A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
HO XIX. ULKS. kánon. A törökökre is fog jönni — kívánom nekik — egy jobb korszak. T. országos bizottság ! Jó politika a józan ész politikája, a mely gyakorlatilag és humánusan felfogja a népek és nemzetek kölcsönös érdekeit. A Balkán-államok szabad fejlődése minket nem feszélyezhet, legkevésbbé pedig egy erős Bulgária. Kérem tisztelettel az uj külügyminister urat, hogy jövendő keleti politikánkat ebbe az irányba terelje. A külügyi költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Zboray Miklós jegyző : Sághy Gyula ! Sághy Gyula: T. országos bizottság! Azok után a részletes és beható tárgyalások után, a melyeket az albizottságban folytattunk és a t. külügyminister urnák exposéját kiegészítve, részben pedig a mi észrevételeinkre adott nyilatkozatai után, a külügyi politikánkkal ezúttal talán nem kell oly behatóan és részletesen foglalkoznom, mint foglalkoztam az albizottságban. E részben feladatunk ma inkább arra szoritkozhatik, hogy azon mozzanatokat emeljük ki egyrészt, a melyek felett a t. külügyminister ur nem nyilatkozott, mert nem nyilatkozhatott, őt állásánál fogva bizonyos tartózkodás és óvatosság illetvén meg, részben pedig, hogy kidomborítsuk mégis azon eszméket, azon irányokat és azon elveket itt is, az országos bizottság nyilvános ülésében, a melyeket külpolitikánkban szem előtt tartani óhajtunk. Annál inkább megtehetjük ezt a megszokott magyar őszinteséggel és nyíltsággal, mert minket e részben az a tartózkodás, a mely a külügyminister urat köti, alig köthet, sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy igv külpolitikánknak, külpolitikai érdekeinknek is csak nagyobb szolgálatot teszünk. A mi külpolitikánknak alapirányzata, alap- gondolata, azt hiszem, meg van adva európai helyzetünkben, meg van adva, a mint ezt már az albizottságban bátor voltam kiemelni, azzal, hogy mi Európa Nyugata és Kelete között mint kapocs ezen germán és szláv népek közé beékelve vagyunk elhelyezve és ez által természetszerű hivatásunk úgy a pangermani-mus mint a pan- szlavismus aramlata ellen vedgátul szolgálni és az európai hatalmi viszonyok egyensulyozóját képezni. Nekem meggyőződésem az, hogy ma a hár- masszöyetség elsősorban tehát Németországgal való szövetségünk, a mennyiben az Magyarország fejlődését és megerősödését is istápolja, az előbbivel szemben elegendő védfalat nyújt ; a pán- fzl1avi8ticus áramlat ellen pedig ma alig szükséges különösebb intézkedéseket eszközölni, tekintettel Oroszországnak az orosz-japán háború és a szomorú belviszonyok folytán bekövetkezett gyengülésére. e azért a jövőre nézve mégis szükséges ma már gondoskodni olyan politika követéséről, mely a Kalkan-áHamokban és népekben azt a szilárd meggyőződést keltse és tartsa fenn, hogy reánk támaszkodva, velünk szövetkezve szabad és független fejlődésüket biztosabban fogják elérhetni, mint Oroszország karjaiban feküdve és arra támaszkodva. Ugyanezen politika mellett Francziaország és Anglia barátságának megnyerése és ápolása adhat biztosítékot nekünk a jövőben a másik áramlat tulcsapongásainak ellenében is, és biztosíthatja a kettős monarchia fenmaradását és a dynastia hatalmi positióját. (Helyeslés.) Igen helyes tehát, hogy a hármasszövetség képezi a mi politikánk kiindulási pontját, a melyet az előadó ur igen bőven kifejtett, s melyet egy nagy magyar államférfiu, Andrássy Gyula gróf nagy conceptiójának és kezdeményezésének köszönhetünk. Én teljesen egyetértek a t. előadó ur fejtegetéseivel, melyek ezen hármasszövetségben Olaszországhoz való viszonyunkat illetik. Olaszország iránt a magyar nemzet mindig teljes rokonszenwel és barátsággal viseltetett és szomorúan szemléltük azt az elhidegedést, mely a két monarchia közt az újabb időben bekövetkezett, és a magam részéről csak megnyugvással és örömmel üdvözölhetem azt a fordulatot, melyet e részben újabban nemcsak a hivatalos Olaszország, hanem Olaszország közvéleménye is tanúsított. Nemcsak az olasz külügyminister, Tittoni nyilatkozata nyújt e részben megnyugvást, hanem az olasz sajtó túlnyomó részének nyilatkozatai is, melyek folytán Olaszország közvéleménye a kettős monarchia és Olaszország közti viszony tekintetében mindinkább barátságosabban alakul. Én nagy súlyt helyezek erre, mert már túl vagyunk azon a koron, a mikor pusztán a kormányok megegyezése és barátsága képezte a szövetségi viszony szilárd alapját, és habár elismerem Szemere t. tagtársam azon felfogását, hogy a külpolitikát egyedül érzelmi politika nem irányíthatja, kétségtelen, hogy az érzelmi politikával a külpolitikában számolni kell. Én csak azt tarthatom szilárd és biztos szövetségnek, a mely nemcsak a kormányok megegyezésén, hanem a népek kölcsönös érdekei és érzelmei azonosságán alapszik. Épen szövetségi viszonyunk megszilárdításának szempontjából nem lesz helytelen, ha rámutatok, hogy ezen szövetséges viszony Németországgal, melynek épen Magyar- ország volt mindig támasza a kettős monarchiában, utóbbi időben nagyon sok kívánni valót hagyott hátra. Épen az utóbbi időkben a nemzeti küzdelem idejében Magyarország nem tapasztalta a magyar állami függetlenség felfogásával szemben, a melyre pedig a magyarnemzet legérzékenyebb,azt a respec- tálást, a melyet épen Németország részéről megvárhatott volna. Igaz, hogy Bülow cancellár éles szemével észrevette azt a káros visszahatást, a melyet Magyarország elhidegülése, Magyarország bizalmatlansága a Németországgal való szövetséges viszonyra gyakorolhatna és jóindulatú, barátságos nyilatkozatok által iparkodott a terjedő bizalmatlanságnak gátat vetni. Bár ezt Bülow cancellár nem előbb tette, mint mikor Németországra nézve az isolatio veszedelmes jelenségei kezdtek mutatkozni és nagyon is szükségesnek 1
