A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

84

XVII UL ES.

vétetik oda be, mindamellett tőle nem követelik meg a magyar nyelv ismeretét.

Ez ellentmondó, tarthatatlan állapot, a miért is határozati javaslatom 2. pontjaként a következőket vettem fel:

Utasítsa a t. hadügyminister urat arra, hogy magyar honosoknak katonai tisztképző intézetekbe való felvételénél úgy a fő*, mint a mellékfegyvernemek tekintetében a felvételi vizsgára bocsátás feltételéül kösse ki a magyar államnyelv ismeretét. Természetesen a társországokban községi illetőséggel bírókra vonatkozólag ez alól kivételnek van helye.

Határozati javaslatomat bátorkodom a t. bizottság becses figyelmébe ajánlani.

Elnök: Szabad legyen kérdeznem: vájjon a t. szónok ur beleegyezik-e abba, hogy határozati javaslatát a részletes tárgyalás során az illető helyen és tételnél tárgyaljuk? (Felkiáltások : Hogyne !)

Kmety Károly: Csak azt kérném, hogy beterjeszthessem, mert a részletes tárgyaláson elháríthatatlan akadály merülvén fel, aligha leszek jelen. Méltóztassék a határozati javaslat beterjesztését most tudomásul venni s a részletes tárgyalás során napirendre tűzni és esetleg bővebben megvitatni.

Elnök : Azt hiszem, a t. országos bizottság eleget tesz ennek a kérésnek; (Helyeslés.) tehát tudomásul veszszük a beterjesztést és tárgyalni fogjuk, ha majd az illető tétel lesz soron.

Kmety Károly : Méltóztassék megengedni,

hogy felolvassam (olvassa): »Utasittatik a közös hadügyminister, hogy a katonai tisztképző- intézetekbe a fő- és segédfegyvernemeknél egyaránt 42% magyar honos vétessék fel, és a hor- vát-szlavonországi községi illetőségűek kivételével e felvételi vizsgára csak azon magyar honosokat bocsássa, a kik a magyar nyelvet bírják. Ez utasítás már a következő iskolai évben foganatosítandó.«

Elnök : Issekutz Győző személyes kérdésben kíván szólam.

Issekutz Győző: T. országos bizottság! Az ügyrend értelmében amúgy is jogom volna ugyan felszólalni, azonban nem fogok a t. bizottság türelmével visszaélve, hosszasabban foglalkozni t. előttem szóló tagtársaim beszédével, csupán egy pár rectificálandó tételt akarok kiemelni, részben pedig egy pár, az én beszédem ellen felmerült észrevételre akarom, azt hiszem, a helyes álláspontot helyreállítani.

A hadsereg elleni ellenszenv kérdése a t. országos bizottság előtt folyó vitának anyagát nagyban bővitette. Én azt hiszem, hogy az, a mit e részben Kmety Károly t. tagtársam és barátom említett, hogy t. i. általános szabály a közös hadsereg ellen az ellenszenv és a mig ő szerinte általános szabályul nyilatkozik a közös hadsereggel szemben ezen ellenszenv, ez nem a legénység ellen, nem a legénység által

felidézve, nyilatkozik meg, hanem a tisztikarral szemben nyilvánul.

A hadsereg, mint intézmény ellen létező egy általános ellenszenvet, még annak tisztikarával sem ismerem el. A kik ezt állítják, és pedig, a mint jeleztem, általánosságban állítják, azok igénytelen nézetem szerint nem ismerik eléggé a magyar közvéleményt.

Merem állítani, hogy a rokon- vagy ellenszenv, a melylyel a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereggel szemben a mi társadalmunk viseltetik, mindig attól függ, hogy ezen hadseregnek, abban a társadalmi körzetben levő része, miként élte bele magát a magyar nemzet érzésébe, a magyar társadalom gondolkodásába. És igy, t. országos bizottság, ha arról beszélünk, hogy a közös hadsereg ellen általános ellenszenv léteznék, ez nem felel meg a tényleges helyzetnek. A közös hadsereggel szemben igenis van a nemzeti tartalommal való betöltés tekintetében a magyar nemzet minden rétegének, minden osztályának, a politikai élet minden pártjának követelése; de ezek megvalósításától, vagy minő gyorsasággal való megvalósításától nem lehet feltételezve rokon- vagy ellenszenv kialakulása, a hadsereg tagjaival, tisztikarával szemben.

Ép igy nem tartom igazság szerint meg- okolhatónak azt a felfogást sem, hogy a magyar honvédségtől a magyar nemzet lokonszenve, a mely meg volt a múltban, azóta elfordult, a mióta a t. előttem szóló bizottsági tag ur kifejezésével élve, a Fabricziusok működtek. Én a magyar nemzet érzelmei folytonosságának, a magyar honvédség múltja iránt érzett tiszteletnek és a jövőjébe helyezett bizalomnak nagy gyengeségét látnám abban, ha ezen nemzeti intézmény iránt a rokonszenv vagy ellenszenv attól tételeztetnék fel, hogy ezen intézmény egyes tagja, a törvényt, az alkotmányt, a jogot sértő ténykedést követett el. A magyar nemzetnek érzülete, a magyar honvédséggel összeforrott, a honvédek hősi korából átvett traditió alapján, s ezt az összeforrott érzelmet egy felmerült kis incidens, (Zaj és mozgás. Felkiáltások: Nem kis incidens!) megingatni nem lehet képes. Méltóztassék majd reHectálni reá. Én kis incidensnek tartom azt, hogy Fabricziusék a parlamentbe bejöttek. Nagy incidens az volt, uraim, hogy őket oda küldték. (Helyeslés.)

A magyar honvédség iránt érzett rokon- szenvet, érzelmi összhangot nem tartom megzavartnak azért, hogy annak két tagja törvény- ellenes cselekedeteket követettel. (Felkiáltások: Esküszegést ! Zaj.) Nem helyeslem tettüket. Elítéltem és elitélem magam is; de nem engedem értök elitélni az egész honvédséget. Ezek- után reflectálnom kell Kmety t. barátomnak úgynevezett helyesbítő kijelentésére, melyet a »közös vámbevételek* kifejezés ellen tett. Ü elitéli méltó felháborodással, a sajtó téves no-