A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
tartoznak. De egyet méltóztassanak figyelembe venni, és ha ezt az igen t. bizottsági tag ur figyelembe fogja venni, akkor nem fogja rossz néven venni és nekünk szemünkre vetni, ha mi a mi elveink fentartását gyakrabban hangsúlyozzuk. Önöknek könnyű a helyzetűk, önök batvanhetesek, tehát oly alapon kormányoznak, a melyet a magukénak vallanak. Mi azonban hazafias szempontból meghoztuk azon áldozatot, hogy negyvennyolczas pro- grammunk daczára ezen átmeneti időre a hatvan- hetes alapot respectáljuk, a mit különben minden törvénytisztelő embernek tennie kell mindaddig, mig a törvény fennáll, mert hogyan követelhessük a hadügyminister úrtól, hogy respektálja a törvényt, ha magunk nem járunk elől jó példával. De méltóztassék figyelembe venni, hogy nekünk, mikor azon alapon támogatjuk a kormányzást, a mely alapot elvileg ellenzőnk, a választóink százezreit, a mint különben Nagy Emil t. barátom ismételten igen helyesen utalt rá, nekünk fel kell világositanunk és biztosítanunk kell arról, hogy ha az átmeneti időben ezen alapon részt is veszünk a kormányzatban, a magunk elveit fel nem adjuk, ép úgy, a mint senki közülünk nem fogja kifogásolni, ha az igen t. néppárt a maga revisionalis követelését hangsúlyozza. (Zaj.) Hogy itt nem hangsúlyozzák, az igen természetes; de midőn itt olyan kérdések vannak napirenden, a melyek legszorosabb összeköttetésben állnak a mi programmunk kardinális pontjaival, akkor teljes jogunk van ezt tenni és ha többet beszélünk róla, mint magunk szándékoztunk, ne nekünk méltóztassék azt tulajdonítani, hanem olyan felszólalásoknak, a minők itt tegnap elhangzottak. T. országos bizottság ! Ha ezekben kénytelen voltam eltérő véleményt táplálni Kakovszky István t. bizottsági tag ur tegnapi fölszólalá- sával szemben, mindjárt rátérek arra, hogy egy kérdésben igeuis osztozom nézetében, helyeslem azt, a mit ő itt elmondott. Ez vonatkozik a köz- szállitások kérdésére annyiban, a mennyiben ő el akarja kerülni azt, hogy itt monopóliumok létesüljenek és hogy egy ily monopolisticus vállalat, legyen az egy vállalat vagy kartelbe lépett vállalatok, egyszerűen az államot kizsarolhassák. Ebben teljesen egyetértek a t. bizottsági tag úrral. Örült lenne az a parlament, az a kormány, a mely csak azért, hogy az elvet meg ne törje, — hogy a mit csak lehet, belföldön szerezzen be, — 25—50°/o*kal többet fizessen valamely áruért. Igazat adok neki, de hogy ez elvet megvalósíthassuk, azon megállapodásokon, a melyeket a ministeriumok kötöttek, a melyek hozattak, absolute változtatni nem szükséges, hanem egyszerűen helyes, ha innen e padokból a közös minister urak ezt meghallják, hogy igenis, ha valaki uzsoráskodni akar az állammal szemben, akkor menjenek külföldre, de előbb forduljanak a mi kormányunkhoz és az osztrák Az 190(i. évi budapesti delegatio naplója. kormányhoz, és azok hozzájárulásával, azok társ- felelősségével bátran megtehetik. Ha oly tlagráns eset lesz, mint a milyent a t. bizottsági tag ur itt felhozott, nem tudom elképzelni, hogy nép- képviselő vagy főrend találkozzék, a ki ezt ne helyeselné. (Igaz! Úgy van!) Ezek után, még mielőtt beszédem tulajdonképen i tárgyára áttérnék, bocsánatot kérek, hogy még az előbbi themáboz egy megjegyzést tegyek. Ha ugyanazon elv érdekében, a melyről a t. bizottsági tag ur maga állítja, hogy kizárja a monopóliumot, ugyanazon elv érdekében voltam bátor a tengerészeti albizottságban felszólalni és kérdést tenni, sőt kifogásolni azt, hogy akkor, a mikor a torpedószállitások tekintetében Magyar- országon két vállalkozó jött számba, a Lazarus czég s a Danubius, akkor a Lazarus czéget egyszerűen félretolták és kizárólag a Danubius czéggel szerződtek, a nélkül, hogy a verseny- tárgyalásnak legalább a szükebb faját, a mely az adott esetben lehetséges volt, alkalmazták volna. Kifogásoltam ezt egyéb okokból is, de első sorban azért, mert meggyőződésem, hogy ha kis versenytárgyalást rendeztek volna, Ausztriában is, Magyarországban is, az összes megrendelt torpedók olcsóbban lettek volna előállíthatok. Áttérek most egészen röviden Tuskan Gergely t. bizottsági tag ur beszédének azon részére, a mely arra vonatkozik, hogy a közös hadsereg a hivatalos nyelv használata tekintetében a horvát hatóságokkal szemben minő eljárást fog követni. Igen röviden precisirozom álláspontomat. Álláspontom az, hogy van Magyarországon az egész magyar szent korona országaira érvényes törvény, a mely Magyar- országra nézve az állam hivatalos nyelvéül a magyar, Horvát-Szlavon-Dalmátországokra nézve pedig a horvátot ismeri el hivatalos nyelvül. Tisztelettel kérem a közös hadügyminister urat, méltóztassék egyszerűen ezt a törvényt megtartani. (Helyeslés.) Már most engedje meg a t. országos bizottság, bogy lehető rövidséggel, mert hisz tárgyalásaink meglehetősen előhaladtak, egy más vonatkozásban tovább fűzzem azokat a fejtegetéseket, ama szomorú tények constatálását, a melyeket a múltkori ülésben (Jhorin Ferencz és utána Issekutz Győző t. bizottsági tag urak felhoztak. Kimutatták nagy szakszerűséggel, és hozzáteszem nagy tárgyilagossággal, adatok alapján, kimutatták Magyarország károsodását 1867 óta, a mely azáltal érte, hogy a midőn mi a quota arányában járulunk bozzá a közös hadsereg és hadi- tengerészet intézményeihez, hogy akkor ez összegeknek ebben és más vonatkozásaiban mily percentje, mily részei nem térülnek, meg a magyar közgazdaság, a magyar népesség javára, és ezáltal minő károkat szenvedünk. Bajos az összegeket egészen pontosan megállapítani, de azt hiszem, ha mindazokat a 10
