre határozati javaslata. E közül a négy pont közül is az egyikre nézve részben kielégítő választ adott a külügyminister ur, a mennyiben kijelentette azt, hogy a magyar zászló használatát illetőleg fennálló szabályok szorosan végrehajtatnak, ennek folytán Sághy határozati javaslata első pontjának ezt a részét szintén el lehetett hagyni. Maradt már most az a követelmény, a mely a czimerre vonatkozik, továbbá az, a mely a felekkel való magyar nyelvű érintkezésre vonatkozik, a mely a magyar hatóságok és a külügyi hivatalok közötti levelezésre vonatkozik és negyedszer, a Szivák Imre által formulázott határozati javaslat, a mely arra vonatkozik, hogy a magyar közjog a diplomat iái vizsgánál kötelező tantárgyul vétessék fel. Az igaz, hogy a külügyminister ur ezeknek a kérdéseknek majdnem mindegyikére megnyugtató válaszokat adott, de mivel ezek a követelmények tényleg végrehajtva nincsenek, mégis szükségesnek tartotta az albizottság azt, hogy a határozati javaslatoknak ezen részeit megujitsa. Ezeket tehát egy határozati javaslatban összefoglalva, vagyok bátor az albizottság részéről a t. országos bizottságnak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Zboray Miklós jegyző' : Szemere Miklós ! Szemere Miklós : T. országos bizottság ! őszinte hive vagyok az államok és népek szabad fejlődésének mindenütt, igy a Balkán-félszigeten is. A nemzetek gravitálását ép úgy nem lehet elfojtani, mint a honszerelmet vagy más igazi nemes érzéseket. Távol áll azonban tőlem minden érzelmi politika ; sőt kimondom minden köntörfalazás nélkül, hogy érzelmi politikát csinálni a legnagyobb luxus ; mi nem bírjuk meg ; hatalmasabb nemzetek is belebuktak. Tanulság reá III. Napoleon, a ki Miklós czár »mon grand ami« megszólítása miatt belement a krimi háborúba ; érzelmi világtól vezettetve csinálta az 1859-iki olasz hadjáratot és a mexikói expeditiót is. Az 1870-iki német háborúba szintén igy engedte magát belesodomi, igaz, készületlenül. A politikában hálára se számítsunk ; hisz akkor, emlékezetes közbelépésünk óta a szliv- niczai csata után a szerb nép örök hálájára gondolhatnánk. Én megvallom, a szerb népnek a legjobb in- dulatu, loyalis szomszédja vagyok, de nem emelem Szerbiát a többi Balkán-államok fölé, mint szivem bálványát. Külügyi kormányunk, úgy tudom, rokonszenv- vel nézi Albánia szabad fejlődését. Ebben a tárgyban interpelláltam 1903. deczember 15-én a külügyminister urat, a ki kielégítő választ is adott. Albánia és Yalona legyen és maradjon albán. T. országos bizottság ! Van egy Balkán-állam, a melynek lakossága a legmunkásabb, a legszorgalmasabb, a legkitartóbb. Népe uralaltáji faj, de ősi nyelvét elvesztette és nyelve tisztán szláv lett. Nem nehéz kitalálni, hogy a bolgárokról beszélek. Hadseregük mintaszerűen van organisálva, mozgósításuk oly gyors, hogy hübéruruknál, a szultánnál, akár a jövő szelamlikra meg tudnának jelenni tisztelegni Nagyon jó katonák, rendesen gyakorlottak a czéllövésben, nem úgy, mint ma a török hadsereg, a melynek megvan a kemény emberanyaga és a kitűnő Mauser-fegyvere, de töltényeket lőni nem kap soha, de soha ! T. országos bizottság ! Nekünk a bolgárok nem vétettek soha. Sem Ausztriának, sem nekünk nincs bolgár alattvalónk egy sem. Bolgár irredenta nálunk nem létezik, oda nem vonzódik tőlünk senki. Minden politikai érdekünk parallel megy és sehol nem ütközik. E mellett a Richelieu-féle elv szerint ók a szomszédunk szomszédai. Mi sem volna tehát természetesebb, mint hogy mi a bolgárokkal a lehető legjobb lábon legyünk. (Úgy van!) ők erősek, rájok lehet támaszkodni. Sokat volt alkalmam a japánokról beszélni, még a japán-orosz háború kitörése előtt, a képviselőházban is szóltam rólok 1902. április 29-én ; hát most meg azt mondom, hogy a Balkán-félsziget japánjai a bolgárok. Kitartó, munkás, vitéz nép, a kiket honorálni kell. Ez az ifjú nemzet megcsinálja az útját szabadon, egyedül, idegen segítség nélkül, csak hagyjuk, de ne akarjuk őket nyomni. Ne törődjünk azzal sem, hogy a fejedelmük fiát orthodox vallásban nevelik. Nem Konstantinápoly megvételéről van itt szó. Konstantinápoly, Drinápoly és vidéke lakossága török, marad is mindig török, nem kell azt félteni. Török és bolgár meg fogják egymást szépen érteni idővel ; a legkomolyabb elemek ók a Bal18*
