A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX ULKS. 133 Magyarországon s azon kívül a tengerészet természetben való ellátásánál Magyarország mező- gazdaságára méltányos tekintettel lesznek. Különben ismét csak ott fogunk lenni, hogy a hadi- tengerészet szükségleteinek kielégítéséből Magyar- országra csak 15—17% fog jutni. Magyarországtól azonban nem lehet követelni, hogy állami intézményeket tápláljon minden erejéből, a nélkül, hogy a maga megfelelő részét abból vissza ne kapja. Ezt voltam bátor a t. tengerészeti vezetőségnek figyelembe ajánlani. Azonkívül a mi a tul- magas követeléseket illeti, a haditengerészeti vezetőség belátásától függ, hogy külföldi árajánlatok beszerzésével a tulmagas követeléseknek határt szabjon. Elnök : Kíván még valaki szólni ? László Elemér corvettkapitány : T. országos bizottság ! A közvetlen előttem szólott bizottsági tag urnák igen érdekes fejtegetéseit a tengerészeti vezetőség tudomásul veszi. Legyen szabad csak egész röviden egynéhány ténybeli rectificatiót előhoznom. A t. bizottsági tag ur azt mondta, hogy helyeseknek ismeri el azon adatokat, a melyeket én a kőszénárakra nézve tegnap felhoztam, azonban méltóztassék tekintetbe venni, hogy ehhez tegnap hozzáfűztem, hogy a pécsi szén minőség tekintetében sem éri el az angol szenet. Én azt mondtam, — és ezen állításomat csak ismételhetem — hogy ugyanannyi gőz fejlesztésére pécsi széntéglából 20%-kal több szükséges és ennélfogva egv hajónak, a mely pécsi széntéglával van ellátva, működési köre egy ötödrészszel csekélyebb, mint egy olyan hajóé, a mely angol szénnel füttetik. Méltóztatnak tudni, milyen fontossággal bir a hadihajókra nézve hadműveleti szempontból, hogy milyen időközökben kénytelenek megújítani szénkészletöket. A t. bizottsági tag ur azon kívánságának adott kifejezést, hogy Magyarország minden tekintetben részesittessék a megrendelések olyan arányában, mely Magyarország hozzájárulási arányának megfelel. T. országos bizottság ! A tengerészeti vezetőség már évek óta mindig arra törekszik, hogy ezen eredményt elérje. Fájdalom, eddigelé nem lehetett teljesen elérni, de a tengerészeti vezetőségnek ezen irányú ernyedetlen törekvését legjobban igazolja az a tény, hogy a hozzájárulási arányban folytonos emelkedés mutatkozik. Legyen szabad reflectálnom az ige a t. bizottsági tag urnák azon megjegyzésére, hogy 15—16%- ról van szó. Nem sokkal több ugyan, de miután itt aránylag szerény összegekről van szó, minden százalék, sót minden százaléknak töredéke is már tekintetbe jő. Hogyha az összes kiadásokat veszszük a zárszámadás alapján, akkor azt látjuk, hogy csakis Ausztriát és Magyarországot véve, tehát a külföldre eső quotát leszámítva, az arány 1900-ban volt Magyarország quotájára 13 56%, 1901-ben 17'38%, 1902-ben 2094%, 1903-ban visszaesett 16‘24%-ra, és 1904-ben — ezen évről van az utolsó számadásunk — ismét felszállott 19 79%-ra. Ha már most veszszük az összes tárgyi kiadásokat. mert a t. bizottsági tag ur maga is elismerte, hogy a tengerészet személyi járandóságai nagvobb- részt Ausztriában keltetnek el, lévén az intézmények legnagyobb része a monarchia másik államának területén, ha ezeket a tárgyi szükségleteket veszszük, akkor a magyar quotára esett 1902-ben 24 7%. 1903-ban 26-69%, 1904-ben leszökött 24-09-re és 1905-ben volt 24-81 %. Ha pedig azokat az adatokat veszszük, melyek a t. országos bizottságot valószínűleg leginkább érdeklik, t. i. a tisztán ipari kiadásokat, akkor az adatok a következők : 1902-ben 22 24%, 1903-ban 24-43 %, 1904-ben visszaesett 21.48-ra és 1905-ben volt 23-04 %. A visszaesés 1904-ben annak tudandó be, hogy a t. országos bizottság ebben az évben egy határozatot hozott, melyben kimondta, hogy a munkabérek a tengerészeti ais máiban az ipari quotába beszámitandók. Ezért volt 1903—904-re valami 2 % visszaesés. A mi különösen a t. bizottsági tag »írnak azon megjegyzését illeti, hogy legalább az élelmezési quotában legyen Magyarország részesedése nagyobb, erre nézve megnyugtathatom a t. országos bizottságot, hogv az élelmezési összegnek több mint a fele Magyarországra esik. Evvel, gondolom, megfeleltem a föltett kérdésekre és kérem, méltóztassék ezeket tudomásul venni. Chorin Ferencz : T. országos bizottság ! A számokkal csínján kell bánni ; azért igazolásomra a következőket hozom fel. Nálam nincsenek meg most a számadások, melyeket bátor voltam a tengerészeti bizottságban részletesen is bemutatni. De a tengerészeti vezetőség igen t. képviselőjének iménti nyilatkozata szerint is az öt évre eső átlagot véve — mert ilyen átlagokról van szó — 1900-tól 1904-ig, a melyről a zárszámadás rendelkezésünkre áll, körülbelül 14’5% jutott Magyarországra. Miután pedig én mindig 4—5 évi zárszámadási átlagról beszéltem és 16—17 percentről tettem említést, azt hiszem, egyátalán nem maradtam mögötte a valóságnak. A haditengerészet vezetője t. képviselőjének saját előadása szerint is a haditengerészet összes szükségleteiből, egy—öt évi átlagot véve, Magyarországra körülbelül 15 százalék jut. Ennyi tehát az egyik állításom igazolására. A másik dolog, t. ház, a szénre vonatkozik. Az igen tisztelt képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a pécsi szénnek a minóségkülön- bözete az angol szén javára húsz százalékot tesz ki. Bátor vagyok az ő figyelmét két körülményre felhívni : a szén elgózölgési képessége mindig a rostélyberendezéstől függ. Úgy vagyok értesülve, hogy összes tengeri hajóink, még a külföldi tengeri hajók is, az egész angol flotta, angol szén használatára van berendezve. Igen sok függ a berendezéstől az elgőzitési képesség tekintetében, is. Másodszor ezen elgőzitési képességre nézve nagy szerepet játszik, sajnos, a fűtőnek a jóakarata. Nem hinné a tengerészet igen t. képviselője,
