A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
132 XIX. ULKS. a körülmény, hogy a magyar vasgyárak a haditengerészeti szállításoknál többet kötnek ki maguknak* 25 percenttel, mint más közönséges áruszállításnál. Hozzáteszem, hogy például az osztrákmagyar vasmüvek Resiczán ugyanabban az árban, a melyben szállítottak a közös tengerészeinek, szállítottak az olasz flottának is Kiviláglik ebből, hogy ezek az árak megfelelnek annak a risicónak, melylyel ezen speciális czikkek készítése jár. Nekem nem volt alkalmam meghallgatni a magyar vasgyárak összességét, de merem állítani, hogy ők maguk a szállításnál, melyet a tengerészettel szemben teljesítenek, beérik a vámvédelemmel és egy bizonyos 5—10 % ártolerantiával, melyet a felszólalt bizottsági tag ur is ajánlott. A vámvédelem és tolerantia azért szükséges, mert a külföldi gyárak, midőn nem saját országuk szükségleteit elégítik ki, hanem külföldre szállítanak, mindig sokkal olcsóbb árakat állapíthatnak meg, mint saját országukban. Ha a hazai fogyasztás jól megfizeti az árukat, bizonyos fölösleget szívesen dobnak ki a külföldre, részint hogy a munkásokat foglalkoztassák, részint hogy a költségeket leszállíthassák és mindig olcsóbban dolgoznak a külföldre, mint saját országuk részére, a rendes fogyasztási piacz számára. Ép ezért szükséges a vámvédelem a magyar vasipar számára. Áttérek a többi szállításókra, a hol verseny van Ausztria és Magyarország közt. A textiliparnál, a bőriparnál, azoknál az iparoknál, melyek a hadsereg szállításánál jönnek tekintetbe. A hadsereg szükségletének beszerzése mérsékelt áron történt. így panaszra ok fenn nem forog. Ha jól vagyok értesülve, t. országos bizottság a vascartelnél van egy bizonyos kikötés, a melyri bátor vagyok a figyelmet felhívni. T. i. a magya: állami üzemek, a melyek szintén részesei a cartell nek, fentartották maguknak a jogot, hajópánczél lemezek keszitesere alkalmas műveket berendezni Nem tudom, haszonnal jár-e ez a berendez kedés, ezt fontolja meg az üzemnek a vezetősége de ha tényleg ezen gyártási ág behozatala haszon nal jár, akkor épen a magyar iparnak a szempont jából nem lehet semmi kifogás az ellen, hogy í magyar állam oly czikkekre rendezkedjék be melyeket a magyar ipar nem termel. Ott, hol a magyar és az osztrák ipar a had sereg szállításainál versenyre kelnek egymással gyakran oly alacsony ajánlatok tétetnek, melyei a magyar ipart arra kényszerítik, hogy a szállítás rol lemondjon, mely reá nézve csak veszteséggé jár. Így áll a dolog a hadsereg szállításainál. Ha i engereszet szükségleteinél ez másként áll, akko. szerettem volna, ha a kérdést maga a haditengeré szét t vezetője veti fel, ráutalva azon esetekre melyeknél a tengerészettel szemben tulmagas, ; vámvédelmet s egy-egy bizonyos tolerantiát meg haladó követelések támasztatnak és kért volm íe i.^lniazá8t >'y kivételes esetekben, hogy í külföldi ipar ajánlatát vehesse tekintetbe. Itt volna a tér, a hol az állami ipar berendezkedése azzal a haszonnal is járna, hogy a tengerészet bizonyos mérsékeltebb áron jutna ezen felszerelésekhez. Még egy dologra vagyok bátor kiterjeszkedni, és ez a szén kérdése, a minek a tengerészeinél nagy szerepe van. A tengerészet igen t. képviselője azt mondotta, hogy a pécsi bányákban a brikett loco Póla 3 korona 60 fillérbe kerül, az angol szén ára pedig loco Póla csak 2 korona 80 fillér. Information! szerint tényleg úgy áll a helyzet, hogy a pécsi szén loco bánya 1 korona 60 fillér, az elszállitással együtt azonban — minthogy a vitel- dij igen magas — 1 korona 90 fillérbe kerül. Az angol viteldij igen minimális, — 60 fillérért szállítják el a szenet Pólába, — igy tehát feltétlenül versenyképes a magyar szénnel. Én azonban csak azt mondom, t. országos bizottság, ha Wit- kovitznál és a Stabilimentónál a t. hadügyi tengerészet vezetősége nagyobb árakat concedál, mint a hasonló versenyajánlatoknál, a melyek külföldről tétetnek, akkor méltányos volna, hogyha a szén kérdésében is erre az álláspontra helyezkednék a magyar ipar szempontjából, hogy a fogyasztást a saját vonalán előmozdítsa. Ha pl. Fiúméban volna neki egy helye, a hol a szenet raktározhatná, a hol esetleg a hajók ezt felvehetnék, akkor sokkal olcsóbb volna, mert Fiúméba csak egy korona a szállítás és akkor csak 2 korona 60 esetleg 70 fillérbe kerülne a magyar szén-brikett. Sót azonkívül tudomásom van arról, hogy a haditengerészet bizonyos mértékig boszniai, sőt isztriai szenet használ, daczára kéntartalmának, főleg stabilis műveinél. Én azt hiszem, hogy bizonyos jóakarattal a tengerészet a magyar szenet is felkarolhatná. Én általánosságban a hadsereg és haditengerészet beszerzéseiről akarok szólni. Most csak néhány szóval a haditengerészet beszerzéseit akarom érinteni. A haditengerészet roppant követeléseket támaszt és fog támasztani a jövőben. Nekünk tehát jogos az a követelésünk, hogy Magyarország a quota arányában az összes szükségletekből kapja meg a maga részét. A termény szükségleteket, valamint a kézműipari szükségleteket és vásárlásokat itt eszközölték. De máskép állunk a haditengerészetnél. A haditengerészet összes tiszti és hivatalnoki fizetései, ipari és mezőgazdasági beszerzései Ausztriában eszközöltetnek, úgy hogy Magyarországra eddig csak 15—17°0 jutott károsodása pedig a tengerészet beszerzéseinél 6—8 millió között ingadozott évenként. Ennek a jövőben meg kell szűnnie. A haditengerészetnek iparkodnia kell, hogy összes szükségletei beszerzésénél úgy az ipari, mint a mezőgazdasági czikkeknél Magyarországot quota arányában részesítse. Ez pedig, minthogy a hajók a Stabilimento Technicóban, az ágyuk Skodánál, a pánczélok Witkovitzban szereztetnek be, csak úgy történhetik, ha a többi szükségletnél a queta- arányt meghaladó mennyiségeket szereznek be
