A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
138 XIX UI.ES. lásokban, mint a bizottság jelentésében is különösen {elhivatott a külügyminister ur arra, hogy működését ebben az irányban érvényesítse es viszonyunkat Olaszországgal a lehető legbensóbbé tegye. " Mintha visszhangja lett volna e kívánságoknak Tittoni külügyminister ur beszéde ! És midőn megnyugvással és örömmel olvasom e meleg szavakat, a melyekkel az őszinte benső barátságot irányunkban Tittoni hangoztatta, ép oly örömmel kell constatálnom azt, hogy épen Tittoni külügyminister ur beszédében is bizonyítékát látjuk annak, hogy e téren teljesen megegyezik az ő felfogása Aehrenthal báró külügyminister ur felfogásával. És igy, látva azt, hogy ez irányban a mi külügy- ministerünk hü munkatársra talál az olasz külügyminister urban, remélhetjük, hogy a jó viszony és benső barátság, melyet Olaszországgal szemben oly fontosnak tartunk, a két külügyminister egyesült működése folytán csak fokozódni fog. Áttérek most, t. országos bizottság, felszólalásom második tárgyára. A külügyminister ur az albizottságban mondott egyik felszólalásában említette külügyi politikánk continuitását. Engedje meg a külügyminister ur, hogy különbséget tegyek a continuitas kétféle vonatkozása között, a mennyiben beszélni lehet a szándékok és a kitűzött czélok continuitásá- ról, de beszélni lehet az elért eredmények continui- tásáról is. Ennek a két irányú continuitásnak szemmel tartása mellett leszek bátor néhány szót az ő kijelentéséhez fűzni. T. országos bizottság ! Általánosan el van ismerve az, hogy az újabb korban külügyi politikánk alapját Andrássy Gyula gróf külügyminister fektette le, és hogy ó volt az, a ki a követendő irányokat kijelölte. Ezt elismerték utódai is egytől- egyig. Majdnem minden esztendőben volt alkalmunk az egymást követő külügyministerektől hallani azt, hogy ók az Andrássy által inaugurált politikának a folytatását képviselik és hogy külügyi politikánknak ebben az értelemben bizonyos continuitása van. De ha azt vizsgáljuk, hogy ez a continuitás az általam említett két vonatkozásban hogy mutatkozott, akkor nem egészen örvendetes tapasztalatra jutunk. A mi a szándékokat és az elérendő kitűzött czélokat illeti, ott igenis megvolt a continuitás. Általános békepolitika, barátságos viszony német és olasz szomszédainkkal, a Balkan-aliamokkal szemben erkölcsi súlyúnknak az érvényesítése, az európai a lamok között bizonyos tekintélyes positiónak a fentartása, ezek voltak nagyjából azok a pontok, a melyeket Andrássy felállított és utódai szintén mindig mint elérendőt és követendőt oda állítottak. Csakhogy Andrássy azt, a mit czélul felálli- ott, a mennyiben az o ministerségben töltött ideje engedte, tényleg meg is valósította. Helyreállítottá a külfölddel szemben tekintélyünket annyira, hogy a berlini congressuson azok "között a ata mák közt voltunk, a melyek döntő szerepet játszottak. Németországgal a barátságos viszonyt annyira fejlesztette, hogy az általa és Bismarck által megkötött szövetség származott belőle. Olaszország, igaz, hogy akkor, Andrássy idejében még nem lépett be a szövetségbe harmadiknak, de az útját annak, hogy ez később megtörtént, Andrássy egyengette és készítette elő. A keleti államok a mi külügyi politikánk befolyása alatt váltak nagyobbrészt szabaddá és voltak képesek független fejíődésöket folytatni. Hogy mindezen a téren minden continuitás hangoztatása daczára különösen az utóbbi években mi lett a situatio, azt talán nem szükséges itt részletesen fejtegetnem. Hogyr nem az, a mit Andrássy szándékolt és a mire ő törekedett, azt, azt hiszem, mindnyájan tudjuk. Én tehát arra kérem a t. külügyminister urat, hogy ha ő continuitásról beszél, a szándékok és kitűzött czélok continuitása mellett helyezzen súlyt arra, hogy a continuitás az elért eredményekben is meglegyen. Eliminálja ebben a tekintetben a legutóbbi évek eseményeit és vegye fel a continuitás fonalát ott, a hol ezen a téren tényleg eredményeink voltak. És én remélem is, hogy ez be fog következni. Jóslatokba természetesen nem bocsátkozom, de két különös momentumra hívom fel a t. országos bizottság figyelmét. Arról nem is beszélek, hogy tekintélyünk, súlyúnk a Keleten mivé lett, de szövetséges társainkkal szemben fennálló viszonyunkra hivatkozom. Nemrég még Németországnak hűséges secimdánsai voltunk, Olaszországra vonatkozólag pedig nem tagadhatjuk, hogy mindkét ország közvéleményében egy bizonyos kellemetlen feszültség volt érezhető. Ezzel szemben pedig a legutóbbi időben constatálhatom azt, hogy Németországban Biilow cancellár az utóbbi hetekben tartott beszédében határozott nyomatékkai hangsúlyozta a jó viszony fentartását velünk szemben és a szükségét annak, hogy velünk a jó barátság fennálljon. Tittoni beszéde pedig, melyet a napokban elmondott, melegebb hangú volt, mint bármely beszéd, a melyet valaha olasz külügyminister ajkáról hallottunk. És felhívom a t. országos bizottság figyelmét arra, hogy mindez a két nyilatkozat, lehet mondani, közvetlenül azután történt, hogy a külügyminister ur állását elfoglalta. Csekélység, lehet, hogy csak látszat, de én ebben mégis bizonyos előjelét látom annak, hogy azok a remények, melyeket én a külügyminister ur működéséhez fűzök, be fognak következni. (Helyeslés.) Ennek alapján ajánlom én a költség- vetést elfogadásra. (Helyeslés.) Mielőtt felszólalásomat befejezném, legyen szabad az albizottság által ajánlott határozati javaslatra vonatkozólag is néhány szót mondanom. Emlékszik a t. országos bizottság arra. hogy legutóbbi ülésezésünk alkalmával f. év nyarán az országos bizottság a külügyminister munkaköréhez tartozólag három határozati javaslatot fogadott el, a melyek Sághy Gyula, Zboray Miklós és Szivák Imre tagtársaink által benyújtva, hat
