A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

nemcsak megbocsátja a függetlenségi pártnak, hogy ezekre a kérdésekre itt reflectál, hanem úgy látszik egyenesen követeli is. Ha a sajtóban felhangzó véleményeket olvassuk, látjuk, hogy tőlünk várja a közvélemény azt, hogy azokat a provocativ természetű vagy téves álláspontokból kiinduló felfogásokat, melyek a függetlenségi pártnak a delegatióban való helyzetével összefüggnek, már itt rectificáljuk.

Különösen Issekutz bizottsági tag ur volt az, ki egyenesen oly formában vetette élénkbe a kérdést, hogy várják, hogy a függetlenségi párt megmutassa a modus vivendit arra az esetre, ha a hatvanhetes alap intézményeit eltörölni sikerül. Úgy látszik, hogy a t. bizottsági tag ur elzárkózik az elől a köztudomású tény elől, hogy a függetlenségi pártnak megvan a maga tiszta és minden kétséget kizáró módon meghatározott közjogi programmja. Ebben a közjogi programúiban megvan a felelet arra, a mit ő kiván. Ez a közjogi programm a modus vivendi az esetre, ha sikerül nekünk alkotmányos utón leszámolni a hatvanhetes közjogi alappal.

Mi is abból indulunk ki, a miből a bizottsági tag ur. Az 1723. évi trónörökösödési törvényeknek hívei vagyunk és ezekben a törvényekben, a pragmatica sanctióban foglalt kötelességünknek a legteljesebb loyalitással hajlandók vagyunk és leszünk eleget tenni. Elválaszthatlan együttes birtoklása a magyar királyságnak és az osztrák örökös tartományoknak, ez a pragmatica sanctió alaptétele, a melyet okvetlenül elfogad a függetlenségi párt és a maga részéről is szentül és sértetlenül fentartani kiván. De a függetlenségi párt még a pragmatica sanctió- nál is tovább megy. Azt hiszem legalább nem fogok e tekintetben ellenmondással találkozni, ha azt mondom, hogy a pragmatika szankczió- ban legalább kifejezetten nem foglaltatik az, hogy kölcsönös és együttes védelmi kötelezettségben volnánk Ausztriával, de a függetlenségi párt — úgy ismerem annak programmját — igenis hajlandó elfogadni azt, amit az 1867. évi XII. t.-cz. kifejez, hogy a pragmatica sanctió- ból folyik az együttes és kölcsönös védelem kötelezettsége. Mi elfogadjuk a pragmatica sanc- tiónak ezen a 67-iki törvényben foglalt magyarázatát és azt hiszem nincs közöttünk senki, ki a kölcsönös és egységes védelmi kötelezettségnek nem volna hive. Természetesen más kérdés az, hogy hogyan kívánjuk mi, hogy a magyar nemzet ezen védelmi kötelezettségének megfeleljen.

A mi a kérdést tovább illeti, a modus vivendi a 67-es közjogi alap megváltoztatása esetén igen egyszerű. Magyarország saját szervezeteivel akar mint állam élni, az állami élet és az állami ügyek minden terén. Mi eleget kívánunk tenni a trónörökösödési törvényből eredő védelmi kötelezettségünknek magyar állami szervezettel, önálló magyar hadsereggel, eleget

kívánunk pedig tenni ezen kötelezettségnek a magyar állam teljes véderejével. E tekintetben korlátokat nem állítunk. A magyar államnak minden katonai ereje ezen együttes és kölcsönös védelmi kötelezettségnek teljesítésére rendelkezésre fog állni. A függetlenségi párt programmja, azaz a modus vivendi a külügyek tekintetében is egészen világos. Mi a külügyi kormányzat tekintetében is külön szerveket követelünk Magyarország részére, és bár megengedem, hogy ez lesz a 67-es alap megváltoztatásának utolsó pontja, erre fogunk talán időbeliig utoljára rákerülni, de e tekintetben síin fér kétség ahhoz, hogy a mi programmunk az, hogy Ausztriával közös külügyeket sem akarunk hosszú időre fentartani.

Azzal a mesével akarok még foglalkozni, a mit a különben általam nagyrabecsült, magas qualitásokkal biró t. bizottsági tag ur szintén felvetett, hogy a 67-ben tulajdonképen benne van a 48, talán az ő felfogása szerint benne van az 1723 is. Én ezt mindenféle variatióban hallottam már, de soha annak egy perezre hitelt nem adtam, és remélem, hogy az ország sem fog ennek hitelt adni, legalább a fejlemények ezt mutatják. Az 1867-ben nincs benne sem az 1848, sem az 1723, hanem az 1867-ben — és ez az, a miért nekünk a 67 nem kell — benne vannak a közös intézmények és közös szervek, és a 67-es alap az, a mely Magyarország alkotmányába a közö3 ministeriumokat, a közös szervezeteket és azonkívül a delegatiót beiktatta. Sem az 1723-ban, sem az 1848-ban ezeket a közös szerveket, közös intézményeket el nem ismertük, azok ellen Magyarország alkotmányos tényezői mindig tiltakoztak. A mi nincs benne az 1848-ban, az épen a közös ministerium, az épen a közös külügy, az épen a delegatió. És mert azt akarják elhitetni, hogy az 1848 benne van a 67-ben, szükséges rámutatni minden alkalommal, hogy ez fallatia, hogy ez teljesen hamis és alap nélküli okoskodás, mert az Ausztriával való közösség sem az 1848-ban, sem a pragmatica sanctióban egyáltalában nincs benne, mert mindkét igazi közjogi alap tisztán a personalis unio, a közös és együttes elválaszthatatlan birtoklás elve alapján áll.

Arra a kérdésre, a mit megint nem annyira a függetlenségi párt részéről, mint inkább a 67-es párt részéről vetettek fel és variálnak, hogy miért léptünk mi be tulajdonkép a dele- gatióba, a leghelyesebb feleletet adták meg már Holló Lajos és Batthyány Tivadar gróf t. barátaim. A dolog nagyon egyszerű. Beléptünk azért, mert mi törvénytisztelő párt vagyunk, a kik a fennálló törvényes intézményekkel akarjuk Magyarország életét továbbfolytatni. Mig ezek az intézmények fennállnak a törvények értelmében, mig azokat nem sikerül ő Felségével mint a törvényhozás másik tényező