A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

80

XVII. ÜLÉS.

jével egyetértésben nekünk megváltoztatni és megszüntetni, addig, akármeddig tartson is ez az állapot, mi igenis bejövünk a delegatióba, mi a törvényesen és alkotmányosan fennálló intézményekben részt kívánunk venni, és pedig úgy, a mint az bennünket az országgyűlésen elfoglalt súlyúnk értelmében megillet. Semmiféle elvfeladásról tebát ne essék szó; az teljesen tendentiosus, ha valaki a függetlenségi pártnak a törvényes intézményekben való részvételét, mint valami elv felfüggesztését akarja jelezni. Ez még csak nem is felfüggesztése az elveknek, mert nekünk semmiféle olyan elvünk vagy programmunk nem volt és nem is lesz, hogy mi törvényesen létező intézményeket tagadjunk, hogy megtagadjuk az alkotmányos közreműködést oly intézményekben, melyek még alkotmányosan fennállnak. (Zaj.)

Áttérve a közös költségvetésre, egy nagy- fontosságú momentumot érintett Holló Lajos t. barátom akkor, mikor rámutatott arra az elfajulásra, — mert bizony itt a delegatióban lépten-nyomon találkozunk elfajulásokkal, —- a mely a költségvetés tekintetében alakilag és lényegileg is fennáll az által, hogy a delegatio elé terjesztett 1. számú határozat, a mely a költségvetés iránti határozat, a fedezet dolgát is bizonyos mértékben magában foglalja, t. i. rendelkezéseket tartalmaz az u. n. közös vámbevételekre, azoknak mikénti megoszlására nézve. Nem lehet eléggé óvatosságra figyelmeztetni a magyar alkotmányos tényezőket az iránt, hogy ennek az országos bizottságnak nincsen költség- vetési joga, ennek egyszerűen csak szükségleti előirányzat megállapítására vonatkozó joga van, (Zaj) de a fedezetről való gondoskodás ezt a delegatiót nem illeti meg és rendelkezéseket e tekintetben nem tehet.

Értem azt, ha az u. n. tárczabevételek szerepelnek a költségvetésben és azok levonásával állapíttatnak meg az egyes tárczáknak költségei. De a vámbevétel nem tárczabevétel, nem is közös bevétel egyáltalában. A vámbevétel közössége nagyon is bevette magát a journa- listicába és a parlamentáris felszólalásokba, holott ez teljesen téves és hamis felfogás. Közös vámbevétel nem létezik ; a vámbevételek egyrészt Ausztriának, az osztrák császárságnak saját bevételei, másrészt a magyar királyságnak saját bevételei, a melyek az átalánynak levonása után a közös költségek fedezésére fordit- tatnak. Ez nagy különbség. Ez nem közösügy, ezeket a bevételeket közössé tenni nem engedjük, ezen bevételeknek a megajánlása egyedül a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ebből a szempontból nagyon szükséges és üdvös volt, hogy Holló t. barátom ezt felszólalásában olyan kifejezetten hangsúlyozta.

Áttérve már most tulajdonképeni tárgyunkra, nem fogok visszaélni a t. országos bizottság türelmével, tulajdonképeni tárgyunkra, a közös

hadügyi költségvetésre, nem kerülhetem ki, hogy azoknak a súlyos aggodalmaknak bizonyos mértékben magam is kifejezést ne kölcsönözzek, a melyek úgy az előadói székből, mint különösen a függetlenségi párti delegátusok részéről elhangzottak e költségvetéssel szemben.

Igenis nehéz szívvel teszszük mi azt, hogy a közös hadseregnek, a mely a mint a t. előadó ur mondotta, jelenlegi állapotában éles ellentétben van közjogi intézményeinkkel és törvényeinkkel, mondom, hogy e közös hadseregnek fentartására a költségeket megszavazzuk.

Csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, a mely szintén az előadói székből hangzott el és a melyen annyira megütközött t. jó barátom, Ra- kovszky István, hogy a közös hadsereg igenis Magyarországon ellenszenvvel találkozik. Nem tudom, hogy a t. bizottsági tag ur Magyar- ország melyik részében él. mert megengedem, ritka kivételképen vannak garnison városok, a melyekben a közös hadsereg intézményei iránt a magyar társadalomnak ez az élénk ellenszenve nem nyilatkozik meg. Meg tudnék nevezni egyes kivételes városokat, a melyekben eltérőleg a magyar országos felfogástól és közvéleménytől, a közös garnisont meglehetős rokonszenvvel látják, de ez csakugyan oly kivétel Magyarországon, a mely a szabályt megerősíti.

Annak az ellenszenvnek legfőbb okát én is abban látom, hogy ennek a hadseregnek tisztikara, — mert hiszen a közös hadsereg legénységével szemben nem nyilatkozik meg ellenszenv Magyarországon, mindnyájan consta- tálhatjuk, ez kizárólag a tisztikarra vonatkozik — mondom, okát abban látom, hogy ez a tisztikar nemzeti érzületünknek meg nem felel, qualitásaiban, érzületeiben, gondolkozásaiban meg nem felel. Ez a tisztikar még mindig azt a benyomást teszi a magyar emberre, mintha diadalmas hóditó hadsereg tisztikarával mi szegény benszülöttek állnánk szemben.

Azt, a mit Rakovszky István állított, hogy minden katonaság népszerűtlen, azt hiszem, bátran kétségbe vonhatom. Ha elmegy a t. ^bizottsági tag ur Németországba, különösen Poroszországba, Francziaországba, meglátja, hogy a társadalom hazafias rétegei egészen a bálványozásig szeretik saját nemzeti hadseregöket. Voltam olyan szerencsés hosszabb ideig élni Németországban, volt alkalmam hosszú ideig Francziaországban tartózkodni, de semmi nyomát a hazafias középosztálynál nem találtam a hadsereggel szemben való idegenkedésnek vagy épen ellenszenvnek, ellenkezőleg, a legnagyobb büszkeséggel tölti el a porosz, a franczia embert, de az olasz ember szivét is, ha nemzeti hadseregének dicsőséges tényeiről beszél. (Mozgás.)

De nem is kell külföldre menni, itt van a magyar honvédség. Hát igaz-e az, a mit Rakovszky István t. bizottsági tag ur felállít tételként, hogy minden hadsereg népsze-